Keresés Jelentkezés Digitális innovációnk Mi a podcast.hu?
Vissza

02.07. Egy gondolat bánt engemet...

Vissza

02.07. Egy gondolat bánt engemet...

Sep 30. | 2 perc

Társadalom és kultúra
00:00:00
/
00:02:43

Az Egy gondolat bánt engemet 1846 végén keletkezett. Szilveszterkor született, akárcsak maga Petőfi, aki szilveszterkor mindig kettős ünnepet ül: egyszerre búcsúztatta az óvet és saját életének egy újabb elillant évét. Az Egy gondolat bánt engemet sorrendben a második évzáró verse.

Akkortájt Petőfi úgy érezte, hogy Szendrey Júlia, akit 1846 őszén ismert meg, elfordul tőle. A meghitt családi élet, amelyről azt hitte, végre elérhető közelségben került, most hirtelen megint távolinak és elérhetetlennek tetszett. Úgy tűnt, a házasság reménye szertefoszlik.

Ekkor Petőfi véglegesen felállította a fontossági sorrendet közügy és magánélet között (erről tanúskodik Szabadság, szerelem című verse), és úgy döntött, hogy a közösségért vívott harc a szerelemnél is fontosabb.

Ezt azért érdemes megemlíteni, mert az a lobogás, az az érzelem kitörés, amelyet a Júlia iránti szerelem táplált, végül nem szerelmi költeményben, hanem egy közéleti versben jut kifejezésre. Az Egy gondolat bánt engemet arról tanúskodik, hogy a költő a legnagyobb családért, az emberiségért akarta feláldozni magát. Illyés Gyula szerint „ha érzelem-kitörést, szinte szerelmi lobogást keresünk, azt ebben a versében találjuk meg”.

A születésnap és a szerelmi hullámvölgy mellett a vers születésének volt egy harmadik fontos apropója is: a világ nagy változások előestéjén állt, s a romantikán felnőtt nemzedéket egy nagy történelmi megrázkódtatást váró korhangulat jellemezte.

Akkor legjobb elméi át érezték a közelgő változások izgalmat: ki félelemmel vagy aggodalommal, mint például a forradalomtól idegeskedő Széchenyi, ki pedig lelkes várakozással, mint Petőfi.

Petőfi esetében a költő személyisége és a történelmi kor, amelyben élt, szerencsésen találkozott egymással. Alkati sajátossága volt ugyanis az erős indulatiság, az érzelmek intenzív átélése, a temperamentumosság, a lobogás.

Ő nem tartotta bölcsnek a sztoikusokat, akik jót és rosszat egyforma közönnyel fogadnak, ő mindent érezni akart, az örömet is, a fájdalmat is, képes volt „Teljes szívből szeretni és gyűlölni”. Ez az érzelmi erő, amely Petőfiben megvolt, végletes magatartáshoz vezetett, és időnként az egyik véglet mellett feltűnt a másik is: ez magyarázza az életigenlés és a halál gondolat kettőségét.

Forrás: https://verselemzes.hu/petofi-sandor-egy-gondolat-bant-engemet-elemzes/

YT: https://youtu.be/1g1KDK7eRlM

https://www.facebook.com/baloghferencverskaszt

https://www.instagram.com/baloghferenc_verskaszt/

--- Send in a voice message: https://podcasters.spotify.com/pod/show/ferenc-balogh/message
Tovább a podcast oldalára