Szerettük a sorozatot. Vártuk a finálét. Ám az cserben hagyott. Vajon miért?

Lehet mégsem a véletlen okán húzódott a finálé megtekintése, hanem valahol tudat alatt sejtettük, hogy ezt a két komplex sztorit egyszerűen fizikálisan nem lehet 8 epizódba egyenletes minőséggel elmesélni. Bár voltak pillanatai, sőt előretekintő mozzanatai, ugyanakkor nagyon sok esetben csak elhúzta előttünk a mézesmadzagot. Egyszerűen nem tudott felnőni az epizód a premierhez és ahhoz a feladathoz, hogy méltó módon zárja le Hal Jordan történetét és vezesse be John Stewartot a nagyobb DC fősodrába.

Persze ettől eltekintve azért nem láttuk ennyire negatívan a finálét, mert bőven akadtak benne olyan pillanatok, amikről érdemes volt beszélnünk. Ezekről szól a mai adásunk.

Engem teljesen megoszt az Abszolút Batman világa, mégis olvasom hónapról-hónapra. Most, hogy megjelent magyarul a második kötet arra gondoltam, hogy nagyító alá veszem és megpróbálok a végére járni annak, hogy miért jó vagy épp miért nem működik ez a világ a számomra...

A történetről röviden:

Ebben a hátborzongató új történetben Batman szembeszáll Mr. Freeze jeges fenyegetésével és Bane brutális erejével, miközben feltárja az Ark M létesítményben rejlő sötét titkokat, amelyek összekötik Victor Fries-t, a Jokert és Gotham legsötétebb gonoszságait.

A történet Mr. Freeze „Absolute Universe” változatának debütálását jelenti, amely Victor Friesre, az Ark M-kísérlethez fűződő kapcsolatára, valamint a Jokerhez való rejtélyes összefüggésre összpontosít. Batman halálos küzdelmet vív Mr. Freeze ellen, miközben hátborzongató titkokat tár fel az Ark M-ről és a Joker részvételéről. Az Ark M egy olyan létesítmény, amelynek célja a társadalom megtört tagjainak segítése, de szerepet játszott a gonosz megteremtésében is. Amikor Bruce Wayne beépül az Ark M-be, összefut Bane-nel – egy régi ellenséggel, akinek brutális eredettörténete van, és aki egy félelmetes tervet sző Batman megtörésére. A történet feltárja Bane hátterét, motivációit és azt, hogyan került Gothambe, miközben Bruce és barátja, Waylon Jones szörnyű megpróbáltatásokon mennek keresztül az Ark M-ben.

Miért van az, hogy egy gyűjtő megvesz egy képregényt, amire hónapok óta vadászott, először majd kicsattan a bőréből, majd rövid időn belül már a következő hiányzó darabot keresi? Miért tud egyetlen üres hely a polcon jobban foglalkoztatni minket, mint az a száz kötet, amely már ott áll? És miért érezzük néha úgy, hogy nem mi választjuk ki a következő képregényt, hanem a befejezetlen gyűjtemény követeli tőlünk?

Ma egy kicsit megpróbálom felvázolni a gyűjtés mögött húzódó pszichológiai mechanizmusokat - már amennyire tudom. Nem vagyok pszichológus és nem is az a cél, hogy a gyűjtést valamiféle problémaként állítsam be vagy szakmai legyek, hanem hogy elgondolkozzunk azon, mi teszi ennyire vonzóvá, és miért olyan nehéz néha megállni.

Gyerekkorunk kínos szépsége... 2027-ben visszatér a #Baywatch, nekünk pedig van véleményünk erről a jelenségről - meg persze az első traileréről is. Csak úgy, mint Greta Gerwig új Narnia krónikái filmjéről is.

Ma két különlegeséggel készültünk: A Reacher 4 bámulatos és feelgood évadot követően megkapta a saját kis testvér sorozatát, Reacher egyik legközvetlenebb barátjának, Neagley-nek köszönhetően. Akciódús, mély és érzelmes 8 epizóddal vette kezdetét a saját története.

