A magyar Louis Armstronggal beszélgettünk, aki újabban Vacak pótpapájaként is sikereket zsebel be az internet népétől. Robi azon szerencsések közé tartozik, akik már megkapták az oltásukat, így, a raktárkoncertet követően egyelőre az Astra Zenekarban léphet fel. Ha csak nem a StúDió Veszprém Podcastban, ahol ezúttal világpremierre került sor a Mr. New Orleans című, vadonatúj saját szerzemény néhány taktusának eléneklésével. Ő nem lövöldözött 12 évesen az utcán, mint Armstrong, azt mondja, nála sorsfordító az a néhány kölcsönbe kapott kazetta volt, amin Benkóék játszották a dixieland-muzsikát. Zongora, klarinét, szaxofon... sorolja a hangszereket, majd felidézi a légierő zenekarában töltött idejéből azt a sztorit, ami poénként indult, de az énekesi pálya lett belőle. Zalkától Zrínyiig, Haydntől Beethoven, Lionel Hamptontól Benny Goodmanig és Kabos Lászlótól Sándor Györgyig cikázik a beszélgetés. amiből egy világújdonságról, a rap, ska és groove stílusokkal beoltott dixie-zenéről is hallhatunk.

A Zador márka világhódító útja során megérkezett podcastunkba is. Az egyébként közgazdász végzettségű alapítóval a turisták által igen kedvelt Zádor-vártól indítottuk a beszélgetést, hiszen innen származik a név is.  Veszprémet és környékét, a Balaton-felvidéket a luxus világában jeleníti meg a pécselyi manufaktúrában készülő szappan. Az persze nem elég, hogy kiváló minőségre törekednek, a szerencse is kell a sikerhez. Az áttörést a csomagolóanyag hozta, de a magyar termálvíz világhíre is sokat nyom a latban. Bence szakavatottan mesélt az illat születésének folyamatáról, és arról is, hogy mennyire más illatok hódítanak az egyes országokban. Helyeselt, amikor az illatházat úgy képzeltük el, mint egy alkimista műhely és egy modern laboratórium ötvözetét. Illatozó podcast-epizódunk legegzotikusabb kifejezése a paprikavirág, ami illatként fontos márkajegy a nemzetközi piacon.

Az érdekes beszélgetések gyakran hosszúra nyúlnak. A második részben is elköszöntünk, aztán mégis folytattuk, tessék a végén is figyelni, mert Dióssy 150 fekvőtámaszáról lesz szó!).  Különösen nehéz abbahagyni a kvaterkát, amikor rengeteg téma kerül az asztalra. Például a sport kapcsán ezek, lesz-e a japánoknak olimpia-túladagolásuk vagy hogy kerül Forest Gump a dobókörbe, és a sportolók korai beoltásának mi köze hegycsúcsokhoz. Az amerikai szemlélet és a feszkós magyar mentalitás összefüggéseivel váltunk témát, ekkor az amerikaiak magyarországi bevándorlásának lehetőségét firtatjuk. Érdekes híreket hallunk Balázstól, miszerint az USA legalább két ország. Most értesülünk arról is, hogy Európai Kulturális Fővárosa lehetne a budapesti atlétikai világbajnokság felvezető-helyszíne, de egyelőre az illetékesek nem reagáltak Veszprém olimpiai bajnokának felvetésére. Tőzsdézünk, kriptovalutázunk, a Facebookról, Youtube-ról, mint közművekről ejtünk szót, és csak kapkodjuk a fejünket a normalitás-paradigma és a gazdasági reset-gomb, meg a davosi milliárdosok hallatán. Szólunk a nagybetűs igazságról, amit a bajnok szerint leginkább a podcastok világában lehet hallani. Mintha csak egy korábbi vendégünk, az öreg Buddha (alias Zongor Gábor) tanai elevenednének meg, amikor Balázs így bölcselkedik: "Ha az igazságot keresed, akkor meg kell hallgatni mindenkit és senkit se követni."

Inkább metálzenekart alapítana a bajnok... Nincs mellébeszélés, egyenes kérdésre egyenes válasz a közéleti karriert illetően.  Mivel egyáltalán nem volt tabutéma, két epizódba férnek bele azok az értékes gondolatok, amikkel Balázzsal beszélgetve találkozhattunk. 25 éve lett aranyérmes az olimpián. Sajnálnánk, ha válogatnunk kellene és talán nem is tudnánk eldönteni, hogy mi az érdekesebb: az aranyérem, ami hol egy 3 hónapos amerikai szomszéd kislány nyakában tűnik fel, hol pedig egy széfben pihen. Esetleg az elárverezett kalapács vagy a 10 centikre szabdalt és  áruba bocsátott futópálya.  Balázs azt mondja, ha nem áll el az eső Atlantában, akkor mi biztosan nem beszélgetnénk se ezekről, se másról vele.  Sikerült közösen megfejttenünk a bűvös számokat (1649, 8124, 9, 1), beszélünk a fegyverek és a stresszoldás kapcsolatáról. Podcastunkban nem politizálunk, de Veszprém első és egyetlen olimpiai bajnokának fel kellett tenni a kérdést: Magyarország képes lenne olimpiát rendezni? Határozott véleménye van erről a témáról is, meglehetősen formabontó elképzelése van a lehetőségekről. Hogy megértsük, idéz Sun Tzu-tól, a Háború művészete című klasszikus mű szerzőjétől. Apropó, az egyetlen veszprémi bajnok... Nem keresik, semmiről meg nem kérdezik Veszprémben.

