Catherine Corsini már számos filmmel (Az új Éva, Lehetetlen szerelem, Intenzív találkozások) bizonyította, hogy ott a helye a legnagyobb kortárs francia rendezők között. Új filmjének, a Le retournak a bemutatóját viszont elhomályosították a film szexjeleneteihez kapcsolódó visszaélések hírei. Ez azért is nagy kár, mert nem csak a szexjelenetek, de maga a film is kiváló és úgy képes szórakoztató és pikáns maradni, hogy közben a történetből adódó társadalmi feszültségeket is hitelesen dolgozza fel. Olyan mintha A fehér lótusz című HBO-sorozat legújabb, Korzikán játszódó etapja lenne.

Apropó kiváló szexjelenetek. Az idei fesztiválon egyetlen filmre sem reagált olyan lelkesedéssel a közönség, mint a kanadai színésznőből lett rendező, Moina Chokri frenetikus romantikus komédiájára, a The Nature of Love-ra (A szerelem természete). A film főhőse a tíz éve szexmentes házasságban hervadozó negyvenes egyetemi tanárnő (Magalie Lépine-Blondeau, aki pont úgy néz ki, mint Sydney Sweeney fog 15 év múlva), aki megismerkedik egy ezermesterrel, és olyan erős köztük a vonzalom, hogy az ágyig el sem jutnak, hanem a padlón zavarják le az utóbbi jó pár év legérzékibb filmes szeretkezését. 

Harmadik mai nagy kedvencünk a mexikói Lost In the Night, amely kíméletlenül brutális, de a kartell-leszámolások közé ravaszul beépíti a tinédzserek influenszer-kultúrájának kritikáját is. A főszereplők között felfigyeltünk a gyönyörű Ester Expósitóra, aki az Elit című spanyol Netflix-sorozat után dobbantott a cannes-i hivatalos programba. A tegnapi Almodóvar-filmben szintén egy Elit-diák, Manu Rios tűnt fel, a The Sweet Eastben pedig az Eufória férfi főszereplőjét, Jacob Elordit láthattuk.

A The Sweet East egyébként a kevés idei amerikai film egyike a mellékszekciókban és nagy elvárások után alaposan megosztotta tudósítóinkat. De ahogy halad előre a fesztivál, egyre szaporodnak a mellélövések is, mesélünk például egy három és fél órás kínai textiliparosokról szóló dokumentumfilmről (Youth - Spring) ami aktualitása és művészi értékei ellenére sem képes fenntartani a figyelmet. Hasonló kuriózum az Un prince, amelyben agrártermelő bácsikák gruppenszexelnek egymással. Egy igazi, csak Cannes-ban megtapasztalható élmény. Filmek, amiket csütörtökön néztünk:

• Le retour (Catherine Corsini)
• The Nature of Love (Monia Chokri)
• Lost in the Night (Amat Escalante)
• The Sweet East (Sean Price Williams)
• Youth - Spring (Wang Bing)
• Un prince (Pierre Creton)

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

A borítóképet Varga Emma rajzolta.

Szerdán csúcssebességbe kapcsolt a cannes-i filmfesztivál és Pedro Almodóvar mindössze fél órás westernjére, a Strange Way of Life-ra csak az jutott be, aki hajlandó volt egy órát sorban állni a szakadó esőben. A spanyol rendezőóriás majdnem húsz éve angol nyelvű bemutatkozásának szánta a Brokeback Mountaint, de végül visszariadt a feladattól és Ang Lee vitte nyolc Oscar-jelölésig a két meleg cowboy szerelmi történetét.

Almodóvart azonban azóta sem hagyta nyugodni a téma és végül kisfilm formájában rendezte meg a válaszát a Brokeback Mountainra. Miután a western hagyományosan macsó műfajában az utóbbi években több nő is letette a névjegyét (Jane Campion – A kutya karmai közt, Chloé Zhao – A rodeós és Kelly Reichardt - First Cow), eljött az idő egy igazán meleg westernre is. Márpedig Almodóvar ezen a téren nem fogta vissza magát, színesebb, kanosabb és jobban öltözött még sosem volt a vadnyugat. A két főszerepben Ethan Hawke és az internet legújabb melegikonja, Pedro Pascal remekel – sokan sajnálták, hogy nem egy teljes hosszúságú nagyjátékfilmben. A kisfilmet egyébként egy másfél órás beszélgetéssel egészítették ki, amit a szerencsés bejutókkal együtt Catherine Deneuve, John Cameron Mitchell, Xavier Dolan és Rossy de Palma is végignézett.

