Utolsó napjaihoz érkezett a cannes-i filmfesztivál, ahol helyszíni tudósítóink egyre fáradtabban, de töretlen lelkesedéssel podcastelnek. Megszólal a díjra is esélyes Hajszálrepedés című magyar kisfilm főszereplője és rendezője, beszámolunk továbbá egy remek David Bowie-dokumentumfilm és a két Arany Pálma-díjas Dardenne testvérek újdonságának bemutatójáról. Itt a Cannes Filmklub podcast hetedik adása.

A magyar kisfilm cannes-i vetítésére bandukolva felidéztük azokat a pillanatokat az elmúlt tizenöt évből, amikor büszkeségtől dagadt a magyar kebel a Riviérán: a Saul fia döbbenetes diadalútjának kezdetét, a Delta fergeteges buliját, a Jupiter holdja eufórikus ünneplését többek között. A moziterembe érve még pont meg tudtuk kérdezni Szelestey Biankától, hogy milyen érzés itt lenni, mielőtt felkonferálta a színpadon a Le Cinef szekcióban versenyző Hajszálrepedés című filmjét. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a levetített négy film közül magasan a magyar volt legjobb, úgyhogy egészséges reménykedéssel nézünk elébe a pénteki díjkiosztónak. Később kifaggattuk friss cannes-i élményeiről a film női főszereplőjét, Kurta Nikét is, aki egy hónapnyi eleséggel a táskájában érkezett a fesztiválra.

Cannes mostohán bánik a dokumentumfilmekkel, de idén befért a hivatalos programba egy David Bowie-doksi, ami egyáltalán nem követi a műfaj kliséit. A Moonage Daydream kapcsán számba vesszük kedvenc Bowie-filmjeleneteinket is és elmagyarázzuk, hogy miért megkerülhetetlen az ezerarcú popikon egy igazi filmrajongó számára.

A belga Dardenne testvérek minden filmjüket a cannes-i versenyprogramban mutatják be. Két Arany Pálma után egy ideig a sztárszínésznők (Marion Cotillard, Adèle Haenel, Cécile de France) felé fordult az érdeklődésük, de újabban inkább bevándorlókról forgatnak ultrarealista kamaradrámákat. A Tori es Lokitával kapcsolatban úgy éreztük, hogy láttunk már sok ilyen történetet, de mégis működik a Dardenne-varázs.

Kellemes meglepetéssel zártuk a keddi napot a Rendezők kéthetén: Kevin Kline fia, Owen Kline rendezői bemutatkozása, a Funny Pages igazi gyöngyszem. A képregényrajongó kamaszok világában tett kirándulás elejétől végig eszméletlen vicces és csak kapkodjuk a fejünket a sok ismerős arc láttán. A tendencia a vetítés után is folytatódott, amikor a mozi előterében Emily Ratajkowskiba, az úton Diane Krügerbe, egy szusibár teraszán pedig Ethan Coenbe botlottunk.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Hiába állítja Kristen Stewart a cannes-i filmfesztivál idei nagy botrányfilmjének szánt Crimes of the Future-ben, hogy a sebészet az új szex, helyszíni tudósítóinkat nem sikerült meggyőzni. Láttunk viszont felnőtt férfiakat megríkató apa-lánya drámát, egy sztárparádés vadiúj HBO-sorozatot és az Élősködők diadalmenetét megismételni készülő koreai különlegességet. Tölts egy órát a Riviérán a Cannes Filmklub podcast hatodik adásával!

A félidőn már túl vagyunk, de továbbra is egymás sarkát tapossák a filmlegendák a cannes-i vörös szőnyegen. A legnagyobb felhajtás David Cronenberg új filmjének bemutatóján volt érzékelhető, hiszen a mester visszatért a karrierjét megalapozó testhorror műfajához és ebben Kristen Stewart, Léa Seydoux és Viggo Mortensen voltak a segítségére. Nagyon vártuk a Crimes of the Future-t, de sajnos óriási csalódást okozott, másodpercekkel a végefőcím után már mondjuk is, miért.

Igazán hatásos horrorért inkább a Rendezők kéthete mellékszekcióra kellett átbattyogni, ahol az Ex Machina rendezőjének, Alex Garlandnak az új filmjét, a Ment vetítették, Ugyanitt varázsolt el bennünket az Adèle élete óta Léa Seydoux-szintű karrierig nem jutott, de mindig megbízhatóan magas szinten teljesítő Adèle Exarchopoulos újdonsága is, a The Five Devils, amelynek kapcsán arról is vitázunk, hogy minden kérdésre választ kell-e adnia egy filmnek, vagy elég ha csak a hangulatára rácsatlakozunk.

Az Élősködők és a Vezess helyettem! Cannes-ban kezdődő diadalútja után nem csoda, hogy izgatottan vártuk, hogy lesz-e idén is ázsiai csoda a fesztiválon. Park Chan-wook (Oldboy, A szolgálólány) új film noirja, a Decision to Leave több jelenetével is elvarázsolt, de összességében mégis kicsit nehezen követhető és vontatott. A szintén koreai Return to Seoul viszont izgalmas felfedezés, ami még kicsit meg is ríkatta kritikusunkat. Persze nem annyira, mint a Paul Mescal főszereplésével készült brit apa-lánya dráma, az Aftersun, amin viszont a fél közönség kikészült.

Az óriási filmdömpingbe még egy tévésorozat bemutatója is befért, ami az Irma Vep esetében nem csoda, hiszen rendezője, Olivier Assayas (Sils Maria felhői, A stylist) szinte minden újdonságával automatikusan számíthat a cannes-i meghívásra. Az HBO-n hamarosan futó sorozat főszereplőnője, Alicia Vikander élettársával, Michael Fassbenderrel érkezett a premierre és pár sorral mögöttük ülve gyorsan ki is elemeztük a karrierjüket.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

A cannes-i filmfesztivál félidejénél helyszíni tudósítóink már úgy érzik, hogy látták a 75. fesztivál legjobb, legrosszabb és legviccesebb filmjét is. A legjobbnak ráadásul óriási a magyar vonatkozása. Részletesen megtudhatjuk azt is, milyen belülről egy cannes-i kerekasztal interjú Léa Seydoux-val. Itt a Cannes Filmklub podcast ötödik adása.

Valószínűleg azért is, mert az elején kipihentebbek és nyitottabbak vagyunk, napokig úgy tűnt, hogy csak jó filmek vannak idén Cannes-ban. A tendencia megváltozását semmiképp sem George Millertől, a Mad Max-filmek legendás rendezőjétől vártuk, aki előtt hét éve leborult az egész fesztivál a Mad Max: A harag útja láttán. A Three Thousand Years of Longing című újdonságáról nem sokat lehetett tudni előzetesen, csak, hogy Tilda Swintonnak egy isztambuli hotelszobában megjelenik egy dzsinn (Idris Elba), aki teljesítené három kívánságát. Nekünk csak egy kívánságunk lett volna fél óra után: hogy minél előbb érjen véget ez a borzalom.

Az előző adásban már rengeteget emlegetett Léa Seydoux-ra várt a feladat, hogy enyhítse a reggeli csalódást. A csúcsformában lévő színésznővel való találkozás örökre szóló élmény, bár a kerekasztal-interjúzás műfaját érdemes fenntartásokkal kezelni, ahogy az a részletes beszámolónkból is kiderül. Seydoux mindenesetre elárulta, hogy A feleségem története a kedvence a saját eddigi filmjei közül.

Szombat délután a hivatalos programban elszabadult végre a humorbomba is, hiszen rögtön egymás után láttuk a fesztivál két legviccesebb filmjét. A Chronique d’une liaison passagère (Egy futó kaland krónikája) olyan, mintha egy negyven évvel ezelőtti csúcsformájában lévő Woody Allen rendezett volna egy tipikus megcsalós-szerelmi háromszöges francia komédiát. Még eszementebb humorral támadott a svéd Ruben Östlund, aki előző filmjével (A négyzet) Arany Pálmát nyert, most pedig görbe tükröt tartott a pezsgőző-osztrigázó cannes-i közönség elé. A Triangle of Sadness lényegesen kevésbé árnyalt és kifinomult, mint korábbi munkái, ráadásul ennyi hányást és egyéb bélmozgást még sosem mutatott egyszerre a sokat megélt cannes-i filmvászon.

