Fantasy szerzőként úgy sejtem nagyon nehéz kilépni Tolkien hagyatékaként megismerte tünde-törp-ork szentháromságból, ha fajok megjelenéséről van szó. Nagyon ritkán jön szembe velem olyan könyv, ahol egyedi lények bukkannak fel, vagy olyanok, amik kevésbé ismertek, mint mondjuk egy sellő. Ezért is voltam nagyon izgatott, amikor a kezembe vettem A Csonthárfa Dalát, mert a fülszöveg pontosan ezt sugalmazta: sellők, ruszalkák, kelpik és még egy csomó izgalmas, kevésbe rongyosra használt fantasy élőlény. Csakhogy van rendesen kunkor a dologban, mivel ez a könyv a megtévesztések nagymestere és sokkal több minden van ebben a kötetben, mint azt elsőre gondolná az ember.