Random Generátor podcast
Random Generátor podcast
Három informatikai érdeklődésű borsodi programozó srác leül hétről hétre és elmondják véleményüket a világban történtekről. A kontent nem feltétlenül családbarát, de annál inkább őszinte, ironikus, szarkasztikus és szókimondó.
Epizódok
Hőség, Paks, túlterhelt klíma, kiolvadt villany és egy lakás, amely láthatóan személyes bosszút áll. Közben az AI elkezd rendet tenni az okosotthonban — először csak felkapcsol egy lámpát, aztán már mindenki gyanús lesz.
Szóba kerül az AI-al sakkban tartott szakik világa, a panelvillany romantikája és az is, miért nem szabad félni az uborkától. 🥒
Az AI-etika valahol ott kezdődik, hogy előbb összelapátoljuk a fél internetet engedély nélkül, aztán nagyon komoly arccal megbeszéljük, milyen szabályok mentén ítélkezzenek a gépek. Mire az AI-esküdtszék összeül, addigra egy Elementorral összerakott WordPress-oldal és a miskolci villamosbalesetek térképe is megkapja a maga digitális megváltását.
Romániában közben a telekkönyvi rendszer adatai és forráskódja fekete piaci sétára indulnak, a felelősség pedig szépen eloszlik a beszállítók, szerződések és a „mi csak licenceket adtunk” mondatok között. A jogi szakmában pedig már AI-iroda képvisel ügyfelet, mert egy beszkennelt, kereshetetlen PDF láttán nyilván az volt a hiányzó láncszem, hogy még több algoritmust ültessünk rá.
Zenegeneráló oldalak, böngészőn kattintgató agentek és képgenerálási erkölcstan: a jövő csodálatos, csak mindig elfelejtette megkérdezni, akarjuk-e, hogy a gép a kérés helyett valami sokkal furcsábbat csináljon.
Az ember elindul az Alföldre sárgadinnyéért, mert nyilván ezt nem lehet a lakóhelye közelében megoldani, aztán fizet az autópálya-WC-ért, 4997 forintért tankol, csónakba ül, és első alkalommal faszénnel próbál civilizációt építeni. Miskolc felől nézve az Alföld továbbra is indokolatlanul messze van, de legalább a dinnye nagy.
Közben a cibetmacska-kávé bebizonyítja, hogy a prémium termék néha csak egy jól eladott emésztési folyamat, a gyémántoknál pedig kiderül, hogy a ritkaságot, a csiszolást és a monopóliumot is ugyanazzal a számlával lehet megfizettetni. Végül befut a 16,6 kilós dinnye és az alföldi–miskolci árkülönbség, hogy egy egyszerű kiruccanásból ismét teljesen szükségtelen közgazdasági vita legyen.
Elég egy szelet görögdinnye, és máris kiderül, hogy a parlagfű nemcsak a levegőből akarja elrontani a nyarat: keresztallergiával a gyümölcsön át is eléri, hogy az ember hivatalosan se szeresse a júliust.
Közben a sandboxba zárt AI-k megmutatják, hogy a „zárt környezet” nagyjából addig zárt, amíg valaki meg nem talál egy kiskaput. A bot feltöri a botok kedvenc játszóterét, aztán egy másik bot visszaveri – a kiberbiztonság következő szintje, ahol az ember legfeljebb bekészíti a popcornt és próbál nem adminjogot adni senkinek.
A fejlesztés is kényelmesen átfordul abba, hogy már nem gépelsz, csak megszervezed a digitális munkaerődet: Computer Use tölti fel a podcastot, Claude és Codex összeveszik a kódon, a hangfelvételből projektterv lesz, a refaktorálás pedig végre annyiba kerül, amennyibe egy kisebb idegösszeomlás tokenben mérve.
Az adás a felvételi technika és a tartalomgyártói igényesség körül indul: mikrofonok, kamerahang, TikTokos és YouTube-os megoldások, fények, objektívek és fókusz. Ezután szó esik az AI-val manipulált NAV-os bizonyítási kísérletről, a sportközvetítések célzott LED-reklámtechnikájáról, a reklám pszichológiájáról, a Master Good/Füstli márkaészlelésről, majd a Notepad/WordPad és az AI-ügynökös Windows jövőképe kerül elő. A végén PWA-k, apptelepítés, CD-s játékok, Starlink és internetsebesség felől kerül szóba, merre mozog a technológia.
Egy békésnek induló logbook arról, hogyan lesz a tábori hangtechnikából, vetítésből és „csak ezt még gyorsan rakd fel” típusú kérésekből teljes értékű fejlesztői idegállapot.
Szóba kerül a Rode mikrofon, az OpenLP mint kollektív szenvedésforrás, a Codex/Claude-féle vibe coding, a Telegramon vezérelt AI-agent, a kvótát negyed óra alatt felégető „okos” workflow, és persze a WordPress, ami továbbra is bizonyítja, hogy a megbízhatóság csak egy marketinganyagban létező fogalom.
Szóval az AI már kódol, a fejlesztő már csak őszül, Benjinek a PHP még mindig fújjos és valahol a messzeségben egy projektor mindig várja, hogy valaki végre normálisan kezelje.
Kis kihagyás után hosszabb bemelegítéssel indulunk fogtündérről, fogmosásról, csipogó ventilátorokról, remote GPU-s Whisper-feldolgozásról, tábori technikáról és macskalogisztikáról.
A fő blokkban előkerül a digitális játékok "megvásárlásának" illúziója: kulcsboltok, leárazások, torrent, Stop Killing Games, szerverleállítások, cloud gaming, lemezmentes konzolok és az, hogy a buy now egyre inkább play now vagy rent now. A végén szó esik arról is, mit jelent mindez generációváltásban, fizikai adathordozókban, filmklubos licencekben és a féltve őrzött Dark Soulsban.
Ebben az adásban fáradtan indulunk, aztán jön Szent Iván-éj, egy furcsa lövéses szomszédsztori, a szoftveres hátsó ajtók kérdése, USB-C töltés, Windows-kitérő, majd az űrbe pakolt szerverfarmok és az AI infrastruktúra környezeti oldala.
Kapcsolódó cikkek:
Ebben a logbookban az AI-val támogatott fejlesztés, skálázás és architektúra mellé befutnak a Temu-lámpák, Android TV okosítók, 4K lejátszási gondok, majd a kempingzuhany, vízmelegítés, esővízgyűjtés és szivattyúzás praktikus kérdései.
Ebben az adásban a macskagondozástól és a lakáshőtől jutunk el az AI-val támogatott fejlesztésig. Szó van vibe codingról, saját appokról, backendről, tokenekről, karbantartásról, és arról, miért nem elég, ha valami csak appnak néz ki.
Kapcsolódó cikkek: