A háborús évek alatt, amikor Hitler ellenszenve a hadsereg iránt egyre nőtt, szinte kizárólag titkárnőivel vacsorázott – ez pedig bensőséges bepillantást engedett magánéletébe, gondolataiba, múltjába.

Traudl Junge-nak és társainak alkalmazkodniuk kellett Hitler napirendjéhez: késői ébredés, ebéd, pihenés, kávézás, újabb pihenés, késő esti vacsora, filmvetítések, véget nem érő teázások, majd késői lefekvés.

Hitlert – és ez most a lényeg – gyakran írja le sármos, udvarias, gyengéd férfiként, aki előreengedi a hölgyeket, védelmezően viselkedik – nem utolsósorban azért, mert erős vonzalmat érzett a nagyon fiatal lányok iránt. Traudl akkor 22 éves volt, és a szükséges naiv bájt sugározta.

Hitler több jelenetben szinte atyai gondossággal viselkedik vele. Már az elején felajánlotta: ha bárki zaklatná a farkasodú  (Wolfsschanze) katonái közül – akik gyakran hónapok óta nem láttak nőt –, bármikor fordulhat hozzá védelemért.

Ezek az évek (1929–1933) tehát döntő fontosságúak voltak Johanna Wolf számára: ekkor alakult ki az a bizalmi viszony és személyes lojalitás, amely később egész pályafutását meghatározta. A pártban és a Führer közvetlen közelében szerzett tapasztalatai révén Wolf nemcsak Hitler hivatalos, hanem pszichológiai értelemben vett belső köre részévé is vált.

Ez a kapcsolat az elkövetkező másfél évtizedben, a Harmadik Birodalom teljes fennállása alatt, soha nem szakadt meg – és Wolf egészen 1945-ig, a berlini bukásig, Hitler egyik legbizalmasabb és leghűségesebb munkatársa maradt.

A Luftwaffe – akkor Ernst Udet irányítása alatt – sürgősen keresett tapasztalt pilótákat, hogy titokban fejlesztett vadászgépeket és bombázókat teszteljenek. Még abban az évben Hanna a Junkers Ju 87 „Pike” vadászgépet és a Dornier Do 17 bombázót kezdte tesztelni. A kiváló eredmények és a pilóta karizmatikus megjelenése miatt hamarosan a német repülési propaganda egyik arca lett.

Röviddel ezután ő lett a világ első irányítható helikopterének, a Focke-Achgelis Fa 61-nek a tesztpilótája.

Henriette Hoffmann 1913. február 2-án született Münchenben. Apja, Heinrich Hoffmann, a náci párt hivatalos fényképésze, anyja, Therese „Nelly” Baumann énekesnő és színésznő volt. Gyermekkora a Schwabing nevű művésznegyedben telt, amely a weimari években az avantgárd élet és a politikai radikalizmus egyik központjának számított. A család hamar Hitler közvetlen köréhez került: már az 1920-as évek elején Heinrich Hoffmann házában tartották a párt első megbeszéléseit.

A kis Henny tehát szó szerint a náci mozgalom bölcsőjében nőtt fel. Hitler gyakori vendég volt a Hoffmann-házban; a fényképész családját szinte saját családjaként kezelte. Henny mindössze kilencéves volt, amikor először találkozott vele, és e korai ismeretség évtizedekre meghatározta életét.

Minden Mitford-nővérnek megvolt a maga „különlegessége”. Unity a nemzetiszocializmus híve és Adolf Hitler rajongója volt. Szoros kapcsolatot alakított ki bálványával, és 1935 és 1940 között a náci párt belső köréhez tartozott. Ez idő alatt gyakran találkozott személyesen Hitlerrel – olyannyira, hogy még eljegyzésről is szó esett. Unity valódi riválisa volt Eva Braunnak, sőt fenyegette is a pozícióját. Eva Braun – ismeretlen okból – féltékeny volt rá. Odáig fajult a dolog, hogy Eva Braun kétszer is megpróbált öngyilkos lenni.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy Eva Braun hevesen versengett a náci vezetők feleségeivel és barátnőivel, illetve azokkal a nőkkel, akik közel akartak kerülni Hitlerhez. Például Martin Bormannt mindig afféle háttérben leselkedő pitbullként ábrázolják. Ő az, aki hátulról előretörve egyre inkább a Führer jobbkezévé válik. A náci hierarchia csúcsán valódi összecsapások zajlottak, ahol Himmler, Goebbels, Göring, Bormann és Speer a puszta hatalomért küzdöttek. És ott volt még a Berghof-kör is, ahol az ember közel lehetett Hitlerhez, vele ülhetett a kandallónál, elsétálhatott vele a teaszalonba. Ebben a körben szintén jelentős befolyás rejlett – és Eva Braun itt is csapdába eshetett.

