Az örökbefogadásról, elsősorban a menhelyi kutyák örökbefogadásáról szól ez az adás, amelynek vendége a 16 éve működő Vigyél Haza Alapítvány alapítója.

Óvári András szerint az emberek nincsenek tisztában azzal, mivel is jár egy kutya. „A legtöbben kész kutyát szeretnének: legyen szobatiszta, ne ugasson, menjen szépen pórázon, szeresse a gyerekeket, vagy esetleg a macskákat.” Ahogyan az adás vendége fogalmaz: az embereknek elsősorban elvárásaik vannak a kutyákkal szemben, és nem kötelezettségérzetük.

Az állatokat mentő civil szervezetek többségének azonban, ahogyan a Vigyél Haza Alapítványnak is, a mentvények biztos jövője, jóléte a legfontosabb. „Nem egyszer megkapjuk egy-egy sértődött jelölttől, hogy >inkább a menhelyen kuksoljon évekig az a kutya, minthogy nekem odaadnák<!? Mi meg azt mondjuk, hogy egy kutyát 15 évre adunk örökbe. Inkább legyen még egy-két hónapig nálunk. Pedig mi akkor tudunk egy másik kutyát megmenteni, ha egyet örökbe adunk, és annak a helyére máris jöhet egy másik.”

„A hozzánk kerülő kutyák már legalább egyszer csalódtak. Legalább egyszer kidobták őket, az utcán kószáltak, vagy meghalt a tulajdonosuk. A mi dolgunk, hogy megtanítsuk ezeket az állatokat újra bízni az emberekben…hogy meggyőződjünk arról, hogy jó helyre kerülnek. Mi csak családtagnak adunk örökbe.”

 Az adásban beszélünk arról, hogy

• milyen feltételekkel fogadható örökbe kutya, cica a Vigyél Haza Alapítványtól és vannak-e kizáró okok,
• miért csak ivartalanított állatot adnak örökbe
• mi mindent érdemes mérlegelnie az örökbe fogadás – de ugyanígy a vásárlás előtt – a leendő gazdinak,
• milyen költségekkel kell kalkulálni az évek során (az állattartás drága dolog!).

Meg arról is, hogyan látja a helyzetet Óvári András, aki szerint nincs mit szépíteni rajta: a kutyások társadalma egyre inkább kettészakad napjaink Magyarországán. A felelős állatbarátok a kutyát társként tartják, de sokak számára a kutya még mindig egy lecserélhető, eldobható valami. Ez is az oka annak, hogy a nagyvárosokon kívül még mindig rengeteg oltatlan, mikrochip nélküli kóbor kutya van, veszélyeztetve az embereket. Erre és ezzel együtt a menhelyek túlzsúfoltságára az igazi megoldást egy határozott ivartalanítási kampány jelentene. Csak azzal lehetne megszüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy annyi kutya születik, amennyit már lehetetlen gazdásítani.

Főleg, hogy közben az alapítványhoz érkező négy hívásból majdnem három nem arról szól, hogy elvinnének, hanem ellenkezőleg, leadnának egy állatot.  Vagy lecserélnék egy fiatalabbra. Esetleg két kisebbet bevinne és elvinne egy nagyobbért cserébe. „Gyakran kerülünk érzelmi zsarolásba, hogy >ha most maguk nem viszik el rögtön a kutyát, akkor kidobom, elaltatom, vízbe fojtom<…. Sajnos, egy egyre gyakoribb jelenség, hogy az emberek úgy gondolják, hogy a problémáikat valaki másnak kell megoldania.” – meséli Óvári András.

Hallgass ide, ha te felelős döntést akarsz hozni egy másik életről, és szeretnéd magadból kihozni a legjobb leendő gazdit!