69. epizód: Az igazmondás kényszere nem tesz jót a barátságoknak (Vendég: Bakács Tibor) Ha nem Veszprémből, választott szülővárosábó keressük, nem áll szóba velünk. Azzal az elhatározással él egy ideje, hogy nem ír és nem szerepel a médiában. Hozzáteszi, ez belülről ugyan nem feszíti, de szerinte nemzetgazdaságilag pazarlás, mert magas értéket tud előállítani. Amúgy tökéletes munkát végez akkor is, ha a milliárdosok villáiban ablakot pucol vagy idióta kutyákból nevel kezes társakat, esetleg kifesti valakinek a lakását. A remek és jóhangulatú beszélgetés mindenkit megerősíthet abban, Bakácsnak nem fogyott el a mondanivalója. Nincs felszíneskedés vagy bulvároskodás! Jó vastag karéjjal vág nekünk abból, amit az eltelt 62 év alatt kisütött magának ez a pékbizonyítvánnyal is rendelkező bölcsész. Ízelítő abból, milyen az, amikor a Settenkedő már nem settenkedik... Tisztázzuk a születési helye körüli anomáliát, ezzel együtt is veszprémisége elvitathatatlan marad. Hát ki jellemezné genius loci-val városát, ha nem egy tősgyökeres odavalósi?! Még régebben sütötte el jó bonmotként a svájci újságírónak: élj úgy, hogy ne legyél méltó semmiféle kitüntetésre. Ez össze is jött neki, de nincs benne az a rosszérzés, hogy valami nem sikerült, mert, ha ő el is műlik, azért fiaiban folytatódik. A kissé dinasztikus gondolat főszereplőinek egyike matekbajnok Szerbiában, másikuk a tornászválogatott két edzése között az otthoni kanapén gyakorolja a Magyar-vándort. Munkásosztály, ahol mindig a kiskeserű a reggeli indítás. A multimilliárdosok szomorúsága, az isteni tulajdonságok és a magukat szerető emberek viszonya. Vagy éppen a Westeles időkből megidézett aligazgatók, akiknek volt olyan magas fizetésük, hogy azért már érdemes volt hazudni a főnöknek. Akkortájt ő lett a Sugár bolondja... Baki szerint az igazság azért is szép, mert nem múlik el. A régi időkben nem érdekelte, de ma már tudja, az igazságot a szeretettel párosítani kell és könnyebb az élet, ha a szeretet a lénygesebb. Napi 4-5 órányit olvas, 2 hete fejezte be élete egyik legjobb könyvét, a Csernobili imát, mesél erről is. Beavat a gyerekhanggal újraszinkronizált Bud Spencer film kulisszatitkaiba és végül visszakanyarodunk a királynék városához a kultúrfővárosi cím kapcsán. Ezt azonban Kazincbarcika nem ússza meg szárazon. A kultúra gyűlöli a monolitikusságot, ebben a korszakban viszont minden az. Ennek ellenére Veszprém képes volt megtartani kulturáltságát, és ő hitt nagyon Barcikában is, de a politikai vezetés ott szétbaszta. Pontosan ennyivel úsztuk meg a trágárság és politizálás térnyerését epizódunkban.