Minden a végső felvonás felé halad, a tét egyre nagyobb, a karakterek elfoglalják a helyüket. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a történet lezárása, mert igencsak sok kérdés maradt bennem. Mind a három szálon (Adamat felügyelő, Tamás tábornagy, Kétlövetű Tániel) komoly feladatok rajzolódtak ki, szóval már csak az a kérdés, hogy megbirkóznak-e velük? Illetve McClellan képes volt-e venni az akadályt és képes volt-e minden szálat elvarrni?

Tudjátok vannak azok a könyvek, amiket ha elolvastatok és becsuktátok, valójában nem fejeztétek be. Mert bekúszott a gondolataidba, kavarog tőle a fejed és az érzelmeid teljesen felkavarodnak. Ennek a jelenségnek ékes példája a Metro 2033. Különös, fojtogató, felkavaró és elgondolkodtató olvasmány. Azóta is a hatása alatt vagyok.

Nagyon köszönöm az Európa Kiadónak, hogy egy recenziós példányt a rendelkezésemre bocsátottak, ezzel támogatva a podcast munkáját.

Nagyon jó fejek vagytok, még egyszer köszönöm!

Ahogy mondtam korábban, maradok még egy kicsit a Hórusz Eretnekségének idején (igen, tudom, ez az időszak még nem az, de mégis idetartozik, mert... szóval tudjátok), és mivel az Ultragárda eddig komoly vakfoltot képzett a WH40K látómezőmben, gondoltam remek kezdés lenne, hogy a Primarcha sorozatot venném elő és pótolnám ezt a hiányosságomat.

Ezúton szeretném megköszönni a Tuan Kiadónak, hogy egy példányt a rendelkezésemre bocsátott és emiatt születhetett meg ez az adást. A Császár fénye ragyogjon be benneteket, srácok!

Az utóbbi időszakban erősen megválogatom, hogy mely képregényekre repülök rá. Azt vettem észre magamon, hogy újabban vagy túlságosan nagyon az elvárásaim egy-egy alkotással szemben vagy csak egyszerűen nem találtam meg azokat a köteteket, amik konkrétan az én zsánereim. Aztán végre rátaláltam a Parázsló Mélységre, aminek mind a grafikája, története könnyedén magával ragadott, de az igazi érdeme, hogy olyan mondanivalóval látta el a szerző, ami számomra egyszerre újszerű és különleges.

Ahogy korábban beharangoztuk, ismét egy Star Wars regénnyel jelentkeztünk, azonban ezúttal nem csak a messzi-messzi galaxisba, hanem a réges-régi időkbe is elutaztunk, hogy egy nagy hírnévnek örvendő (vagy hírhedt) alak történetéről olvashassunk. Ezzel egyúttal próbáltunk választ találni arra a kérdésre is, hogy mennyire szükséges ismerni a KOTOR játékok történetét, hogy belevágjunk a könyvbe.

Amióta belevágtam a Warhammer univerzumába, valamiért mindig is vonzott az az időszak, amikor az Impérium még csak épp felemelkedőben volt. Amikor még nincsenek űrgárdisták, az Inkvizíció még csak hírből sem létezik, de már léteznek olyan hősök, mint Constantin Valdor. Bevallom, az eddigi olvasmányaim sokan nem sokat tudtam meg a Legio Custodes főkapitányáról és pont ezért voltam nagyon kíváncsi Chris Wraight regényére, a Valdorra, ami nem mellesleg a The Horus Heresy: Karakterek sorozat nyitódarabja is egyben. De mennyire kapcsolódik ez a Hórusz Eretnekségéhez?

Meg is érkeztünk a sorozat feléhez. A viták egyre inkább elmérgesednek és már nem lehet játszani "svájcot", mindenkinek oldalt kell választania ebben a családi perpatvarban. Persze a horror oldala sincs elfelejtve ennek a sztorinak, ugyanis a budoár melletti ajtó titka is kezd egyre inkább közvonalazódni.

Nagyon köszönöm az Európa Kiadónak, hogy egy recenziós példányt a rendelkezésemre bocsátottak, ezzel támogatva a podcast munkáját.

Nagyon jó fejek vagytok, még egyszer köszönöm!

Annak idején 2011-ben hatalmasat ment Andy Weir regénye, A Marsi és bevallom, nem nagyon akartam felülni a hype vonatra, és vártam, hogy elöljön a por a könyv körül. Csakhogy az idő gyorsabban telt, mint hittem volna és egy jó, tizennégy éves lemaradással sikerült csak pótolnom ezt a lemaradást. Ezúttal kicsit gyorsabban őröltek a malmok és ha már közeledik a film, remek apropónak tűnt elővenni A Hail Mary-küldetést.

Ezúttal segítségemre sietett (és nem mellesleg az adás ötletének kreditjén is bezsebelheti ezzel a lendülettel) Dörgő Sándor, aki nem ismeretlen vendég a podcast felületén.

Nagyon köszönöm, hogy itt voltál, remek beszélgetés lett.

A Warhammer 40K számomra mindig is egy mentsvár volt. Annak idején a Star Wars filmek okozta csalódás okán „tértem meg” és fordultam az Istencsászár felé. Kellett valami ütősebb, keményebb, erőszakosabb és sötétebb. Kihagytam pár évet, bevallom, de annyira jó érzés volt visszatérni ebbe az univerzumba. Abettben ezúttal sem kellett csalódnom, habár A Kígyó Testvérisége nem egy egybefüggő sztorit mesél el, hanem sokkal inkább a Vaskígyók rendházára összpontosít.

Szóval hangozzák kórusban: A Császárért!

Outro: Music by Argent Icon" (@ArgentIcon)https://www.youtube.com/watch?v=IKO647eD2tI&list=RDIKO647eD2tI&start_radio=1

Egyre többször mélyedek el a 2000-es évek nosztalgia mámorába és emiatt szeretem visszacsempészni időnként ezt az időszakot a szürke mindennapokba. És ennek egyik legjobb eszköze volt legutóbb Jim Bucher könyve és Harry Dresden karaktere. Vicces és mégis komoly, könnyed, de egyszerre szorongató. Különös hibrid. És mennyire működött?