Három informatikai érdeklődésű borsodi programozó srác leül hétről hétre és elmondják véleményüket a világban történtekről. A kontent nem feltétlenül családbarát, de annál inkább őszinte, ironikus, szarkasztikus és szókimondó.
Mi történik, amikor az AI már nemcsak okoskodik, hanem saját autós fedélzeti rendszert fejleszt, rádiólejátszónak álcázza magát, és fegyelmezetten csak piszkozatba menti az e-maileket?
Ebben az adásban a személyre szabott szoftverfejlesztés, a benzintank százalékos lelkiállapota, a padlófelújítás rétegrendje és a modellek végtelen tokenéhsége találkozik.
Röviden: eljött a jövő, és már a műszerfalon is reklámszünet van.
Ezúttal egy kínai mentolos-propoliszos cukorka adja meg az alaphangot, aztán az AI által írt „vicces” IT-kvíz veszi át az irányítást.
Huszonöt kérdésen keresztül próbáljuk eldönteni, mit mond a CAP-tétel, miért nem kérünk a quick fix commitból, mit tud az ACID, az idempotens PUT, az N+1 query, a cache invalidation, a DNS TTL, a memory leak és a JavaScript event loop.
Két billentyűzetharcos, nulla merge conflict - a debugger pedig udvariasan meghajol.
Az Astra megérkezett, vele együtt pedig a régi kérdés új csomagolásban: gyorsabb lett-e az AI-fejlesztés, vagy csak sokkal tempósabban gyártjuk a javítandó dolgokat?
Beszélünk Codex- és Claude-agentekről, kvóták elégetéséről, látványos webdizájnokról, 4000 soros style guide-ról, elfelejtett követelményekről és arról a 70/30-as arányról, ahol a 70 százaléknyi gépi lendület után az emberre marad a review, a tűzoltás és a felelősség.
Nyilván jön még lakásfelújítás topic is - mosdótál, ami állítólag nem mosdótál, OBI-készlet, ami a rendszer szerint létezik, valóságban is, csak valahol máshol, illetve víztisztító alkatrész és kivitelező, akik valahol biztosan léteznek, csak bújkálnak.
Vagy legalábbis válaszolni nem szeretnek.
Az adás elején még a miskolci élet, a bobozás, a lakásfelújítás és a kamerakáosz szolgáltatja a bemelegítést, aztán megérkezik a technológiai optimizmus valóságtesztje.
Szóba kerül három túrázó, akik a Gemini útitervével indultak túrázni, kevés élelemmel és vízzel, majd a hegyimentők segítségére szorultak. Innen csak egy lépés a nem létező romániai halászléfőző fesztivál, ahová busznyi turistát vitt a frissítetlen eseményadat és a ChatGPT-be vetett acélos hit.
Beszélünk arról, mikor használható az AI utazástervezésre, miért veszélyes ellenőrzés nélkül rábízni magunkat, hogyan lesz a hibás forrásból magabiztos válasz, és milyen saját asszisztens készül az Okoska-projektből.
Mert ha az AI szerint rotyog a halászlé, akkor biztosan csak a kondér hiányzik...
Az AI mindig elérhető, türelmesen meghallgat, és még azt is megkérdezi, hogy hogy sikerült a vérvétel. Csak épp nem létezik.
Beszélgetünk öregedésről, magányról, gépi társaságról, eltűnő munkákról és arról, hogy az egészségügyet is sikerül-e végre egyszerűsíteni — vagy csak drágábban összezavarni.
Egy ártatlan rendrakásból garázstető, falbontás, vízvezeték, rozsdás vasbeton és falba ragadt kábel lett — vagyis egy teljesen átlagos felújítási hét. A teflonszalag és a kender hívei ismét összecsapnak, a lakás pedig bebizonyítja, hogy minden rejtett hiba csak időt kér, nem engedélyt.
Két AI-agent összeveszik, az okosotthon három nap alatt elfogyasztja a havi keretet, a tablet pedig lassan több joggal rendelkezik, mint a tulajdonosa.
Szó lesz automatizálásról, tokenégetésről, biztonságról és arról, milyen szép jövő vár ránk, amikor a gép már nem hagyja, hogy leállítsuk.
Az AI elvileg nem fárad el, nem zavarja a gyári zaj, és milliméteres hibákat is kiszúr. Aztán a Ford visszahívja a minőségellenőröket, a techcégek rájönnek, hogy a kirúgott fejlesztők helyén nem nő automatikusan működő termék, és kiderül: a valóság szeret olyan hibákkal együttélni amelyeket egy kamera udvariasan figyelmen kívül hagy.
Közben könyvek kerülnek szkenner alá, hogy az AI majd okos legyen tőlük, a könyvpiac pedig hirtelen felfedezi, hogy a régi, senkinek sem kellő kötetekben mégis lehet pénz — ha elég nagy datacenter várja a túloldalon.
Szó esik AI-slopról, YouTube-összefoglalókról, archív miskolci villamosbalesetekről és arról is, hogy miért nem egy prompttal helyettesíthető a gondolkodás.
Linkek:
Szabadságon sincs pihenés: macskák, lomtalanítás, ázó garázs és a kertből előkerülő, gondosan elásott építési civilizáció.
Ezután jön a vibe coding: AI-ok vitáznak egy Godot játékon, míg egy másik éjáj konkrétan filmet néz, hogy megjavítsa a tévélejátszót.
A jövő itt van — csak közben a GPU-k felfűtik a bolygót, a RAM aranyáron van, mi meg csak tokeneket számolgatunk.
Hőség, Paks, túlterhelt klíma, kiolvadt villany és egy lakás, amely láthatóan személyes bosszút áll. Közben az AI elkezd rendet tenni az okosotthonban — először csak felkapcsol egy lámpát, aztán már mindenki gyanús lesz.
Szóba kerül az AI-al sakkban tartott szakik világa, a panelvillany romantikája és az is, miért nem szabad félni az uborkától. 🥒