A nap végére a sok nevetés után még bevitt egy gyomrost Cristian Mungiu (4 hónap, 3 hét, 2 nap) új filmje, az R.M.N., ami Romániát képviseli az idei versenyprogramban, de ugyanannyira szól rólunk, magyarokról is. Az igaz történeten alapuló társadalmi kórlelet Erdélyben, egy főleg magyarok lakta faluban játszódik, aminek a békéjét az borítja fel, hogy a helyi pékségben Sri Lanka-i vendégmunkások kezdenek dolgozni. A hátborzongató és minden társadalmi aspektusra odafigyelő dráma pontosan megmutatja, hogy hol tart most Európa és benne különösen a mi régiónk.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

A cannes-i filmfesztivál harmadik és negyedik napján fejest ugrottunk a világ filmgyártásának legjavába. Léa Seydoux érzékibb, mint valaha, Vicky Krieps magyarul karattyol heroinista Sissi császárnéként, Anthony Hopkins pedig újra Oscart érdemlő formában van. Itt a Cannes Filmklub podcast negyedik adása!

Míg Tom Cruise miatt egy napig megállt az idő Cannes-ban, a Top Gun: Maverick premierje után gőzerővel beindult a filmdömping. Helyszíni podcast tudósításunkban hét vadiúj filmről is megosztjuk első benyomásainkat.

Az Armageddon Time egy New York-i fejlődéstörténet Anthony Hopkins, Anne Hathaway és Jeremy Strong főszereplésével, ami a legjobb pillanataiban a Licorice Pizza színvonalát hozza. Cannes már régóta istenként kezeli a film rendezőjét, James Grayt, de Hollywood eddig nem harapott rá - megtárgyaljuk, hogy mennyi az esélye annak, hogy ez most megváltozik és az Oscar-szezonig kitart az Armageddon Time iránti lelkesedés.

Noha az idei magyar jelenlét nem túl izmos, a Corsage című rendhagyó Sissi-portréban a címszerepet alakító Vicky Krieps tökéletesen elmond pár mondatot magyarul és Lengyel Tamás is feltűnik a színen. Romy Schneider persze sosem nyúlt volna magához Sissiként és a heroin sem tartozott a szenvedélyei közé, nem csoda, hogy idejekorán leszögezzük, hogy ez nem a nagyszüleink Sissije.

A tavalyi fesztiválon Léa Seydoux lett volna hivatott a magyar dicsőséget emelni A feleségem történetével, ám akkor Covid miatt ki kellett hagynia a hivatalos programban szereplő mind a négy filmje premierjét. Idén viszont újra ő Cannes emblematikus arca és az Un beau matinben máris saját eddigi karriercsúcsait döngeti. Egyik tudósítónk a film kapcsán interjúzik is a francia sztárszínésznővel, de előbb itt elmeséli, hogyan alázta őt porig Seydoux a legutóbbi találkozásukkor.

Szóba kerül még az EO című lengyel avantgárd trollkodás, az Aldo Moro elrablását 5 és fél órában körüljáró Esterno notte, a kellemes meglepetésnek bizonyult egyiptomi Boy From Heaven és hogy hogyan gyűrűzik be a #metoo egy ír osztrigafarmra (God’s Creatures). További fontos cannes-i dilemmák: mit tegyünk ha valaki betolakszik elénk a sorba illetve ha egy harcias újságíró elkezd velünk veszekedni az utolsó percekig foglalt hely miatt.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

A cannes-i filmfesztivál második napján minden Tom Cruise-ról szólt: életművéért Arany Pálma-díjjal tüntették ki, a Top Gun 36 évvel későbbi folytatásának premierjén pedig vadászrepülők cikáztak a Croisette felett. A Cannes Filmklub podcast helyszíni tudósítói a sajtóvetítésre várva megosztják első emlékeiket a Top Gunról és Tom Cruise nyolcvanas évekbeli első virágkoráról. Szó esik arról, hogy melyik volt az utolsó igazi mozisztár karrierjének csúcspontja, mikor laposodott el és mikor vállalt igazi kockázatokat. A film utáni azonnali reakciónkból pedig kiderül, hogy érdemes volt-e egyáltalán folytatást csinálni a Top Gunnak és az újszerűség vagy a nosztalgia kerekedett végül felül.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

A második cannes-i napunkat főleg azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk megfejteni azt az enigmát, amit úgy hívnak, hogy Tom Cruise. Testileg a szupersztár közelébe kerültünk, de vajon lelkileg is?

