EGY ASZTALNÁL AZ EZREDES, A TANÁCSI ALKALMAZOTT, AZ ATEISTA AKTIVISTA ÉS AZ ÜGYVÉD Nem csak a StúDió Veszprém mikrofonja előtt foglalt helyet a négy szereplő, ők az 1990-ben megalakult önkormányzat asztaltársaságának is tagjai voltak. Beszélgetésünk során újra felidézték, hogy bár nagyon máshonnan indultak, mégis ugyanoda érkeztek és ugyanazzal a céllal. Változtatni akartak, de ők maguk is változtak képviselőségük ideje alatt. A naivitásról, a türelmetlenségről, mint jellemvonásról ejtettünk szót és arról is, volt, akinél az igazi változás Helsingørben történt. Az egyik legfontosabb eredményként került említésre az önként vállalt 2/3-os szabály akkor, amikor az egyszerű többség is elég lett volna. Állítólag ez Veszprém rendszerváltozás utáni fejlődésének egyik záloga. Sztoriztunk arról, hogyan cserélte a büdös olajkályhát repülőtéri közegre a képviselőtestület. A két oldal két külön géppel szállt a magasba és árgus szemekkel figyelték egymást, végül ki marad fenn a két brancsból... Hallottunk a turizmus szolgálatába állított 78 tonnányi pusztítóerőről, a "Tihany asszonyprogramról", s kiderült, volt, aki úgy gondolta, "a Mazák kommunistákat rejteget a GAMESZ-okban"! Egyetértettek a beszélgetőtársak abban, hogy a kezdetekkor a közjó fogalma tartalmat kapott. Elhitték és megélték, hogy minden frakció a közjóért dolgozik, szakmai közélet zajlott a testületben.Napjainkat egyformán látják a veterán képvislők. Ma leosztás van és nem autonómia, kijáró országgyűlési képviselők vannak és súlytalan városvezetők, az önkormányzatok fejére ültetett igazgatási felettesek gúzsba kötve táncoltatják a képviselőtestületeket. Hol van az már, amikor Bottropban a kereszténydemokrata és az ateista együtt járták be az összes templomot... (Zene: Arnóczky Noémi - You Sent Me Flying)

Máté tovább mesél testvéreiről, akikkel akár egy, a klasszikus és más zenei irányzatokat ötvöző, fúziós zenét játszó formációt is alakíthatna. Hiszen helyet kapna a fagott, a hegedű, a gitár, a fuvola és a cselló is az 5 testvér közreműködésével. Egy gyerekkori álommal kezdődött Amerika meghódítása: saját gitárt rajzolt magának. Aztán jó 15 év telt el, s a világ top jazzgitárjait építő Benedetto manufaktúra felfedezte tehetségét és a névreszóló gitár mellé nagyköveti felkérést is kapott a cégtől. Igen bölcs és hasznos életszemléletét is megosztotta velünk az ifjú gitárművész: "Az improvizáció nem csak a zenében fontos, hanem, mint életvitel is nagyon hasznos tud lenni. Az ember megtanulja a stresszt elengedni, amiket az improvizáció felold."   Ez az epizód sem marad "első közlés" nélkül, mivel Máté nálunk jelentette be, hogy kétszeres diplomata lett, miután az Ortega gyár megkereste és a flamenco-gitárjuk magyarországi nagykövetének kérték fel.  Máté azt is elárulta, hogy a podcast hallgatói közül kinek főzne nagyon szívesen vasárnapi ebédet. Ehhez teszi hozzá Mónika; igazi gourmet-szintre fejlesztette magát Máté és nagyon jól főz. Nem mellesleg megjegyez még valami nagyon fontosat: "Készülünk az eddigi legnagyobb dobásra! Máté élete első szólólemezén dolgozunk, ami cd-formátumban is megjelenik. Támogatókat keresünk!"