Utána azonnal állhattunk be a sorba az első idei versenyfilmre, a japán Hirokazu Kore-eda Monster című remekművére. Kore-eda sosem rendez rossz filmet, öt éve nyert itt Arany Pálmát a Bolti tolvajokkal, azóta kirándult egyet Franciaországba (Az igazság – az imént emlegetett Catherine Deneuve és Ethan Hawke főszereplésével) és Koreába (Broker – tavaly legjobb színészi díjat nyert itt Cannes-ban Song Kang-hónak). A Monster visszatérés Japánba és a Bolti tolvajok zsenialitásához. Egy iskolai bullying történetét meséli el három szemszögből határtalan érzékenységgel és intelligenciával. A podcastben megosztottuk személyes érintettségünket is, hiszen szülőként pláne nagyon mélyen megérint ez a film.

Filmek, amiket szerdán néztünk:

• Occupied City (Steve McQueen)
• Strange Way of Life (Pedro Almodóvar)
• Monster (Kore-eda Hirokazu)
• Tiger Stripes (Amanda Nell Eu)
• The Animal Kingdom (Thomas Cailley)

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

A borítóképet Varga Emma rajzolta.

Második adásunkban belevetjük magunkat az idei fesztivál pörgésébe. A nyitógálán életműdíjat kapott Michael Douglas kapcsán szóba kerül az Elemi ösztön (ami 31 évvel ezelőtt nyitotta meg a fesztivált) reneszánsza és a Douglast karrierje során zaklató többi nőstényördög. Douglas egy akadozó, de mégis megható beszéd után Catherine Deneuve-vel együtt nyitotta meg a fesztivált, aki az idei rendezvény poszterarca is és gigantikus molinókon díszíti a fesztiválpalotát.

Nyitófilmnek az utóbbi évekhez hasonlóan egy meglehetősen középszerű francia filmet választottak, ami leginkább amiatt kapott hírverést, hogy egyik főszereplője a házastársi erőszak vádjai miatt Hollywoodban nemkívánatos személlyé vált Johnny Depp, rendezőnője és címszereplője pedig az a Maïwenn, aki nemrég beismerte, hogy megütött és leköpött egy újságírót.

A #metoo óta egy-egy ilyen ügy simán kerékbe törheti valaki karrierjét, de a franciák immunisak a cancel kultúrára és lelkesen ünnepelték Maïwenn és Depp ördögi párosát. A Jeanne Du Barry viszont sohasem tudja igazán eldönteni, hogy tradicionális történelemóra akar lenni vagy egy hírhedt kurtizánt rehabilitáló modern feminista film.

Filmek, amiket néztünk kedden:

• L'amour fou (Jacques Rivette)
• Jeanne Du Barry (Maïwenn)

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

A borítóképet Varga Emma rajzolta.

Indul a tavaly zajos sikert aratott cannes-i gonzó podcastsorozat új kiadása! Az első adásban miközben különböző buszokra és repülőkre várunk, Bujdosó Borival felelevenítjük a korábbi cannes-i élményeinket (ez a tizenötödik közös Cannes-unk), megdumáljuk, hogy miért nem csinálunk már sztárinterjúkat, mennyit érdemes aludni egy vetítésen, milyen magyar filmet nézni idekint, illetve, hogy miket fogadtunk meg az idei fesztiválra. Utána Buda Flóra Annával beszélgetek, aki a 27 című animációs kisfilmet rendezte, ami bekerült az idei versenyprogramba, majd végül Onozó Robi mesél egy kicsit az idei felhozatalról.

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

A borítóképet Varga Emma rajzolta.

