Petőfi Sándor Az alföld című verse 1844 júliusában keletkezett Pesten. Jelentősége az új tájeszmény megfogalmazása: Petőfi a rónaságot, az alföldet magasztalta, amivel újat hozott a magyar irodalomban. Tudjuk, hogy a romantika tájeszménye másmilyen volt. A romantikus táj mindig vadregényes, zordon, ember nem lakta hegyvidék. Ezzel szemben Petőfi a síkságot, a rónaságot tette meg új tájeszménnyé.

Petőfi elsőként fedezte fel a Róna szépségét a magyar irodalomban. Az alföldi táj Petőfi előtt a legköltőietlenebb és leghétköznapibb magyar táj volt. Az ő költészete által lett szép magyar tájjá. Túl ezen az alföld nemcsak tipikus magyar táj, hanem-korláttalansága, tágassága miatt- a szabadság jelképe is.

Petőfi viszonyulása az alföldhöz: az otthon, a haza iránti szeretet és a szabadságvágy érzéseit kelti fel benne a táj (Petőfi az alföldön született, és gyermekkori élményei is ide kötötték).

Petőfi tájleíró költészetének jellemzői:

·  Petőfi az alföld költője, elsőként fedezi fel a költészet számára magyar róna szépségét

·  tájleírása pontos, hiteles, részletes

·  nem a helyszínen keletkeznek versei, hanem a visszaemlékezés szülöttei

·  a puszta sík vidéket a haza, a hazaszeretet, a szabadság jelképévé emeli

·  tájversei romantikus ihletésűek, erősen érzelmi töltésűek

·  műfajkeresés

·  A versek valóságos, földrajzilag meghatározható tájat ábrázolnak

·  Petőfi a költői leírás során perspektíva kezelésének, a szűkítésnek és a tágításnak mestere

Petőfi tájköltészetének egyik legismertebb darabja szülőföldjét, az Alföldet bemutató költeménye, Az alföld, mely 1844. október 5-én jelent meg a Honderű című lapban.

Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-sandor-az-alfold-elemzes/

YT: https://youtu.be/Z1CFWipiLOM

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

Petőfi Sándor: Szeged szeggel

A vers 1843 áprilisában íródott. Petőfi sok más korai művéhez hasonlóan ez is szerepvers (a szereplírához való ihletet Petőfi színészélményeiből merítette): benne átveszi, eljátssza hősének szerepét.

Jelen esetben a gyümölcsöt lopó gyermek a vers beszélője, akit a költő egyes szám első személyben szólított meg. A fiút lebuktatja és elpáholja a szomszéd bácsi, amiért bemászott a kertjébe, hogy körtét szedjen a körtefáról.

Érdekesség, hogy Petőfi több kortársa is tudni véli, hogy ennek a versnek konkrét életrajzi háttere van: hősének modellje maga a gyermek Petőfi volt, így a költőnek nem kellett a szomszédba mennie témáért.

A vers műfaját kétféleképpen szokták meghatározni. Mondjak rá, hogy népi életkép, mivel Petőfi az életéből ellesett jelenetet írd le dalban. Kiragad egy életdarabot a nép világából és megversei.

Az életkép azonban állókép jellegű műfaj, míg ez a vers csupa mozgalmasság (Petőfi dinamikus egyéniségét tükrözi). Mivel egy történetet ad elő, úgyszólván követelmény is a mozgalmasság. Ezért Pándi Pál szerint találóbb lenne „mozgó életkép” -nek nevezni a verset.

De vannak olyan elemzők (pl. Goda Imre), akik szerint a versben nem a történet a lényeges, hanem a szereplő, ezért a műfajt nem annyira életképként, mint inkább zsánerképként kéne meghatározni (a zsánerkép megnevezés a „zsáner” szóból ered: ha azt mondjuk, „valakinek a zsánere”, akkor arra gondolunk, hogy a kedvelt ember típusa milyen).

Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-sandor-szeget-szeggel-elemzes/

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

YT: https://youtu.be/38HDkU2auvk

A vers 1847 novemberében íródott, tehát csak pár hónappal a Falu végén kurta kocsma után, amelyben már megjelent némi társadalmi célzatosság. Hasonló indulat fűtötte Petőfit a Pató Pál úr írása kor, ám ebben a versben az „urak” ellen megnyilvánuló ellenszenve már szatírává erősödött.

A vers műfaja zsánerkép, egy jól meghatározható embertípust ábrázol Petőfi meglehetősen szatirikusan. A zsánerező, egyoldalú ábrázoláskor egyetlen jellegzetes tulajdonság kiemelésére törekszik a költő, amelyet az ábrázolt figura hordoz, de hordozhatnak más is. Hangsúly általában nem a figurán, hanem az éles szemmel meglátott emberi tulajdonságon van, melynek kifigurázása humoros hatású.