Ma Ilse Hess körül forog a történet, aki Rudolf Hessnek, Hitler helyettesének volt a felesége. Ő is kapott egy címet a Harmadik Birodalom bukása után: „az örök náci özvegy”-nek nevezték.Ilse Pröhl - Hess nemzeti-konzervatív családból származott. Egy tehetős hannoveri orvos, Friedrich Pröhl és felesége, a született Meineke Elsa három lánya közül az egyik volt. Apját a Kapp-puccs idején gyilkolták meg. 1920 márciusában Berlinben öt napra átvette a hatalmat a Freikorps egyik egysége, az Ehrhardt-brigád, amelyet Wolfgang Kapp nemzeti-konzervatív politikus és Walther von Lüttwitz tábornok vezetett. A puccs megbukott, és az Ehrhardt-tengerészdandár a visszavonuláskor vérfürdőt rendezett, lövöldözve a tüntető tömegbe. Ilse Hess apja ebben a harcban esett el, mint a Freikorps „nemzeti harcosa”. A brigád parancsnoka, Hermann Ehrhardt, egészen 1971-ben bekövetkezett haláláig zavartalanul élt Ausztriában, a Waldviertelben. Véletlen egybeesés vagy sem, Adolf Hitler családja is a Waldviertelből származik.

Magda Goebbels, Joseph Goebbels felesége, a hat gyerek anyja, Hitler egyik legközelebbi bizalmasa, és a nő, aki végül saját gyermekeivel együtt választotta a halált a Führer-bunkerben.

„Ő volt a Harmadik Birodalom első asszonya – nem hivatalosan, de a náci propaganda gépezetében kétségkívül – míg mások ezt a címet Emmy Göringnek, Hermann Göring második feleségének adják. 

De hogyan lett egy jómódú, szigorú neveltetésű berlini lányból a nemzetiszocialista Németország 'királynője'? Miért vonzódott a hatalomhoz, a szektaszerű politikai mozgalmakhoz, és hogyan fonódott össze az élete egyszerre a vallással, a politikával és a pusztító fanatizmussal?

Ebben az epizódban nemcsak a női szerepről beszélünk a náci Németországban, hanem arról is, hogy Magda Goebbels története hogyan tükrözi a XX. század egyik legnagyobb tragédiáját: egy egész nemzedék, amely a totális ideológia bűvöletébe került, és amelynek végpontja a berlini alvilágban, a Führerbunkerben íródott meg.

Helene Bechstein nem csupán egy gazdag iparos felesége volt a 20. század első felében, hanem a náci mozgalom egyik korai, és igen befolyásos támogatója, aki személyes kapcsolatán keresztül jelentős hatással volt Adolf Hitler életére és politikai pályafutására. Több történész is rámutat arra, hogy Helene szerepe messze túlmutatott a puszta anyagi támogatáson: ő volt az, aki a társadalmi elit világába vezette be a fiatal politikust, formálta megjelenését, és számos alkalommal „anyai” támogatást nyújtott neki.

Ebben az epizódban elsősorban a Hitlert körülvevő nőkre összpontosítunk.

A nők témája gyakran felmerült a médiában.

Úgy tűnik, mintha hogy a jól ismert motívummal van dolgunk: a Szépség és a Szörnyeteg mély és sötét náci korszakából származó történet, egy motívum, amely különféle mesékben is visszatér.

Ebben a témában több részből álló dokumentumfilm-sorozatok is készültek, amelyekben a hangsúly általában a támogatókon és a szeretőkön van, de az áldozatokon is, az áldozatok, az öngyilkosságot miatta elkövető nők történetein is.

Emellett Hitler azt szerette, hogy egy női kör veszi körül, a titkárnők pd. társaságot nyújtanak neki étkezések és egyéb alkalmakkor, aminek egyfajta stresszoldó funkciója volt. Az nagyon is emlékeztet a középkori udvar vőlegényeire vagy a keleti hercegek háremére. Kivéve, hogy Hitlernél a szexualitás háttérbe szorul, és csak találgatások folynak róla.