Amikor valahol láttam a Nier: Automatát, akkor minden alkalommal feldobtam a képzeletbeli backlog-omra, hogy majd valamikor játszani fogom, mert egy izgalmas akció RPG-nek tűnik. Viszont egy idő után olyan hangok jutottak el hozzám, hogy a Nier, valami egészen különleges dolog, ami még sosem létezett, valami ami fenekestől felforgatja a játékokról, és a világról alkotott képünket.

És Yoko Taro világa pontosan ezt teszi. Az általa alkotott univerzum, egy széles, sok féle fajta transzmédián szétterülő világ, amely kifejezetten mélyen foglalkozik filozófiai, és pszichológiai kérdésekkel, példának okáért azzal hogy mi az életünk értelme.

De ne legyenek illúzióink. Ez a világ nem adja könnyen magát. Japán módon őrült, sokszor félrevezető, nehezen érthető, és szubjektív. Yoko Taro játékaiban szinte minden esetben adott egy felszínes kéreg, ami sokakat lepattinthat, de a kéreg alatt általában egy végtelen nyúlüreget találunk.

A SoloQ 3. évadának 10. epizódjában ismét Árpival ültünk le beszélgetni, és azt az ambiciózus célt tűztük ki magunk elé, hogy átbeszéljük a Nier univerzumának történetét, és igyekszünk annak egy értelmezését megtalálni. Ezek mellett természetesen beszélünk a Nier: Automa-ról game design lencsén keresztül is, és megnézzük milyen eszközöket használtak az alkotók, hogy elmossák a játék világa, és a valóság közötti határokat.

Köszönöm hogy itt vagytok és hallgatjátok a SoloQ-t!

Intro: Simon Leong - Swingin' Swords (Monster Hunter Swing)

Outro: Gnome - Blacksmith