Miért érződik másnak egy amerikai képregény, egy manga és egy olasz Bonelli képregény? A különbség nem csak a méretben, a színekben vagy az oldalszámban keresendő: a három formátum eltérő ritmusban és eltérő olvasói szokásokra építve mesél történetet.

Ma összehasonlítjuk az amerikai színes-szagos, nagy méretű kiadványokat és történetmesélési módszereket, melyeket gyakran „mozisabb” vizuális világot alkotnak a manga sűrűbb, fekete-fehér, folyamatos történetmesélésével. Megnézzük, hogyan használja másképp a látványt és a tempót a manga és a nyugati képregény.

Közben előkerül a Sergio Bonelli Editore klasszikus formátuma is: a 16×21 centiméteres, fekete-fehér, 96 oldalas, havi képregény, amely érdekes európai párhuzamot kínál a manga sorozatos fogyasztásához.

Vajon tényleg a nagyobb, színesebb képregény ad nagyobb élményt? Vagy a kisebb, kompaktabb formátum éppen azért működik, mert könnyebb vele együtt élni?