Egy békésnek induló logbook arról, hogyan lesz a tábori hangtechnikából, vetítésből és „csak ezt még gyorsan rakd fel” típusú kérésekből teljes értékű fejlesztői idegállapot.

Szóba kerül a Rode mikrofon, az OpenLP mint kollektív szenvedésforrás, a Codex/Claude-féle vibe coding, a Telegramon vezérelt AI-agent, a kvótát negyed óra alatt felégető „okos” workflow, és persze a WordPress, ami továbbra is bizonyítja, hogy a megbízhatóság csak egy marketinganyagban létező fogalom.

Szóval az AI már kódol, a fejlesztő már csak őszül, Benjinek a PHP még mindig fújjos és valahol a messzeségben egy projektor mindig várja, hogy valaki végre normálisan kezelje.