A Filmklub podcast legújabb adásában az utóbbi idők legkülönlegesebb magyar filmje, a rotoszkóp animációs technikával készült Műanyag égbolt alkotóival beszélgetünk: Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta rendezőkkel, illetve a színészek közül Schell Judittal, Szamosi Zsófival és Olasz Renátóval.

Ez a négy beszélgetés a Műanyag égbolt sajtóvetítése után készült a Mammut I. mozi éttermében, ezért a háttérben diszkrét edénycsörömpölés és különféle konyhai gépek megnyugtató duruzsolása hallatszik.

2:15 - 19:50 | Schell Judit

Életműinterjú 17 percben. Kitárgyaljuk Jancsó Miklóst, Morcsányi Gézát, illetve azt is, hogy mire vágyhat a színész, akinek már minden megvolt. Az 50. születésnapja előtt pár héttel Schell Judit elárulja, hogy mit tenne, ha a Műanyag égbolt szereplőihez hasonlóan ő is csak ötven évig élhetne.

19:50 - 50:50 | Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta

Milyen érzés befejezni egy munkát, amin több mint hét éven át minden nap pörögtél? A Műanyag égbolt rendezői elmesélik, milyen lelkiállapotban ültek be Berliben a film első vetítésén, mennyire lett olyan a film, amilyennek megálmodták, illetve hogyan dolgozták fel a pozitív és negatív kritikákat.

50:50 - 1:02:22 | Szamosi Zsófi

Szamosi Zsófinak még nem volt gyereke, amikor castigolták ebbe a filmbe, most pedig már egyetemre jár a lánya. Jó, azért nem, de már négyéves. Beszámolt arról a nagyon bizarr élmyről is, amikor meglátta magát rajzfilmesítve.

1:02:22 - 1:15:15 | Olasz Renátó

Olasz Renátó beleíratta az RTL-es szerződésébe, hogy nem kötelezhető interjúadásra A Király című sorozat kapcsán, amiben Zámbó Jimmy fiatalkori verzióját játszotta, úh muszáj volt arról is kérdeznem egy kicsit, de megbeszéljük azt is, hogy hogyan tekint mostanában a színészetre, és hogyan tervez filmeket rendezni.

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

A Filmklub podcast legújabb adásának vendége a 22 éves Román Katalin, aki fantasztikus alakítást nyújt az utóbbi sok év legjobb magyar filmjében, a mozikban csütörtök óta futó Hat hétben.

Azóta akar színész lenni, hogy egy óvodai előadásban eljátszott egy répát, de aztán mindenféle akadály gördült az útjába, például a szülei akarata, mert ők zenészpályát képzeltek el neki, illetve az SZFE döntnökei, akik háromszor sem vették fel színész szakra. De Katu kitartott, és végül megkapta a Hat hét sok más fiatal színésznő által áhított főszerepét, amit olyan szinten lehozott, hogy alig győztek áradozni róla a magyar filmkritikusok, akik a díjkiosztójukon neki adták az év legjobb színésznője díját.

Beszélgettünk az intenzív pingpongedzésekről, a falról, ami megvédi attól, hogy sérüljön, és Japánról is, amivel kapcsolatban mindent imád. Szóba jöttek Rachel McAdams filmjei és Timothée Chalamet étkezési szokásai (ugyanis Katu dolgozik Magyarországon forgó hollywoodi produkciókban, például a Dűne második részében is), meg az is, hogy hogyan lehet eljátszani egy fájdalmas szülést.

Ezt a műsort március 15-én délelőtt vettük fel a Bambi presszóban, emiatt van a háttérben az a csörömpölés. A fotót Valami Hektor csinálta.

Dolgok, amiket emlegettünk az adásban

• Szabó Lőrinc A megszállott című verse
• A filmek, amiket a Hat hét rendezője, Szakonyi Noémi mutatott neki referenciaként: Akvárium (Fish Tank), Pieces of a Woman, Ema, 4 hónap, 3 hét, 2 nap, Juno
• A kedvenc Rachel McAdams-filmje: Szerelmünk lapjai (The Notebook)
• A Rachel McAdams-film, amit én ajánlottam neki: A rabbi meg a lánya (Disobedience)
• Ezt nem említettük az adásban, de utána kérdeztem a kedvenc budapesti japán éttermeiről, és ezt a hármat mondta: az Okuyama Sushi a Kolosy téren, a WAFU a Kazincy utcában és a Snack Masako a Lövőház utcában

