Amikor a Velencei-tó kiszáradásáról vagy az Alföld sivatagosodásáról hallunk, hajlamosak vagyunk a klímaváltozást egy tőlünk független, külső csapásként kezelni, pedig a vízhiány valójában a kollektív adatkezelésünk és rendszerszemléletünk csődje. Digitális és hálózati szakértőként pontosan tudjuk, hogy a komplex kríziseket nem lehet elszigetelt, lineáris beavatkozásokkal megoldani. A vízgazdálkodás nem csupán mérnöki gátrendszerekről szól, hanem egy gigantikus, élő információs hálózatról, ahol a talaj, a növényzet és a csapadék egymásra hatása alkotja az algoritmust. A megoldáskulcs a decentralizált mikro-ökoszisztémákban és a közösségi intelligenciában rejlik ahelyett, hogy a vizet csatornákon keresztül minél gyorsabban elvezetnénk a tájból, a lokális megtartásra, a talaj szivacskapacitásának visszaállítására kell törekednünk. Ebben az epizódban Tkacsik Márta matematikussal, a budajenői Patikakert alapítójával – aki egykor digitális üzletemberként az internetet építette, ma pedig egy 5 hektáros analóg oázist vezet – arról beszélgetünk, hogyan váltható fel a tehetetlen klímaszorongás rendszerszintű etikai felelősséggel, és hogy a lokális mintagazdaságok valódi, skálázható mentőövet jelentenek-e a társadalom számára.

00:00 Magyarország a vizek országa?

12:35 A környezet az emberen kívül álló "dolog"?

20:57 Mit csinál a Patikakert? Mire kellene átállni? 

30:32 Felébredtek-e az emberek? Mit lépnek a kisebb-nagyobb települések a vízgazdálkodás területén?

43:26 El kell menni a falig, hogy lépjünk? 

Gyártó: Spirit FM