Persze az ilyen egyoldalú, egy tényezős ábrázolás szatirikus hatású is lehet, de nem okvetlenül az. Petőfi zsánerképeit kivétel nélkül mind humorosak, szatírába csak a nemesek portrét rajzolva hajlik át a költő. Ebben az esetben ugyanis az ábrázolt típushoz sem rokonszenv nem fűzi, sem megbocsátó türelmet nem érez iránta.

Pató Pál alakjában Petőfi az átlag magyar földbirtokost akarta kifigurázni, tehát Pató Pál nem népi figura, hanem kisnemes vagy Bocskoros nemes. Ugyanakkor az is hangsúlyt kap a versben, hogy Pató Pál úr magyar nemes (a költő talán úgy gondolta, más országokban nem ilyen a nemesség, mint nálunk). Ezek szerint Petőfi a lustaságot és a halogatást nemcsak osztályjellemzőnek tekintette, hanem etnikai jellemzőnek is, jellegzetesen magyar karakter jegynek. A vers nemcsak a nemesi réteg, hanem a magyar mentalitás görbe tükre is. Az, hogy a magyar nemes milyen, Petőfi számos versének témája lett. A Pató Pál úrban még csak egy hibát, egy emberi gyarlóság figurázza ki, de későbbi hírhedt versében, A magyar nemes címűben ennél sokkal tovább megy, és a magyar nemesség teljes bűnlajstromát pontokba szedve közreadja.

Sajnos a torzító tükör, amit a nemesség elé tartott, a valóságot mutatta. Nem vádolhatjuk Petőfi túlzással, a nemesi osztállyal szembeni előítélettel vagy elfogultsággal: azt verselte meg, amit látott, az igazat. Valóban többségben voltak akkoriban a Pató Pál urak, ha az igazi Pathó Pál nem is tartozott közéjük...

Forrás:

http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-sandor-pato-pal-ur-elemzes/

YT: https://youtu.be/FHLlT2j2-DA

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

A vers 1849 januárjában íródott Debrecenben, abban a városban, amely a Pestről elmenekülni kényszerülő első magyar kormány új székhelye lett. 1848 őszétől Petőfi katonaként harcolt, és egyik állomása századával Debrecen volt.

Az Európa csendes, újra csendes az egyik utolsó költeménye, amelynek megírásakor az európai forradalmak már sorra elbuktak, és a magyar szabadságharc helyzete is rosszul állt (elvesztettük a Dunántúlt és Pest környékét).

Ez az aktuális történelmi helyzet adja a vers központi gondolatát – a magyarság és a környező népek szembenállását –, amelyet több egymástól különböző beszéd helyzetben fogalmaz újra a költő.

A címbeli csendes Európa tehát arra utal, hogy a fegyverropogás véget ért, újra csend van, mert a forradalmakat leverték. A cím a vers első sora, téma jelölő cím, amelynek nyomatékosító szerepe is van.

Ezzel a versel Petőfi még próbál újra hangot adni, erőt, reményt, biztatást adni az egyre reménytelenebbül küzdő magyaroknak, akiknek azt kell látniuk, hogy nincs segítség, a környezetünkben mind oda vannak a forradalmak, elzúgtak, vége van.

Forrás: https://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-europa-csendes-ujra-csendes-elemzes/

YT: https://youtu.be/wFFRWvznAeE

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt 

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

A vers 1847 szeptemberében íródott, amikor Petőfi épp esküvője után volt és a mézesheteket töltött a feleségével Koltón, egyetlen arisztokrata barátjának, gróf Teleki Sándornak a birtokán, aki kölcsönadta a kastélyt. A magyar irodalomban Petőfi volt a hitvesi költészet megteremtője: más költőink a feleségükhöz nem írtak verseket, legfeljebb csak az udvarlás idején, amikor még ostromolták a hölgyet (pl. Vörösmarty Csajághy Laurát).

A vers Petőfi szerelmi lírájának egyik legismertebb darabja. Szerelmes vers, de mégsem olyan a témája, az elmúlás hangulata érződik belőle. Petőfi az élet, a boldogság, a szerelem mulandóságáról mereng.

Nem a felhőtlen boldogság verse, pedig megírásakor a nászútján lévő költőnek a lehető legboldogabbnak kellett volna lennie. Nagyon furcsa, hogy a mézeshetek alatt ilyen komor, sötét színekkel festett gondolatok születtek Petőfi fejében. Ez a boldogságból fakadó balsejtelem meglepi és elgondolkoztatja az embert.

