Címkézünk.
Szinte észrevétlenül, automatikusan, megkönnyebbüléssel. Egy szóval rendet teszünk ott, ahol bizonytalanságot érzünk.
Egy mondattal lezárjuk azt, ami túl bonyolultnak, túl fárasztónak vagy túl kényelmetlennek tűnik.

Ez a Jegyzetek-epizód arról szól, miért szeretjük a címkéket. Miért vonzódik az emberi elme az egyszerű kategóriákhoz. Hogyan csökkentik a bizonytalanságot – és közben hogyan fagyasztják meg a gondolkodást.

Szó esik mentális rövidítésekről, önbeteljesítő jóslatokról, a bizonytalanság elviselésének nehézségéről, és arról is, hogy a címkék sokszor nem a másikról, hanem rólunk árulkodnak.

Nem ítélet.

Nem tanács.
Csak egy feljegyzés arról, hogyan válik a rend iránti vágyunk észrevétlenül leegyszerűsítéssé – és mit nyerhetünk, ha néha megállunk egy kérdés erejéig.