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Már a Liszt Ferenc reptéren elindul a gonzózás, hogy aztán egy órával később a cannes-i fesztiválpalota második legnagyobb termében kössünk ki. A kettő között elkezdtük a tíz napig tartó beszélgetést arról, hogy mi vesz rá épeszű felnőtt embereket arra, hogy egy napfényes, francia tengerparti üdülővárosban napi tizenkét órákat üljenek sötét, hideg mozitermekben.

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Hívhatnánk a magyarországi HBO sajtófőnökének, de nem lenne pontos az elnevezés: Pinczés-Pressing Ádám alatt nincs csapat, aminek a főnöke lehetne, mert egyszemélyben ő felel a magyar HBO sajtókommunikációjáért; az HBO PR-ja itthon ő maga. 23 évesen az InterCom sajtóosztályán kezdte, majd öt évvel később váltott és átment az HBO-hoz. Évek óta kapjuk tőle filmes újságíróként a sajtóanyagokat, de eddig soha nem volt lehetőségünk arra, hogy feltegyük neki a kérdéseinket arról, mit jelent számára ez a munka, mit is csinál pontosan, hogyan került ebbe a szakmába.

Mindig különleges élmény olyan emberrel beszélgetni, aki megvalósította a gyerekkori álmát, aki pont ott van, ahol lennie kell, és Ádám ilyen ember. Általános iskolás kora óta elvarázsolta a “moziterem-csoda” és tudta, hogy egy nap filmekkel fog foglalkozni. Szenvedélyes mozibajáró, ifjabb éveiben nem egyszer jegy nélkül szökött be mozizni a hajdani Kossuth mozi nagytermébe. Mindig a kihívást kereste, a kalandot, az újat és a munkáját 14 év után sem tudta megunni, sőt! “Minden reggel úgy kelek fel, és úgy ülök le a gép elé, hogy én ezt imádom csinálni.” De mi van akkor, ha olyan filmet vagy sorozatot kell népszerűsítenie, amit ki nem állhat?

Ádám mesélt spoilerezésről, titkolózásról, újságírók lekenyerezéséről, és arról, mit tanult hajdanán Osvárt Andreától a Megdönteni Hajnal Tímeát promója alatt. Milyen volt a viszonya egykori intercomos főnökével, Andy Vajnával? Meglepte Návai Anikó bukása? A gondolatainak hány százalékát köti le az HBO? Visszaélt valaha sajtófőnöki hatalmával? Ki lehet égni ebben a munkában? Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha elkövetett? Mi volt a legnagyobb koppanása? És mi idegesíti a legjobban a magyar újságírókban? Hallgassátok meg ezt a nagyon szakmai, kulisszatitkokkal teli beszélgetést az egyik legprofibb magyar filmes sajtóssal!

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. Kövesd be a Facebook-oldalunkat, és ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Május 17-én indul a cannes-i filmfesztivál, Onozó Robi és Varga Feri a helyszínről nyomja majd a tudósítást gonzópodcastok formájában. Erre csinálunk egy külön podcastfolyamot Cannes Filmklub podcast néven (a Spotify-on már elérhető), de próbáljuk mindig ide is befolyatni az adásokat. Dumálunk a filmekről, dumálunk a helyiekkel (mármint a helyszínen lévő magyarokkal), és ha minden jól megy, olyan tapintható módon adjuk át annak az élményét, hogy milyen Cannes-ban lenni, hogy a hallgató úgy fogja érezni, mintha ő is ott lenne velünk.

Hahó, itt Varga Ferenc. Javaslom, hogy olvasd el ezt a szöveget, mielőtt meghallgatod az adást, mert nem jeleskedtünk abban, hogy mindent kellőképpen megmagyarázzunk, és mindenkit bemutassunk.

A múltkori bécsi podcast elképesztő sikerén felbuzdulva most (április 28-án este) elmentünk Gyárfás Dorkával gonzózni A besúgó című új magyar HBO-sorozat (poszt) premierbulijába, amit akkor tartottak, amikor már lement öt rész a sorozatból. A besúgóhoz hasonlóan ez a podcast is nyolc epizódból áll össze, nézzük őket egyenként!