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

A Filmklub podcast új adásának vendége Staub Viktória színésznő, aki elsős volt az SZFE-n, amikor megkapta Gáll Bianka szerepét az Aranyélet harmadik évadában (amit tavaly nyáron sajnos leszedtek az HBO Maxról), a Friss Húsra járók pedig Nagy Lili Halak a hálóban című egyedülálló kisfilmjében figyelhettek fel rá először. Viki tavalyi éve különösen durvára sikerült: szerepelt a rosszemlékű Hotel Margaret című sorozatban, az HBO Maxon elérhető Lélekpark című nyíregyházi noirban, óriásit alakított Kulka János és Nagy Zsolt mellett a pár napja már a Netflixen is nézhető A játszma című krimiben, játszott a Ki vagy te című RTL+-os sorozatban, és persze A Királyban is, mint Zámbó Edit fiatalkori verziója régi aranyéletes partnere, Olasz Renátó oldalán (őrá a műsorban következetesen "Renci"-ként utal Viki). Mindezek mellett még arra is szakított időt, hogy Wednesday Addams magyar hangját szolgáltassa a Wednesday című, meghökkentően népszerű Netflix-sorozatban.

Dolgok, amiket emlegettünk az adásban

• A Halak a hálóban című kisfilm a YouTube-on
• A játszma veszprémi premierjén készült, Kulka Jánossal közös fotók
• A filmhu podcast adása A játszma rendezőjével, Fazakas Péterrel (ő az, akit "Fazi" néven emleget Viki), a 36. perctől van a lényeg
• A csepeli szélcsatorna, ahol Viki oktatóként dolgozik

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

Az adás vendége A Király című tévésorozat nagy felfedezettje, Bíró Panna Dominika, aki Zámbó Jimmy táncosnő/modell/fotós szeretőjét, Háfra Marit játszotta négy epizódban. Panni mesélt arról, hogy a saját élményeiből merítkezett a toxikus párkapcsolatba keveredett nő megformálásához, hogy milyen nehézségeket okozott a meztelen jelenete forgatása, illetve az, hogy nyolc kilót fogyott a szerep kedvéért. Felidézte egyetlen, szürreális találkozását az igazi Háfra Marival, és elárulta azt is, hogy mit kérdezett tőle Jimmyről. 

De mielőtt A Királyra tértünk, végigvettük Panni kalandos életútját. Kárpátalján, egy Beregszász melletti kis faluban nőtt föl, ötévesen vette fel a Panna nevet és döntötte el, hogy színésznő lesz. Tizenöt évesen teljesen egyedül átjött Magyarországra a szentesi drámatagozatos gimnáziumba, ötödik (!) próbálkozásra vették fel az SZFE-re, részt vett az egyetemfoglalásban, a diplomáját végül a Freeszfe keretén belül Salzburgban vehette át.

Szó esett arról is, hogy nagyon sok film és tévésorozat castingján volt utolsó körös, azaz majdnem őt választották ki a szerepre, de aztán mégsem, ezért még nagyobb volt az öröme, amikor egyik reggel arra ébredt, hogy ő lesz Háfra Mari. Kiderült, hogyan viseli az idegen férfiak megnövekedett figyelmét a sorozat óta, hogy mire nem lenne hajlandó egy szerep kedvéért, valamint megnevezte a rendezőt, akivel a legszívesebben forgatna.

Kifaggatunk Panniról néhány olyan rendezőt, akik dolgoztak már vele, és az ő véleményüket is hallhatod az adásban. Például Kostyál Márkot, aki a Kojotban rendezte, Ujj Mészáros Károlyt, aki az Alvilág című tévésorozatban, illetve Szász Attilát, aki a Rendszerhiba című (azóta elkaszált) filmje főszerepére castingolta, valamint hangüzenet formájában bejelentkezik Madarász Isti és Tiszeker Dániel is.

