🎙️ Miről szól az adás?
Ebben az epizódban a munkahelyi feedback, vagyis a visszajelzés kultúrája kerül fókuszba. Ez egy kétrészes adás első része, vagyis most a feedbackről szóló sorozatunk első epizódját hallod. Ebben a részben elsősorban arról beszélgetünk, milyen tapasztalataink vannak a visszajelzésekkel kapcsolatban, miért olyan gyakori, hogy a jól végzett munka szinte láthatatlan marad, miközben a hibákra azonnal érkezik reakció, és hogyan torzulhat el a feedback a szervezetek mindennapjaiban.
Szó esik személyes, sokszor kifejezetten kellemetlen élményekről is, amelyek jól megmutatják, mennyire esetleges, hiányos vagy akár demotiváló lehet a visszajelzés a munkahelyeken. Az epizód egyik központi gondolata, hogy a feedback nem egyenlő a kritikával: a pozitív megerősítés legalább annyira fontos lenne, mint a hibák jelzése. Ez a rész inkább a problémák, hiányok és saját megélések feltárásáról szól, míg a folytatásban kerül elő, hogyan lehetne ezt jobban csinálni.
A beszélgetésben összevetjük a multi és az akadémiai szféra tapasztalatait, előkerülnek a generációs különbségek, az éves teljesítményértékelések korlátai, a heti státuszmeetingek szerepe, és az is, hogy mi hiányzik leginkább a legtöbb szervezetből: a rendszeres, emberi, személyre szabott köztes visszajelzés. Az adás fontos felismerése, hogy sok helyen csak akkor kerül elő a „feedback”, amikor már konfliktus van, pedig a jó visszajelzésnek jóval korábban kellene megérkeznie.
🧭 Miért érdemes meghallgatnod az adást?
- Ha volt már olyan érzésed, hogy sokat dolgozol, mégsem kapsz valódi visszajelzést.
- Ha vezetőként vagy munkatársként szeretnéd jobban érteni, miért ennyire nehéz jól adni és jól fogadni a feedbacket.
- Ha kíváncsi vagy, mi a különbség a státuszmeeting, a teljesítményértékelés és a valódi személyes visszajelzés között.
- Ha érdekel, hogyan hat a szervezeti kultúra és a generációs háttér arra, ki hogyan ad vagy fogad visszajelzést.
- Ha szeretnéd felismerni, miért nem elég csak a hibákra reagálni, és miért lenne kulcsszerepe akár egy egyszerű „köszönöm”-nek is.