Jelen voltunk, csak egy kicsit másképp. A kialakult helyzet felülírta a tervünket, ezért most otthonról jelentkeztünk, és arról beszélgettünk, vajon ki hogy éli meg a kialakult kellemetlen helyzetet a korona árnyékában. A fő kérdés pedig így hangzik: Te is félsz? Hát, ki nem? És ez a természetes, sőt ezt igenis tudatosítani kell, nem szabad elbagatellizálni, mert annál könnyebben elhatalmasodhat rajtunk a rettegés, ezt már Hesna Lélekmelegítők-előadásából is megtanulhattuk. Mélyebben kifejtettük, milyen érzések kavarognak bennünk, és pár dologban teljes mértékben megegyeztünk: a szeretteinket féltjük és attól félünk, hogy akár mi is továbbadhatjuk a vírust, olyannak, aki talán nem tud vele megküzdeni. És még valami… meséltem az édesapámról, akit most különösen féltek. Hogyan mitől? Az adásból kiderül. Szilvit a kilátástalanság nyomasztja, Emma bevallotta, hogy kissé frusztrált ebben a nyomasztó élethelyzetben, sőt több napja vár valamire, ami lehet, hogy csak hónapok múlva jön el... Ahogy Szilvi is, aki azt is elárulta, hogyan tervezi újra az életét. Vöri egy óriási pofonvágásnak éli meg ezt a helyzetet és az állandó hírdömpingben igyekszik azért a pozitívumokra fókuszálni. No, de hogyan kerüli el Emma és Szilvi, hogy ne a szoba közepén sírjanak? Szilvi olyasmibe vágott bele, ami teljesen felvillanyozta, mert rengeteg energiát merít belőle. Szóba jött az is, hogyan rángassuk ki szorongó szeretteinket a kritikus helyzetből? Az adásban elmondtam a tervem, a következőkben pedig elmesélem, hogyan sikerült. Még véletlenül se gondoljátok, hogy szomorkás adást fogtok hallani, sőt, a podcast egy pontján, az egész csapat sírva nevetett és reméljük a hallgatóink se fogják kibírni nevetés nélkül. Annyit azért megsúgok: a nagymamák és a főzés témakörénél kezdtünk el kacagni. Reméljük, ismét meghallgattok bennünket. Ezentúl pedig karantén-podcasttel jelentkezünk, minden szerdán! Legyetek jelen ti is!