Szeleknek fordít címmel jelent meg Tóth Krisztina új verseskötete, ami a 2020-2025 között született verseket gyűjtötte össze. Mikrotörténetek sokaságát gyűjtötte össze, amelyeket utcai képek, álmok, emlékek, fényképek vagy fájdalmak indítottak be. A podcastben szó esik talált tárgyakról, az utált gyerekkori verseskötetéről és egy csodálatos brazil könyvbemutatóról is. 

A beszélgetés témái:

1. A versek mint dokumentációk: versnapló
2. Hogyan lesznek a megfigyelésekből történetek, majd költészet?
3. Tóth Krisztina tekintete működésben: a varjúriasztó
4. Egy kutya megéli az ösztöneit vs. vérengzés az angol pázsiton
5. A Mi legyen című versből felolvas a műsorvezető, hogy rákérdezzen a tárgyi emlékek történetiségéről
6. Elmúlásról, veszteségekről, a “múlt hordalékáról”, az emlékezés munkájáról
7. “A költészet nagyon kevés embert érdekel”, felvillanások a költészet lényegéből
8. 75 lépés a költészet, de miből lesz a vers? “Nagyon sok talált tárgyat kell felhalmozni”
9. Az írás mint munka és a gyorsuló idő
10. Távolság a nézőpont és a tárgy között
11. A gyerekként írt első verseskötet: miért utálta?
12. A személyesség új határai és a szerző halála
13. Külföldi fordítások: fantasztikus történet a brazil könyvbemutatóról