Vendég: Palásti Máté és Gencs Mónika "TALÁLKOZÁSAIM ERŐS PISTÁVAL ÉS A GITÁNÓK ZENÉJÉVEL." Legújabb epizódunkban ismét a zenéé a főszerep.Első alkalom, hogy két vendéggel beszélgetünk; Palásti Máté gitárművészt elkísérte Gecs Mónika, aki szerelmeként, egyben menedzsereként áll mellette. Hegedűn gitározni? Máté addig pengette a vonós hangszert, amíg végül gitárt adtak a kezébe - ezzel megmentve a hegedű húrjait is. Tulajdonképpen azóta lételeme az improvizáció; az első megszólaltatott dallam is saját szerzeménye volt. Így fogalmaz erről: "A saját fantáziámból elkezdtem össze-vissza pengetni..., mindjárt a legnagyobb slágereimmel kezdtem..." Aztán elérkezett az a korszak, melynek meghatározó szereplői voltak a Deep Purple, az Eagles, a Dire Straits és társaik. Ma már egy ettől távoli világot képvisel zenéjével, de azt mondja, a viszonya a korai idollokhoz a régi, hiszen tisztel minden olyan zenészt, akinek az jelenti az életörömet, ha a hangszerét önfeledten használja. El sem hisszük, hogy ilyen létezik: első szerelmét, a granadai hegyekből származó flamencozenét Erős Pistának köszönheti. Ebben a történetben mesél azokról az eseményekről és helyzetekről is, amik alapvetően meghatározták zenei irányultságát: az első olyan közös zenélés, ami távolra vitte a klasszikusok világától, egy idősotthon, a gondnok úr, aki csörgővel, dobbal egyaránt jól bánt és a bakelitlemezekről megszólaló argentin gitáros... A szó szoros értelmében is zenélt egy távoli világban, ahova igen kalandosan jutott el. Versenyzőként jelentkezett a kalkuttai nemzetközi gitárfesztiválra, s mire felocsúdott, a zsűriben találta magát. Több koncertet adva fedezte fel Indiát. IRATKOZZON FEL, NEHOGY LEMARADJON!hALLGASSON RÁNK MINDEN PÉNTEKEN!

Folytatva a beszélgetést Noémivel rájövünk újra, hogy az anyák mindenhatóak, akár egy zongora teljes színváltását is könnyedén elintézik, ha a lakás bútorzata ezt megköveteli. 5 évesen már zongorázott az ifjú művésznő, de első darabjait nem a klasszikusok közül válogatta. Akkoriban édesapja saját zenekarával ikonikus magyar előadókat kísért, nem meglepő hát, ha az iskola kulturális seregszemléjén egy könnyűzenei produkcióval, sokak kedvencével aratta élete első nagy sikerét kislánya. Ebben a sztoriban népmesei elemek és az osztályfőnöki intő réme is megjelennek. Átváltozásáról is beszél; egyszer csak az iskolában Arnóczkyból Arnóczky Noémivá vált 10 évesen - játékának köszönhetően. A változás végigkíséri pályáját, az egykori new-country előadóból mára a jazz-műfajt is meghódító énekessé vált, napjainkban "amerikai ízű" zenét hallhatunk tőle. Előkerül Freddy Mercury és a Queen, nagy lelkesedéssel beszél a mesterművekről és a zenéről, mint professzióról, szakmáról, a minőség mindenhatóságáról, annak maradandóságáról. Hiába jön elsöprő erővel a populáris cunami..., a Bohemian Rhapsody örök! Vajon egyenlőek az emberek, amikor a zenét együtt hallgatva az könnyeket előcsalva hat rájuk? Egy bajai koncertélmény elevenedik meg előttünk meglehetősen plasztikusan. Klasszikus ruhák, lovaglás, kastélyok és a világ, amit a Kincsem filmből is ismerünk. Vajon ez az igazi közege Noéminak vagy éppen úgy éli dolgos hétköznapjait, mint a legtöbben? A beszélgetés végén felvetjük, ha már annyira szereti a Balatont, mit szólna egy új szerepkörhöz! Habozás nélkül vállalna egy Kékszalag-kihívást, de bizonyos garanciákat elvárna a hajóstársaktól, bármennyire is kedveli a kalandokat.