Panni nem olyan óvatosan és diplomatikusan nyilatkozik, mint a legtöbb színész, ezért csomószor el is felejtettem adás közben, hogy ez egy interjú, pedig akkor beszéltem vele életemben először.

Dolgok, amiket emlegettünk az adásban

• Amikor Christian Bale kiakadt egy forgatáson
• Elvis Presley unokája, Riley Keough, akire Panni hasonlított abban a pillanatban
• Az MPM Varieté online randis kisfilmje, ami nagyon vicces
• A Moonshine című kisfilm, amiben Nagy Zsolttal játszott
• A Wellhello-klip, amiben Tiszeker Dani rendezte
• A Madarász Isti rendezte klip, amiben Panni egy kádnyi kávéban fürdik
• Panni jelenete a Kojot című filmben
• A Sirály című előadása előzetese
• Háfra Mari Playboy-sorozata
• A fotó, amin Pannit viszik, ahogy viszi a Freeszfe-s chartát

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

Tegnap óta a végre magyar mozik is vetítik Paul Thomas Anderson legújabb filmjét, a Licorice Pizzát. Ennek örömére közzétesszük azt a fergeteges gonzo adást, amit Gyárfás Dorkával csináltunk Bécsben, és amit eddig csak a Patreon-támogatóink hallhattak.

Január közepén kiderült, hogy mégsem mutatják be a magyar mozik Paul Thomas Anderson új filmjét, a Licorice Pizzát, amit pedig nagyon vártunk. Kitaláltuk Dorkával, hogy kimegyünk Bécsbe megnézni a filmet, és napot is kiválasztottuk: február 14. ("Ez a mi Valentin-napunk" - ahogy Dorka fogalmaz az adásban). Amikor aztán az Oscar-jelölések hatására visszatáncolt a magyar forgalmazó, és bejelentette a premiert március 24-re, mi már elszántak voltunk. Nem akartunk még másfél hónapot várni, azt meg pláne nem akartuk, hogy felbukkanjon a film a neten (ahogy az meg is történt még annak a hétnek a végén), és mi engedve a kísértésnek, otthon nézzük meg.

Így hát fogtuk magunkat, és irány Bécs. Egy kis Zoom-hangfelvevő segítségével dokumentáltuk az utunkat. Bekapcsoltuk vonaton, moziteremben, villamoson, vendéglőben, vonatállomáson. Majdnem kétórányi anyagot vettünk fel, úgyhogy meghallgathatjátok, milyen dolgokról dumál két filmőrült, amikor éppen a hobbijának adózik.

A múltban többször kiderült, hogy nagyon rosszul tudom megítélni, hogy mi a spoiler, úgyhogy hiába törekedtünk arra, hogy ne spoilerezzünk el semmit, mégis azt mondom, hogy aki érzékeny a spoilerekre, és még nem látta a Licorice Pizzát, az 65 perc 23 másodpercnél állítsa meg a felvételt (ott kezdődik el a vetítés a moziban), és majd ha már megnézte a filmet, akkor hallgassa meg a maradékot. Jó szórakozást!

Ha tetszett az adás, és megfordult a fejedben, hogy támogatnád a Filmklub podcastot, akkor ezt a Patreonon teheted meg, ahol beállíthatod, havonta mekkora összeggel szeretnéd segíteni a munkánkat. És ne tartsd magadban a jó véleményedet: oszd meg, csillagozd fel és véleményezd a podcastot, ahol csak lehet! Köszönjük!

Kellemes ünnepeket, drága hallgatók! Az idei utolsó előtti előtti adás vendége Márkus Luca színésznő, akit jövőre a Liam Neeson főszereplésével készült Retribution című Antal Nimród-film egyik izgalmas jelenetében fogunk látni. Luca részletesen elmeséli ennek a forgatásnak a kalandját, de beszélgetünk a Blokád című filmről is, amiben Antall József feleségének, Fülepp Klárának a fiatalkori változatát játszotta, illetve az is kiderül, hogyan élte meg, hogy leszedték az HBO Maxról A besúgót, amiben ő volt Panka, a fürdőköpenyes Karcsi barátnője, no meg persze szóba jön az Egynyári kaland is, hiszen annak két részében is feltűnt.

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Köszi előre is!