Végül pedig napjaink kedvenc musicaljéről beszélünk, mely minden idők legsikeresebb színházi musical film debütálása az amerikai mozi kasszáknál. A Hadestown története ősrégi, mégis univerzális és modernkori adaptációja pedig aktuálisabb aligha lehetne...

Tarts velünk ma is! Iratkozz fel a csatornára és kommentelj!

A mai adás tartalmából:

00:00-02:34

Beköszönő

02:35-17:10

Baywatch 2027 első előzetes hatásai

17:11-20:48

Miami Vice ‘85 első képek

20:49–34:49

Narnia krónikái első trailer benyomások (kis Momo trailer összehasonlítással)

34:50-36:29

DC filmes hírek

36:30-42:52

Kitti játékai: Ákos, te vágod?

42:53-1:29:53

Címlapsztori

Neagley - 1. évad

1:29:54-2:1

KIbeszélŐ

Hadestown

Elkezdeni könnyű, na de leállni? Egyáltalán miért tennék, és ha mégis, hogyan és meddig tartható fent ez az állapot?

A gyűjtésről sokkal könnyebb beszélni a kezdeteknél, mint a végén. Amikor megtaláljuk az első kedvenc képregényünket, elkezdünk egy sorozatot, vagy rábukkanunk egy régen keresett kiadásra, könnyű megfogalmazni, miért imádjuk a beszerzést. De mi történik akkor, amikor betelik a polc, elfogy a lelkesedés, megváltozik az érdeklődésünk, vagy egyszerűen már nem érezzük ugyanazt a késztetést, mint korábban?

A gyűjtés befejezése nem feltétlenül kudarc. Lehet egy korszak lezárása, egy hobbi átalakulása, vagy annak felismerése, hogy már megkaptuk tőle, amire szükségünk volt. Persze, néha csak az élet terel bennünket más irányokba.

Ma a tudatos és tudattalan gyűjtés öröméről beszélek - saját tapasztalatokon és nézőpontokon keresztül.

A képregénygyűjtés ugyanis többféle élményt kapcsolhat össze. Egyszerre lehet olvasás, felfedezés, rendszerezés, emlékezés, önkifejezés és egy személyes könyvtár építése. A polc nem csupán azt mutatja, mit vásároltunk meg, hanem azt is, milyen történetekhez akarunk újra meg újra visszatérni.

Ám a történet ezen a ponton nem ér véget: a képregények olyan kulturális tárgyak, amelyekben a történet és a fizikai forma szorosan összekapcsolódik. Egy rajzoló vonalvezetése, egy borító kompozíciója, a papír, a színezés, a méret vagy egy adott kiadás mind része lehet annak, amit szeretünk bennük.

A gyűjtés egyik legszebb része talán az, hogy a történetből személyes tárgy lesz, a tárgyakból pedig egy saját világ.

A képregényes közösségekben könnyen kialakulhat az a benyomás, hogy az igazi rajongó gyűjtő is. De vajon ez tényleg így van? Mert egy rajongó alapesetben ismeri a sorozatokat, követi a megjelenéseket, a kronológiai sorrendeket is észben tartja, tudja, melyik kiadás milyen, és természetesnek veszi, hogy a kedvenceit megveszi, megtartja, rendszerezi. Valahol ez utóbbi nagyon sokat hozzá tud tenni a teljes élményhez.

Csakhogy az olvasás, a rajongás és a gyűjtés három különböző dolog.

Valaki olvashat sok képregényt anélkül, hogy egyetlen kötetet is meg akarna tartani. Más inkább könyvtárból kölcsönöz, digitálisan olvas, barátoktól kér kölcsön, vagy csak azokat a történeteket vásárolja meg, amelyekhez később visszatérne.