A Szeptember végén teli van kimondott és kimondatlan kételyekkel, félelmekkel. A költő, aki látomásaiban az emberiség sorsáért aggódott, most a saját sorsával kapcsolatban bizonytalan.

De Júlia is furcsa hangulatban volt a vers keletkezésének idején. Aznap ezt írta naplójában: „A bércek, mint szerelemnélküli jegyesek, néznek erre sötéten, komoran: fejeiken a fehér hó koszorú, mellyel őket eljegyzé már a közelgő tél magának.”

Forrás

http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-szeptember-vegen-elemzes/

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

YT https://youtu.be/xnzsUerHdnE

A vers 1847 augusztusában keletkezett Szatmárnémetiben, Petőfi pályájának azon szakasza után, amikor sok népdalt írt. Ebből az időszakból viszont már inkább szerelmi költészetét és szabadságról szóló verseit ismerjük. A Falu végén kurta kocsma műfaja népies helyzetdal vagy életkép, melyben Petőfi egy kis történetet mond el E/3. személyben. Akárcsak A helység kalapácsának, ennek a műnek is egy falusi kocsma helyszíne. Méghozzá egy „kurta” kocsma. De mit is jelent az, hogy kurta?

A kurta kocsma „kurta” jelzője nem a kocsma méretére, hanem típusára vonatkozik: olyan kocsmát jelentett Petőfi idejében, amelyben nem egész évben miértek bort, hanem csak októbertől áprilisig (Szent Mihály napjától Szent György napjáig). Tehát egy szegényebb kocsmáról van szó, a szó általános és konkrét értelmében is.

Zene: The Budapest Gipsies

Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-falu-vegen-kurta-kocsma-elemzes/

FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA...

Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.

Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.

De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.

„Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifju babám!

Húzd rá cigány, huzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”

Bekopognak az ablakon:
„Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”

„Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!...
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”

Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”

Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.

Az Egy gondolat bánt engemet 1846 végén keletkezett. Szilveszterkor született, akárcsak maga Petőfi, aki szilveszterkor mindig kettős ünnepet ül: egyszerre búcsúztatta az óvet és saját életének egy újabb elillant évét. Az Egy gondolat bánt engemet sorrendben a második évzáró verse.

Akkortájt Petőfi úgy érezte, hogy Szendrey Júlia, akit 1846 őszén ismert meg, elfordul tőle. A meghitt családi élet, amelyről azt hitte, végre elérhető közelségben került, most hirtelen megint távolinak és elérhetetlennek tetszett. Úgy tűnt, a házasság reménye szertefoszlik.

Ekkor Petőfi véglegesen felállította a fontossági sorrendet közügy és magánélet között (erről tanúskodik Szabadság, szerelem című verse), és úgy döntött, hogy a közösségért vívott harc a szerelemnél is fontosabb.

Ezt azért érdemes megemlíteni, mert az a lobogás, az az érzelem kitörés, amelyet a Júlia iránti szerelem táplált, végül nem szerelmi költeményben, hanem egy közéleti versben jut kifejezésre. Az Egy gondolat bánt engemet arról tanúskodik, hogy a költő a legnagyobb családért, az emberiségért akarta feláldozni magát. Illyés Gyula szerint „ha érzelem-kitörést, szinte szerelmi lobogást keresünk, azt ebben a versében találjuk meg”.

A születésnap és a szerelmi hullámvölgy mellett a vers születésének volt egy harmadik fontos apropója is: a világ nagy változások előestéjén állt, s a romantikán felnőtt nemzedéket egy nagy történelmi megrázkódtatást váró korhangulat jellemezte.

Akkor legjobb elméi át érezték a közelgő változások izgalmat: ki félelemmel vagy aggodalommal, mint például a forradalomtól idegeskedő Széchenyi, ki pedig lelkes várakozással, mint Petőfi.

Petőfi esetében a költő személyisége és a történelmi kor, amelyben élt, szerencsésen találkozott egymással. Alkati sajátossága volt ugyanis az erős indulatiság, az érzelmek intenzív átélése, a temperamentumosság, a lobogás.

Ő nem tartotta bölcsnek a sztoikusokat, akik jót és rosszat egyforma közönnyel fogadnak, ő mindent érezni akart, az örömet is, a fájdalmat is, képes volt „Teljes szívből szeretni és gyűlölni”. Ez az érzelmi erő, amely Petőfiben megvolt, végletes magatartáshoz vezetett, és időnként az egyik véglet mellett feltűnt a másik is: ez magyarázza az életigenlés és a halál gondolat kettőségét.

Forrás: https://verselemzes.hu/petofi-sandor-egy-gondolat-bant-engemet-elemzes/

YT: https://youtu.be/1g1KDK7eRlM

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

A Kalapács helységének soha ki nem adott zenei anyaga.