Ha egy történetben új fejezetet nyitunk, akkor az legyen minőségi, attraktiv felütésű és tartalmában érdekfeszítő. Reményeink szerint ezeknek az elvárásoknak is megfelel 15. epizódunk, melynek vendége Arnóczky Noémi előadóművész, énekesnő (egyben zeneművészeti egyetemet végzett karmester, díjugrató, énekmester és a Miss Universe Hungariy veszprémi regionális döntőjének 2. helyezettje). Első női vendégünket két epizódban mutatjuk be hallgatóinknak, ráadásul kiváló zenék is felhangzanak a műsor folyamán. Nem csak egykori, Diófa utcai lakásának szép emléke köti Veszprémhez, hanem egyik első komoly szakmai sikere, amikor is Viadukt-díjas művésszé avanzsált. Aztán egy egészen más műfajban hódította meg a világot jelentő deszkákat a veszprémi férfiak szívével együtt, ekkor a Miss Universe Hungary mezőnyében szerepelt. Hallhatjuk, valóban minden reggelét mosolygással kezdi, annak ellenére, hogy dühíti a világ változása, az értékek devalválódása. Azt mondja, vannak műsorok a tévében, amik Fradi-drukkerré változtatják rövid idő alatt... Állta kérdéseink sorát és, ahogy egyébként is szokta, nem rejtette véka alá véleményét, ha kellett, kijavította a szerkesztőt is (persze kedvesen, nem mellesleg jogosan). Megtudtuk, hogy a tehetségkutató-műsorok szereplőik egy részét a Starworld Énekiskolából toborozták, melynek alapító tanára (prof. voice trainer) Noémi. Tőle hallunk először Hendri Lamiriről, pedig több százmillió rajongóval dicsekedhet az indonéz hegedűs. Bali szigetén együtt léptek színpadra.idén februárban. Szinte utazási magazinműsorban éreztük magunkat, amikor a balinéz emberek kíváncsiságról mesélt, szakszerűen szólt a helyi gamelán zene szélső hangközeiről és az ottani közönségnek magyarul énekelt szíve-csücske dalról, a Te vagy a napfény sikeréről (ezt mi is megmutatjuk). Noémi a Nyilas jegy szülöttjeként független, derűs, de vajon könnyen haragra gerjed és féltékeny is? Többek között erre is megkapjuk a választ, s kiderül, mi köze mindehhez a hurrikánnak és a tigrisnek. Maga is elcsodálkozott, amikor emlékeztettük rá, hol és mikor szerepelt együtt és egyszerre Cristiano Ronaldoval és Rudolf Péterrel. Mesélt modell múltjáról és mellékesen megjegyzi, a varrónője lassan 20 éve nem vett róla méretet, pedig gyakran készül új fellépőruha. Itt üzent a veszprémi nőknek a csokievés szabadságáról, a tiszta gondolatokról, ételekről és a gymstick sporteszközről, melynek használatához edzői minősítést is szerzett. Végül azt is megtudjuk, miért szeret nagy autót vezetni és mi köti össze Marilyn Monroe-val.

A 13. epizódban éppen akkor hagytuk abba a beszélgetést, amikor rátértünk a Barabás-család sajátos vállalatirányítási rendszerének taglalására.  Ennek lényege a "Családi Alkotmány" létrehozása, az övék a 12. ilyen családi jogszabály az országban. Részletesen beszélt Árpád a gyerekek szerepéről, a 21 éves kor után őket megillető szavazati jogról és a kötelezően előírt házassági szerződésről. Megtudtuk, hogy például a Swarovsky-család is ebben a rendszerben viszi 4-5 generáción keresztül sikeresen a vállalkozást. Szóbahoztuk sikeres EU-s finanszírozású pályázataikat és azt is, alig van állami, önkormányzati megbízásuk, láthatóan nem abból élnek. Tudatosan alakították így, szeretik a versenyt és a lakosságot kívánják a jövőben is kiszolgálni - fogalmazott. Felelevenítettük a 7-8 éve nagy port kavart ügyet, a galambszürkévé változott Kossuth utca átépítését. Bár presztízsveszteség, Barabás Árpád azt mondja, viszonylag gyorsan túllépett rajta, a versenyszférában nem szokatlan, hogy nem nyer mindig az ember. Kézilabdáztunk is, persze csak átvitt értelemben. Sietősre kellett vennünk a felvételt, mert közeledett a két veszprémi kézilabdacsapat első ütközetének időpontja, de azért a női kéziseket nem hagytuk szó nélkül. A legilletékesebbtől hallhattunk a finanszírozási nehézségekről, a győriek fellépéséről, ami még ma is fájó pont, s ennek kapcsán egyfajta önvallomást is megfogalmazott Árpi: "Úgy vagyok ezzel, hogy láttuk, csináltuk, élveztük is, de volt egy pont, ahol nagy lett a kabát. Aztán túl jóindulatú voltam és hittem..." A beszélgetés zárásaként a szerkesztők így köszöntek el vendégüktől, aki a tőle megszokott közvetlenséggel búcsúzott: “- Te (Árpi) alapvetően egy olyan optimista ember vagy, aki mindig belekezd valamibe és töretlenül próbálja megvalósítani a terveit, ami nagyon tiszteletreméltó és becsülendő! Köszönjük szépen, hogy eljöttél hozzánk! - Ez egy ilyen születési hba nálam, de ez már így marad! Én is köszönöm szépen!”

