Három informatikai érdeklődésű borsodi programozó srác leül hétről hétre és elmondják véleményüket a világban történtekről. A kontent nem feltétlenül családbarát, de annál inkább őszinte, ironikus, szarkasztikus és szókimondó.
Egy streamer élőben közvetíti a saját szülését, a chat pedig tapsikol, mintha egy új DLC érkezett volna az anyasághoz, miközben az Nvidia felhője épp kifogy a szuflából, mert annyi gamer próbál játszani, hogy már a szerverek is vajúdnak...
Heti adásunkban arról beszélgettünk, hogyan lett a digitális világ egyszerre szülőszoba és kórházi váró, ahol mindenki online akar lenni, de egyre kevesebbeknek van már elég kapacitása hozzá.
Megint előjött a tanítási rendszerünk legsötétebb titka: a PISA adatai szerint a 15 évesek 27 százaléka funkcionális analfabéta, azaz ugyan tud olvasni, de értelmezni már nem tud – és hiába beszélnek új módszerekről, differenciált oktatásról, a rendszer mereven ragaszkodik a régi tankönyvhöz és monológokhoz, miközben ott áll a gyerek az órán, és nem érti, amit olvas.
És bárcsak ez lenne még az, amin a legjobban kiakadtunk...
Nyár után jön az ősz, vége a jóidőnek, nekünk meg viszket a tenyerünk, hogy dolgozzunk valamit a házon/lakáson.
Dél-Koreában egy szerverterem kigyullad, és az államigazgatás úgy omlik össze, mintha a felhő nem is létezne, Kaliforniában pedig a rendőr egy sofőr nélküli robottaxit állít meg szabálytalan kanyarért, de nincs kit megbüntetni.
A podcastban pedig azon nevettünk, hogy a digitális jövő egyszerre ég le és szegi meg a szabályokat.
Végtelenül abszurd lett ez a világ, ahol a gyerekkorod játéka, a tárhelyed és a politika is ugyanúgy a digitális rendszer áldozatává válik...
...mert az ATW bedőlésével a magyar web egy része úgy viselkedik, mintha valaki kihúzta volna a világhálót a konnektorból, miközben a távirányítós kisautó is ugyanarra a sorsra jut, mert a Play Store-ból eltűnt vezérlőapp nélkül hirtelen csak egy drága, műanyagból készült papírnehezék.
Albániában közben már ott tartanak, hogy mesterséges intelligenciával próbálják tisztábbá tenni a közbeszerzéseket, mintha egy gép tényleg meg tudná érteni, miért kellenek a haveri cégek, vagy miért kell a milliárdok körül csendben maradni...
Linkek:
Magyarországon az M1 megint megtalálta az utca emberét, hogy eljátssza a rettegő adópolgárt a Tisza ellen, mert hát kell a dráma – miközben valóság és pánik közt már csak a stáblista a különbség.
Kínában meg olyan szinten kifordult a munka világa, hogy ott pénzt fizetnek úgy, hogy bejárjanak nem dolgozni.
A podcastban kivesézzük, hogyan lett a magyar adópara reality show, és miért tűnik a kínai irodakultúra ismerősebben groteszknek, mint elsőre gondolnád.
Linkek:
Ebben az adásban arról beszélgetünk, amikor a mesterséges intelligencia már nem futurisztikus segítőtársként, hanem inkább horrorfilmek ihletőjeként viselkedik: pereskedések, tragédiák, botrányok és munkahelyi tisztogatások mutatják meg, hogy a nagy ígéretek mögött néha mennyire sötét és abszurd valóság lapul. Cinikusan, néhol keserűen, de jó adag humorral próbáljuk kibogozni, hogy vajon tényleg a jövőbe tartunk-e, vagy csak épp a saját sci-fi rémálmunk forgatókönyvét írjuk újra és újra.
Linkek:
Van az a pont, amikor a csiszológép felmondja a szolgálatot, egy cicától meg kutyául érzed magad, a legveszélyesebb hely pedig nem egy dzsungel, hanem a Roblox.
Nándi és Benji most beavatnak a káoszba, amit felújításnak hívunk, elárulják, milyen, ha a macska beköltözik a szívükbe és egy lakásba, és megtudhatjuk, hogy a fűtésszerelés néha komolyabb idegrendszert igényel, mint az online játékok.
Készüljetek, ez egy kávéval megerősített adás, a túlélés érdekében!
Ebben az adásban kicsit úgy éreztük magunkat, mintha a technológiai hírek szerkesztői fogadásból versenyeznének: ki tud nagyobbat dobni az abszurditásban.
Van itt minden...
Szóval ha szereted a tech story-kat, de közben jókat akarsz nevetni azon, hogy mennyire nem változik semmi, akkor ez az epizód neked szól.