0:00 - 23:57 | Megérkezünk a Millenárisra, haladunk az épület felé, megvitatjuk, hogy ki a legszexibb a Fideszben, összefutunk egyszerre (8:30) Weyer Balázzsal (A besúgó zenei szerkesztője + egykori főszerkesztőnk az Origónál) és Zomborácz Virággal (a podcast barátja, az Egynyári kaland szülőanyja), de amikor Balázs bejelenti, hogy őt egyszer sminkelte Michelle Wild, akkor Virágról sajnálatosan megfeledkezünk. Michelle Wild kapcsán emlegetjük a Casting című kisfilmet - amúgy abban látta meg Enyedi Ildikó azt a színészt, akinek aztán odaadta A feleségem története férfi főszerepét (ez majd később még előjön). Az etap végére eljutunk a fotófalig, és találkozunk Pinczés-Pressing Ádámmal, az HBO PR-főnökével (ő lesz különben a vendég a következő rendes podcastban).

23:57 - 28:12 | Téblábolunk a fotófalnál, leszólítjuk az embert, aki végül a főszereplője lesz ennek a podcastnak, Szentgyörgyi Bálintot, A besúgó fő alkotóját, akivel már csináltunk egy adást egy hónappal ezelőtt, de még sok adásnyi anyag van a srácban.

28:12 - 36:39 | Itt már bent vagyunk a buliban, Dorka egyből leszólítja a sorozat női főszereplőjét, Szász Júliát, és megkéri, hogy énekelje el a kedvenc nyolcvanas évekbeli slágerét, de én elszúrom a dolgot. Stalkingoljuk kicsit a távolból Aleska Diamondot és Hermányi Mariannt, kiderítjük, miért nincs itt Szőke Abigél. Megint összefutunk Szentgyörgyi Bálinttal (33:35), és Nemes Jeles Lászlóról meg az Oscar-átokról dumálunk vele.

36:39 - 40:34 | A svédasztalnál összefutunk régi Origós kollégánkkal, Vajda Judittal, akivel arról a nyolc évvel ezelőtti esetről beszélgetünk, amikor A nimfomániás című Lars von Trier-film plakátját megidézve magyar filmes újságírók (köztük Dorka és Judit) orgazmust imitáltak. A "Bálint", akit ebben a szegmensben emlegetünk, nem Szentgyörgyi Bálint, hanem Kovács Bálint (szintén régi Origós kolléga, most HVG-s), Judit pasija, aki a motorja volt annak a nimfomániás-projektnek, amiről majd fogunk csinálni egy külön adást, úgyhogy ne merje senki lenyúlni az ötletet!

40:34 - 42:52 | Dorka elkezd enni egy retróburgert, de a műsor nem állhat meg. Megtudjuk, hogy hamarosan indul a vetítés, és A besúgó hatodik és hetedik részét fogjuk látni. Újabb érdekes adalékok derülnek ki Aleska Diamondról.

42:52 - 46:53 | Beülünk a terembe, Jéger Zsomborról dumálunk, két előadást emlegetünk, amiben zseniális a srác: a Reisz Gábor-féle Komolyan röhejes vagyok címűt, illetve a Kertész utcai Shaxpeare-mosót, amit az Örkényben játszanak. Elkezdődik a vetítés.

46:53 - 67:23 | A vetítés után kitárgyaljuk a két részt, amit láttunk (próbáltam úgy megvágni, hogy szpojlermentes legyen). Aztán arról értekezem, hogy mennyire tarolt volna Berényi Bianka ebben a sorozatban (később megtudtam, hogy hívták is castingra, de háromszor várták hiába), Dorka pedig székfoglalót tart arról, hogy miben hasonlít Szentgyörgyi Bálint Szinetár Miklósra, majd megemlíti Szabó Simont, aki pár perccel később (60:58) megjelenik saját testi valójában. Beszélgetünk Simonnal mindenféléről, például arról, hogy mennyire rákattant mostanában a tengeri hajózásra.

67:23 - 83:25 | Itt van egy ugrás, mert Simon után dumáltunk egy félórát Thuróczy Szabolccsal (aki különben 57:13-nál cameózik), de neki egyetlen mondata sem volt publikus. Visszamegyünk a buliba, éjfél körül jár, fáradtak vagyunk, húznánk már haza, de valami normális végét akarunk még csinálni a műsornak. Megint