Epizódunk vendége Barabás Árpád. Érettségizett kőműves, a hazai térkőgyártás meghatározó alakja, mellesleg Veszprém egyik legsikeresebb családi vállalkozásának tulajdonosa. Míg mások a főiskolát vagy az egyetemet választották érettségi után, ő kitanulta a kőműves szakmát, de összesen csak 3 hónapig volt életében alkalmazott. Vérbeli vállalkozó, akiről idővel bebizonyosodott az is, hogy szakmája egyik legnagyobb innovátora. A beszélgetés elején megállapítottuk, a 90-es évek elején a Napló hirdetési osztálya  az internetnél is gyorsabb és hatékonyabb kommunikációs csatornának bizonyult.  A cégalapításról faggattuk, de ő korábbról indítja a történetet. Hajmáskéren nőtt fel tyúkok, kacsák, lovak, illetve orosz tankok között, majd 93-ban egyszercsak ott találja magát Montecarloban a kaszinó előtt körforgalomban. Erről a helyről egészen addig azt hitte, csak a filmekben létezik, amit csak a James Bond filmek kedvéért rendeznek be. 'Itt kattant át a fejünkben egy kapcsoló!" - ekkor határozzák el feleségükkel, vállalkozást indítanak, ahogy hazaérnek az utazásból. Szót ejtettünk a pénzről is, vagyis az "asztal sarkán a morzsáról".  Faggattuk sikerei titkáról, s bizony meglepődtünk, amikor a 29 évet végig meghatározó, legfontosabbnak tartott tulajdonságát említette, A személyes motivációról és annak átalakulásáról, a szükségesnél jóval több ötletéről, innovációról és szabadalmakról, a meghódított Arab-félszigetről hosszasan tudtunk diskurálni. Megtudtuk azt is; mindössze egy ember volt, aki nem lebeszélte, blokkolta, hanem lökést adott a téglakő fejlesztéséhez. A sorsfordító szereplő legfontosabb mondatát is felidézte Árpi.  Az igazi kikapcsolódást jelentő utazásaikról megtudjuk, igazából a bátorság és a bizalom teszi lehetővé, hiszen hetekre kell magára hagyni a cégeket.   Beszélgetésünk ezúttal is két epizódba fért bele...

A 77 történet dióhéjban című könyv nyomán ültünk le beszélgetni azokkal, akik maguk is szereplői vagy részesei a sztoriknak. Az anekdotázásnak induló 11 epizód - 7 óránál is hosszabbra nyúlik mostanra - bővelkedik soha nem hallott történések, élethelyzetek vagy eddig csak nagyon szűk körben ismert események felelevenítésében. Mindeközben a szerkesztők megerősödtek abban a hitükben, hogy beszélgetőtársaik megkerülhetetlen emberek Veszprémben. Olyanok, akik a maguk területén valóban megkerülhetetlen teljesítményekkel hozták létre a ma ismert Veszprémet. A 12. epizódban felelevenítjük a legjobb hangulatokat és sztorikat, így egymásnak adja a szót Praznovszky Mihály, Donát Tamás, Mészáros Zoltán, Vándorfi László és Asztalos István. A 77 történet dióhéjban ennyi volt podcastunk életében. A mikrofont azonban nem tesszük le, van kedvünk folytatni ezt az izgalmas "újmédiás" kísérletet. Erre bíztat a sokezernyi elérés, epizódjaink hallgatottsága, s a barátoktól, ismerősöktől, beszélgetőtársainktól érkező elismerés. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a "megkerülhetetlenek" sora a messzeségbe kígyózik, így újabb fantasztikus embereket és történeteket hozhatunk el a StúDió Veszprém Podcastba. Hallgasson ránk minden pénteken, folytatjuk!