"Nem eladni akarom, csak megmutatni!" - így summázza hozzáállását vendégünk. Az egykori mérnök, műemlékes és ipari alpinista nem sorolja be alkotásait irányzatok, izmusok alá-közé. A járványhelyzetről neki a nordic-walking és a nylonjakuzzi is eszébe jut, s nem érti, miért nem használják ki lehetőségeiket az emberek. Rácsodálkoztunk a hűtőkamion szállítmányára, amit a veszprémi várban rakodtak ki a Frekvencia-csoport tagjai és arra is, Zoli fantáziája egy betonpilléreken álló várliftet hogyan alakít át falmászópályává vagy galériává. A Mérleg-jegy szülötteként nem panaszkodik, nem dicsekszik, a vasárnapi festőnek és hegedűsnek beállított jogász nagyapáról is visszafogottan beszél. Van egy 10 ezer lépés felirat, amire minden nap ránéz és, ha fékezni kell, szerencsére ott van Laura. Apropó! Megszimatoltuk, mi lesz a következő festmény témája:. Szerintünk az elektromos rolleres, aki a veszprémi körforgalomban száguldozik és minden hülye szembejön vele!

Nem meglepő, hogy Vassról és Lászlóról szuperlatívuszokban beszél, nem hiába tanult öccsével latinul az utolsó lakótól, a kanonoktól a Dubniczay-palotában. A Mártírok útjára jár meditálni, Rocco Granata olasz bevándorló dalát, ha nem is énekeljük, de alaposan elemezzük egyszerre a migráció és Európa vonatkozásában.Aztán előkerül egy pár piros cipő (tényleg), amivel üzenünk dr. Praznovszky Mihálynak is. Színes palettával dolgozik Laci ezúttal is, az online színháztól, a BMW-gyár mecénási szerepén át, a gojzer-varrott cipők világát és WeTransfer óriásfájl-küldőt is érintjük a beszélgetés során.

A veszprémi belsőépítész karrierje egy szemüvegállvánnyal kezdődött. 300-nál is több optika enteriőrje viseli kezenyomát, szállodák, üzletek, egészségügyi szolgáltatók sora kéri fel országszerte. Optimista típus, ezért abban is bízik, hogy a tehetős emberek a kortárs képzőművészeti alkotásokat is szívesen látják majd saját lakásaikban, üzleteikben. A kreativitás karbantartásáról és a veszprémi kézisek extravagáns öltözőjéről, a szakmai "Oscar-díjról" és még a numizmatikáról is beszélgettünk Tamással. Előkerült a 77 történet dióhéjban is...

Ez az erős felütés természetesen kiegészült azzal; "főleg más csatornákat, de az RTL-lel kapcsolatban is kritikus vagyok". Balázs szívesen beszélt a kezdetekről, amikor még a képújság alatt volt hallható rádiósként a veszprémi kábeltévén. Képben van ma is Veszprémet illetően, hiszen gyakran jár haza és a városi hetilapot mindig elolvassa. A fiatalok felkészültségéről és a táskás szemű, 80-as amerikai tévés újságirókról is határozott véleménye van. Beszél a naponta kétszer letekert, 34 kilométeres balatoni bringaútvonaláról, zöld rendszámos autójáról, az ausztráliai tengerpartról, Baló Györgyről, Havas tanárúrról, az újságírás múltjáról és jelenéről, a televíziózás jövőjéről. A tőle megszokott, sallangmentes, precíz fogalmazással, a bulvárt messze kerülve mondja kérdésünkre a választ: a politikacsinálás nem érdekli.

Melinda podcastunkra is érvényes jótanáccsal kezdte a beszélgetést: nagyon sok munka és jó tartalom kell a sikerhez. Megállapíthatjuk, jó úton járunk... Amikor még volt olyan, hogy Veszprém Index, ott tanult meg kérdezni, beszélgetni, ráhangolódni a másikra. Melinda szerint egyébként ez a marketing sava-borsa is. Az ő vezényletével jött létre az első iwiw-csoport a magyar felsőoktatásban, ugyancsak a Pannon Egyetemnél töltött ideje alatt hozta össze a szurikáta-univerzumot, amiben az állatkert lakói és egyetemista örökbefogadóik lelkesen, választási kampány keretében egymásra találtak. Meglepődve hallgattuk, hogy túl korai volt doktori disszertációjának témája, amit abban az időben még informatikának néztek, mára kiderült, ezt úgy hívjuk; közösségi média és marketing. Beszélgettünk még bootstepről, táncról, a jövő megjósolhatóságáról, adattengerről és az asztal alatt, zenére mozgó lábak jelentőségéről. Hallunk a kemény melóról, azaz ahajnali 4-ig tartó klubzenélésről, aminek a végén a fizetség sem biztos...

Zongor Gáborral szinte alig beszéltünk közigazgatásról, önkormányzatiságról. Annál többet festészetről, egy ellopott és visszavásárolt lyukas képről, a kiállítást lekéső, fagyisruhás Torgyán Józsefről és egy jósnő életre szóló üzenetéről. Nem kis meglepetésünkre magát az élő buddhát is mikrofonvégre kaptuk, aki 3 nap után tudta, neki nincs jó helye az Országgyűlésben, sokkal jobban érzi magát a füstmentesen füstölgők klubjában és a Malefisz vérremenő ütközeteiben.