Elérkeztünk a hetedik évadunk fináléjához. Ezen a héten egy olyan alkotást beszéltünk meg, amelyet ti, a hallgatóink ajánlottatok a figyelmünkbe. Tarr Béla Kárhozat című, 1987-es filmjét néztük meg, köszönjük mindenkinek, aki szavazott!

Hogyan kezd neki két avatatlan néző egy Tarr Béla-filmnek? Milyen előismeretekkel, milyen előítéletekkel vágtunk bele ebbe az adába, és mi sült ki belőle a végén? Mik igazak a legendás rendező filmjeit övező közhiedelmekből? Beszélünk alkotótársairól, Hranitzky Ágnesről, Víg Mihályról és természetesen Krasznahorkai Lászlóról. Mivel szippantja be a nézőit Tarr "slow cinema" módszere? Hogyan teremtenek atmoszférát, és mit mesélnek a kameramozgásai? Baj-e, ha egy film annyira lassú, hogy időnként le is dobja a nézőjét? Hogy lehet mértéktelen alázat és áhitat nélkül beszélni Tarr Béláról? Hallgassátok meg, hogy apró lépéseink egy nehezen megmászható kulturális hegy első emelkedőjén hogyan sikerülnek.

Az adás végén visszatekintünk az évadunkra, számot vetünk, reflektálunk. A Kárhozat sem szabadulhat rossz szokásunktól, és megkíséreljük ezt is remake-elni, ami legalább arra jó, hogy megtaláljuk Tarr Béla nemzetközi megfelelőit.

Linkek

• A Vakfolt podcast Facebook oldala és a Facebook-csoportunk
• A Vakfolt podcast a Twitteren
• A Vakfolt Patreon-oldala (új!)
• Vakfolt címke a Letterboxdon
• A Vakfolt az Apple podcasts oldalán
• A Vakfolt a Spotify-on
• A Vakfolt a YouTube-on
• A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak
• András a Twitteren: @gaines_
• Péter a Twitteren: @freevo
• Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcast.hu