Ezek nem a rajongás alacsonyabb fokozatai. Egyszerűen más viszonyt jelentenek a történetekhez és a tárgyakhoz.

Ma azt próbálom a saját példámon keresztül megmutatnia, hogy a képregények szeretetéhez nem kötelező a birtoklási vágy. Nem kell gyűjtővé válni ahhoz, hogy olyan gyűjteményt vagy polcokat alakíts ki, amik boldoggá tesznek, és a teljességre való törekvés hiánya sem fog kevésbé elszánt képregényolvasóvá tenni.

Ez szerintem fontos különbség, különösen egy olyan kiadói és rendezvényszervezői háttérrel gondolva ezt, ahol a könyvvásárlás természetesen központi szerepet kap. Mégsem kell úgy tenni, mintha a vásárlás nem lenne fontos, de érdemes megérteni azokat is, akik szeretnek olvasni, csak nem akarnak gyűjteményt építeni.

A gyűjtő kívülről nézve képregényfüzeteket, köteteket, kiadásokat, borítókat és ritkaságokat gyűjt. A legtöbben így fogyasztják a képregényeket és élik le az életüket, gyűjtőként. Ma azt a kérdéskört járom be, hogy vajon mit és miért gyűjtenek azok, akik gyűjtők?

Mert van aki egy történet teljes magyar kiadását szeretné megszerezni. Másvalaki minden borítót begyűjt egy adott képregényből (ez főleg Amerikában igaz). A harmadik típus egy gyerekkori élményt próbál újra átélni. A negyedik a képregénytörténet egy korszakát dokumentálja. Ám akad ötödik is, aki azért vásárol meg mindent egy alkotótól, mert kíváncsi arra, hogyan alakult és fejlődött a munkássága.

Ahány ember, annyiféle szokás. És pont ez vonz annyira ebben a kérdéskörben, hiszen a gyűjtemény tárgyai láthatók és büszkék is vagyunk rá, ám a gyűjtés valódi okai és logikája gyakran láthatatlan, mert a felszín alatt húzódik meg. Ránézve egymás gyűjteményére lehetnek sejtéseink róla, de vajon jól sejtjük miért azok a címek és kötetek alkotják valaki gyűjteményét?

Ma azt vizsgálom meg, hogy a gyűjtésben mi adja a valódi értéket: maga a tárgy, a mögötte lévő történet, a teljesség érzése, a megszerzés élménye vagy az a jelentés, amit a gyűjtő a tárgyakhoz kapcsol.

Ki ölte meg Hal Jordant?

Kezdetét vette ennek az ügynek a felgöngyölítése, mely során 10 év után találkozik Hal és John Stewart egymással. A közös jelenetük rengeteg kérdőjelet felvetett bennünk, melyekre elkezdtük keresni a megoldásokat.

Majd pedig rátértünk arra, hogy milyen is az a Hal, aki a szezon második felében van jelen a képernyőnkön.

Mára két viszonylag friss megjelenést szemeztem ki magamnak.

Mindig nagyon szorítok, amikor egy új Sabrina sorozat indul és az utóbbi egy évtziedben csak ritkán okoztak csalódást. Nagy rajongója vagyok a Kelly Thompson által írt és Veronica Fish a férjével rajzolt modernizációnak. A múltunknak köszönhetően természetesen izgatottan vetettem bele magam ebbe az új sorozatba, melyben Sabrinának ismét a tini élete és a boszorkánysága között kell zsonglőrködnie, miközben meg kell szoknia az őt körülvevő világ változásait és egy váratlan gonosz felbukkanását.

Sokat vártam ettől a modern újragondolástól Corinna Bechko és Kano együttműködéséből és úgy érzem pontosan azt sikerült nyújtania az első számának, amit elvártam tőle.

Emellett elolvastam a héten megjelent Archie #2. számát is, ami bár továbbra is jó és szórakoztató, valahogy mégsem tud felnőni Sabrina szintjére. Vajon mi lehet ennek az oka?