Gitár: Váczi Virág, zongora: Kocsis Csaba Fuvola: Pap Gábor

Előadók: Angyalföldi Zsuzsa, Bálint Anett, Bálint Petra, Endrődi Attila, Fodor Éva, Kovács Anna, Kovács Zoltán, Majorfalvi Bálint, Majsai László, Szivák-Tóth Viktor, Váczi Virág

A darabról

Forrás

Petőfi Sándor  A helység kalapácsa című hőskölteménye nyomán rendezte Kis Tibor

Fodor Mihály Pest Megyei Színjátszó Tábor 2002.

Szereplők

Fodor Éva A szélestenyerű Fejenagy

Kurta Gábor A szemérmetes Erzsók

Horváth Réka A helybeli lágyszívű kántor

Kohári Anna Harangláb, a fondorlelkületű egyházfi

Kovács Anna Csepű Palkó

Bálint Anett, Bálint Petra, Gula Tamás, Szabó Judit, Kun Zoltán, Czerok Emese, Jaksits Éva, Pintér Petra, Sinkó Judit, Nádra Ildikó

Rendező / Csoportvezető

Kis Tibor

Asszisztens

Majsai László

Mozgás

Éles Eszter

A helység kalapácsa 1844 októberében keletkezett, Petőfi első epikus költeményeként. A költő arra szánta, hogy demonstrálja vele az új költői ízlés, amit ő akar behozni a magyar irodalomban. Meglehetősen támadólag lépett fel, hiszen egy olyan művet alkotott, amivel gyakorlatilag kicsúfolta, kigúnyolta az uralkodó stílusirányzatok. Szembehelyezkedett a romantika dagályosságával, pátoszával, fennkölt hangnemével és a szentimentalizmus (és a biedermeier) negédességével, érzelgősségével, finomkodásával is.

Ezt nem is nagyon nézték el neki a kortársai: ekkor kezdték egyre keményebb bírálatok, kritikák érni Petőfit, aki addig töretlenül népszerű volt (népdalszerű, könnyed verseit szerették az emberek). A gúnyos, kissé érdes hangvételű stílusparódia túlságosan éles váltás volt az addigi költészetéhez képest, szokatlan volt az embereknek, és nem kedvelték.

Forrás:

http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-a-helyseg-kalapacsa-elemzes/

YT: https://youtu.be/zph3x1nYQ9g

Facebook: https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

Instagram:  https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

A Füstbement terv 1844 áprilisában keletkezett. A nagy útról hazatérő fiú élménye kap hangot a versben. Ebben az időben Petőfi olyan családverseket írt, amelyeknek alaphangulatát a hazatérő gyermek érzelmi állapota adja.

A versnek hiteles életrajzi háttere van. Az 1844 áprilisában Dunavecse felé tartó Petőfi rengeteg viszontagságon volt túl: katonáskodása közben megbetegedett, leszerelték, végignyomorgott egy telet Debrecenben, aztán gyalog Pestre ment, ahol felkereste Vörösmarty Mihályt és megmutatta neki verseit.

Vörösmarty ajánlására a Nemzeti Kör arra készült, hogy kiadja Petőfi Versek című kötetét, amelyre előleget is adtak a költőnek. Vahot Imre pedig Vörösmarty ajánlására segédszerkesztői állást kínált neki júliustól induló folyóiratánál, a Pesti Divatlapnál.

Petőfi tudta, hogy korábban sok szomorúságot okozott szüleinek azzal, hogy makacsul kitartott a színészkedés mellett, de most végre jó hírrel állíthat be hozzájuk: a színészéletet otthagyta, verseit kiadja a Nemzeti Kör, és biztos megélhetésre van kilátása: segédszerkesztő lesz a Pesti Divatlapnál.

Sorsa tehát jobbra fordult, ez adta neki a bátorságot, hogy hazalátogasson szüleihez (akiket nem mert meglátogatni addig, amíg nyomorgott és csavargóéletet élt). De Dunavecse felé közeledve önbizalma elpárolgott.

Aki anyagi helyzete azóta megromlott, egy mészárszéket bérelt és feleségével olyan kicsi lakásban lakott, hogy a költő nem is tudott a szüleinél megszállni, mert nem volt hely. Az amúgy is elkeseredett apa nem volt büszke vándorszínész és költő fiára. Hogy mennyire nem értette meg Petőfit, arról képet kaphatunk az Egy estén otthon című versből, amely apa és fia beszélgetését örökíti meg.

Édesanyjától azonban meleg fogadtatásra számíthatott a költő, így már a hazaúton azon töprengett, mit fog majd mondani neki, amikor viszont láthatja.

Forrás: http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/petofi-fustbement-terv-elemzes/

YT:  https://youtu.be/bIVWTAMSm34