Azt hisszük, a memóriánk úgy működik, mint egy tökéletes videókamera: mindent objektíven rögzít, és bármikor visszajátszható. A kognitív pszichológia és a legújabb kutatások azonban rávilágítanak, hogy emlékezetünk sokkal inkább egy kreatív rendező, amely minden felidézéskor újraírja a múltat. Miért emlékeznek máshogy a szemtanúk ugyanarra a balesetre? Hogyan szűkíti be a figyelmünket a rettegés (fegyverfókusz-hatás), és hogyan színezik át a mai, aktuális érzelmeink a tegnapi történeteinket? Ebben az epizódban a memóriánk sebezhetőségéről és arról az önéletrajzi illúzióról gondolkodunk, amely a saját identitásunkat védi.