"Akkor jött a futár és belőlem lett a chilei Parlament elnökének idegenvezetője..." Igazán színes beszélgetésünket folytatva szóba kerül az Unicum is, amiből jó félliternyi kötött ki István gyomrában a Börtönmusical premierje után.  Azonnal hozzátette, az csak egy mítosz, hogy isznak a színészek. Alpolgármesteri sikerek és élmények a Dubniczay-ház és az elnökök látogatása kapcsán, személyes élmények és közelivé vált emberi kapcsolat László Károly világhírű műgyűjtővel. Kissé meglepődtünk, amikor a képviselőtestületi űlések előtti szorongásait hozta szóba, de alárulta, azért a színházi munka mellett a másik visszatérő álma alpolgármestersége. Hallhattunk a veszprémi obsitos huszárról is... Messziről érkeztünk meg az európai kulturális főváros projekthez, hiszen anekdotázva az Enyhe Fintor Klubtól indultunk. Tulajdonképpen egyetértettünk  mindhárman beszélgetők abban, hogy Veszprém fesztiválvárossá válása talán a Fintoros konfliktussal kezdődött. Amikor az internetes anyázásból párbeszéd, majd az Utcazene Fesztivál lett.  István nagy elánnal mesélt a koppenhágai zöld gondolatról és a kultúra összefüggéseiről. Üzent is; ne csak a déli értelembe vett kultúra, az építettség és a cifraság legyen!  A jövőről azt gondolja, hogy meghatározó változás lesz benne az, amikor is az olvasás kevesek kiváltsága lesz. Azaz visszatér az olvasás világába az arisztokratizmus.

"Eldöntöttem, hogy érteni akarok valamihez én is..." Aki ismeri Asztalos Istvánt, egyáltalán nem lepődik meg azon, hogy nem tudtuk egy epizódba sűríteni mondandóját. Izgalmas és fordulatokban bővelkedő beszélgetésünket ezúttal is két részben osztjuk meg a podcast hallgatóival. "Nekem virsliből vannak az ujjam!" - hangzik el a vallomás, amikor a középiskolai laborgyakorlatot és annak kapcsán az osztályismétlés rémét idézi fel. Egy ekkor tett ígéretet betartva lett tanár Istvánból. Kiderült, hogy igazából kétszer kapott sorsformáló tapsot. Illyés Gyula Cserepező című verse kapcsán, majd a Börtönmusical szerzőjeként aratott komoly sikert.  Nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, Asztalos Pista drámai pillanatokat hozott létre beszélgetésünk azon pontján, amikor nyilvánosan, a legszűkebb környezetén kívül első alkalommal tárta fel egy katonaélményét. Amiben meghatározó szerep töltött be a laktanya "arkangyala", a "D"-tiszt, és az igen komoly súlyú döntése, ami jól kirajzolja jellemét.  Hiába soroljuk a darabok sorát, amikben szerzőként közreműködött, azt mondja, ő sose lett igazán színházi ember, mindig megilletődött civil volt, aki nem tudta, hogyan keveredett oda. Kérdeztük közéleti szerepvállalásáról, s ő kendőzetlenül beszélt a múltról, rossz és jó döntésekről, MSZMP-ről, spontán jelöltségről, elnyert tisztségeiről és még a tőle megilletődött munkásőrről is. Szembesítettük egy korábbi nyilatkozatával, amiben elmondta, bírálóit ellenségnek látta. Nem sértődötten reagált, inkább beszélt ma is meglévő érzékenységéről, arról,  mennyire fontos számára, hogy elfogadják tanítványai, önmaga primadonnaságáról és a reményéről, mely szerint ma már civilizáltan kezeli a kritikákat.