Két informatikai érdeklődésű borsodi programozó srác leül hétről hétre és elmondják véleményüket a világban történtekről. A kontent nem feltétlenül családbarát, de annál inkább őszinte, ironikus, szarkasztikus és szókimondó.
Hazaérve a Compassról megállapítottuk, hogy a mikrofon nehezebb volt, mint bármelyik téma – a vibe coding pedig hivatalosan is pánikkódolássá érett nálunk. Az agent magától megcsinálja a jegyet, bejelentkezik a Firebase-be, deployol, aztán megsértődik, hogy egy órán át nem válaszoltunk a kérdéseire.
Visszatekintünk a Compassra, ahol kiderült, hogy az AI nem gyorsította fel a fejlesztést, csak átpakolta a munkát a tesztelésre, így most már a felhasználó a QA – az, hogy mi mit csinálunk meg már mi magunk se tudjuk.
A fő témánk egy esős Forma–1-es felvezetőkör volt – a safety car mögött a fél mezőny lelassult 30 km/h-ra, mert több, külön-külön hibátlanul letesztelt rendszer egyszerre gondolta úgy, hogy most kell bekapcsolnia.
A javítás menet közben, a felhőből érkezett a járgányokra – ami valljuk be – esőben különösen stílusos.
ChatGPT, feljelentések és a hivatali ügyintézés útvesztői. Szó esik a telefonáló AI-asszisztensekről, az árambővítés körüli problémákról és arról, hogyan kezelhetők a személyes adatok a chatbotok használata közben.
Egy régi merevlemez mentésétől indulunk, aztán gyorsan eljutunk az állandóan töltésre szoruló okoszárakig, a felújításhoz indokolatlanul kívánatos csavarhúzókig és a mezőgazdasági AI-tanácsok veszélyes magabiztosságáig.
Szóba kerül az AI-al generált végtelen tévéadás, a kriptós fertőzés minden sarokban, valamint az a különösen modern helyzet, amikor húsz Facebook-videó technikailag kikerült, csak a világon senki nem látta őket.
Az automatizálás gyönyörű - főleg, amíg valaki végre megnézi, mit is automatizált...
Felújítási napló azoknak, akik szerint egy akkumulátoros gép megvásárlása még nem életforma. Parkside-szerszámok, eltűnő szakik, gyanús padlóragasztó, fürdőszobai romok és egy AI, amely még az emlékeztető e-mail küldését is túl óvatosan kezeli.
Közben készülődés az AI Tech Summitra, mert ha már por, káosz és hőlégfúvó van, legalább legyen mellé technológiai konferencia is.
Mi történik, amikor az AI már nemcsak okoskodik, hanem saját autós fedélzeti rendszert fejleszt, rádiólejátszónak álcázza magát, és fegyelmezetten csak piszkozatba menti az e-maileket?
Ebben az adásban a személyre szabott szoftverfejlesztés, a benzintank százalékos lelkiállapota, a padlófelújítás rétegrendje és a modellek végtelen tokenéhsége találkozik.
Röviden: eljött a jövő, és már a műszerfalon is reklámszünet van.
Ezúttal egy kínai mentolos-propoliszos cukorka adja meg az alaphangot, aztán az AI által írt „vicces” IT-kvíz veszi át az irányítást.
Huszonöt kérdésen keresztül próbáljuk eldönteni, mit mond a CAP-tétel, miért nem kérünk a quick fix commitból, mit tud az ACID, az idempotens PUT, az N+1 query, a cache invalidation, a DNS TTL, a memory leak és a JavaScript event loop.
Két billentyűzetharcos, nulla merge conflict - a debugger pedig udvariasan meghajol.
Az Astra megérkezett, vele együtt pedig a régi kérdés új csomagolásban: gyorsabb lett-e az AI-fejlesztés, vagy csak sokkal tempósabban gyártjuk a javítandó dolgokat?
Beszélünk Codex- és Claude-agentekről, kvóták elégetéséről, látványos webdizájnokról, 4000 soros style guide-ról, elfelejtett követelményekről és arról a 70/30-as arányról, ahol a 70 százaléknyi gépi lendület után az emberre marad a review, a tűzoltás és a felelősség.
Nyilván jön még lakásfelújítás topic is - mosdótál, ami állítólag nem mosdótál, OBI-készlet, ami a rendszer szerint létezik, valóságban is, csak valahol máshol, illetve víztisztító alkatrész és kivitelező, akik valahol biztosan léteznek, csak bújkálnak.
Vagy legalábbis válaszolni nem szeretnek.
Az adás elején még a miskolci élet, a bobozás, a lakásfelújítás és a kamerakáosz szolgáltatja a bemelegítést, aztán megérkezik a technológiai optimizmus valóságtesztje.
Szóba kerül három túrázó, akik a Gemini útitervével indultak túrázni, kevés élelemmel és vízzel, majd a hegyimentők segítségére szorultak. Innen csak egy lépés a nem létező romániai halászléfőző fesztivál, ahová busznyi turistát vitt a frissítetlen eseményadat és a ChatGPT-be vetett acélos hit.
Beszélünk arról, mikor használható az AI utazástervezésre, miért veszélyes ellenőrzés nélkül rábízni magunkat, hogyan lesz a hibás forrásból magabiztos válasz, és milyen saját asszisztens készül az Okoska-projektből.
Mert ha az AI szerint rotyog a halászlé, akkor biztosan csak a kondér hiányzik...
Az AI mindig elérhető, türelmesen meghallgat, és még azt is megkérdezi, hogy hogy sikerült a vérvétel. Csak épp nem létezik.
Beszélgetünk öregedésről, magányról, gépi társaságról, eltűnő munkákról és arról, hogy az egészségügyet is sikerül-e végre egyszerűsíteni — vagy csak drágábban összezavarni.