„Cigánynak születtem és szegénynek is. Egy hatgyermekes családban harmadik gyerekként, első lányként. Anyám sem írni, sem olvasni nem tudott. Szégyelltem, aki vagyok, ahogy élünk, a ruháimat, a házunkat. Azt gondoltam, mindenki tud mindent rólunk, a veszekedéseket, a pénztelenséget, anyám depresszióját, apám agresszióját.” Ezt írta egy pályázatra beküldött nyertes novellájában Danó Éva teológus, régiómenedzser gyermekkori traumái mellett arról is beszél, hogyan sikerült kitörnie a lehúzó múlt világából.