Korszakváltó fiatal zenészek a dzsessz és a pop határán. Beszélgetések a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával.
Ha valaki, hát ő... Szívesen faggattam volna, de már nem tehetem. Ezért megosztom veletek egy korábbi beszélgetésünket, mert Juli eme generáció meghatározó tagja volt, és bizonyos értelemben még ma is az.
A cirkuszi zenekar lenyűgöző, onnan csak pár lépés a Rockszínház. A szomszéd kertje mindig zöldebb - még zenében is.
Ha nem jársz Kőbányára, legalább lakj ott! A siker receptje: jó helyeken kell jó hangokat játszani.
Akinek útját az égiek, az iskola, egy mecénás, és még a TikTok is egyengeti - mert megérdemli.
Ha meghallgatod, rájössz, hogy miért.
Erdélyből jöttem - egyenesen Kőbányára -, mesterségem címere a zongora, stílusom a jazz, de a Pa-Dö-Dő is belefér.
Szó szerint Eszményi családból indult, ráadásul törött lábbal, de hogy mi az az 'Óda a patkányhoz'...???
Furulya, fuvola, sörösüveg, meg az a furcsa hangszer, amin nincsenek billentyűk. Ja, és persze Harlem, rubinvörösben.
Mi az a Kölest? Milyen a szerelem hangszer, és mi az a terápiás vendéglátózás? Minden kiderül, ha meghallgatod!
A várólistás dobos, aki annak idején kalapáccsal ment rá a pianinóra...
A pelenkásból úgy lesz tanító néni, hogy mindig jókor van jó helyen, most még ugyan másokat tanít, de lélekben készen áll a saját kis tanítványára is.