Nagyon régóta fogyasztok horror alkotásokat, így elég sok olyan szerzővel találkoztam az évek során, akik komoly benyomást tettek rám. Azonban mindig is volt egy különös vágyódásom arra, hogy átlássam melyik alkotót ki vagy kik inspirálták.

Aki egy kicsit jobban beleártja magát a horror világába - ahogy én is - , előbb vagy utóbb szembe találja magát egy folyton előbukkanó névvel: H. P. Lovecrafttal.

Hivatkozások, amelyek alapján az adás elkészült:• Benajmin Noys: The Lovecraft „Event”• Horváth Márk · Lovász Ádám · Nemes Z. Márió: H. P. Lovecraft – Poszthumanistaolvasatok• Michel Houellebecq : H.P. Lovacraft – Szemben a világgal, szemben az élettel• www.hplovecraft.hu• www.weirdtales.com

Ha van olyan szerző, akinek az alkotása biztosan nyomot hagy az olvasóban, akkor az Simon Stålenhag. Nem elég, hogy maga a kötet igencsak egyedi, hanem a teljes értékű megismeréshez és az élmény maximalizálásához nem elegendő csak maga a könyv. Ez egy több alkotóelemű művészeti termék, ami egyszerre lenyűgöző, elgondolkodtató és sok esetben nyomasztó.

A kötethez készült zenei anyag: https://open.spotify.com/album/4yPNmGy0s3vYtgjNviMuY7?si=n4EGovYpR1-lTMGQ96VlUg

Ha megfogadod a tanácsom és inkább rápróbálsz előbb az Elektronikus Államra:

https://open.spotify.com/episode/1NacOfYlB67eFO1dyxxGsD?si=13fec2981a3a4765

Sok helyen olvastam, hogy Árnyjáró kalandjai, inkább csak egyfajta felvezetése az igazi hősnek, a Haláljárónak, a Csatabárdos Drussnak. No, a helyzet az, hogy ezek után jó hogy kialakul az emberben egy kérdés, hogy akkor most mekkora hős is lehet Druss, illetve mire ez a hatalmas közönség szeretet. Ennek a végére akartam járni, habár szerettem volna egy kisebb szünetet tartani Drenai történeteinek megismerése során. Azonban a vérem forrott a vágytól, így csakhamar rá is fordultam Druss első kalandjaira.

Most, hogy úgy tűnik új Doktort fogunk kapni a sorozatban, feléledt bennem a Doctor Who láz és leemeltem a polcról egy újabb kötetet. Szóval, vissza a kezdetekhez - mármint a 2005-ös kezdetekhez - és lássuk miféle kalandba keveredik a Kilencedik Doktor és bájos segítője, Rose.

Valamiért a legtöbbek tudatába Stephen King úgy menetelt be, mint a horror koronázatlan királya. Nyilván a köré épített "márka" keményen és megfeszített tempóban dolgozott, hogy sokan így hivatkozzanak rá. Csakhogy a horror csupán eszköz - drámai karakterei, csavaros cselekményei és csodás leírásai sokkal inkább jellemzik munkáját. Habár az vitathatatlan, hogy a leghétköznapibb dolgokat is képes rémisztővé változtatni, legyen az egy repülőgép út, egy könyv megírása, vagy jelen könyvünk esetében, a séta.Nagyon sok minden van, amit el lehet mondani erről a könyvről és szerencsére ezesetben nem vagyok egyedül, hiszen Dörgő Sándor a segítségemre sietett, hogy jól megszakértsük A Hosszú Menetelést.00:00:00-00:00:38 Beköszönés00:00:38-00:14:45 Elmélkedés és találkozásunk King/Bachman munkásságáról00:14:45-00:17:00 A történet spoilermentesen00:17:00-00:23:48 Egy kis elemzés a könyvről és más köteteiről00:23:48-00:25:00 Karakterek00:25:00-00:30:08 A hangulat00:30:08-00:32:01 Az Őrnagy00:32:01-00:40:47 A történet mögött megbúvó világ00:40:47-00:46:57 Spoileresen folytatjuk - A férfivé válás00:46:57-00:53:18 A történet mögött megbúvó világ II.00:53:18-00:55:50 Összefonódás a King-univerzumban00:55:50-01:00:38 Stebbins és Barkovitch01:00:38-01:02:59 A veszteségek kezelése01:02:59-01:05:01 Szervezés és szervezettség 01:05:01-01:08:07 A történet mögött megbúvó világ III.01:08:07-01:17:38 A történet vége - képzelet vagy valóság01:17:38-01:21:57 A legnehezebb kérdés: Mi a motiváció?01:21:57-01:31:33 Végső értékelésünk és elköszönés

Nagyon vártam már, hogy folytathassam a sorozatot és elmélyülhessek még inkább Az Idő Kerekének a világában. Csakhogy ezúttal a hangsúly inkább a rejtélyeken lesz, mintsem a világépítésen - habár kapni fogunk infót így is eleget. Viszont a legnagyobb megfejtést nem maga a sztori adta, hanem a történetvezetés, amitől teljesen és végérvényesen le lettem nyűgözve.

Fantasy szerzőként úgy sejtem nagyon nehéz kilépni Tolkien hagyatékaként megismerte tünde-törp-ork szentháromságból, ha fajok megjelenéséről van szó. Nagyon ritkán jön szembe velem olyan könyv, ahol egyedi lények bukkannak fel, vagy olyanok, amik kevésbé ismertek, mint mondjuk egy sellő. Ezért is voltam nagyon izgatott, amikor a kezembe vettem A Csonthárfa Dalát, mert a fülszöveg pontosan ezt sugalmazta: sellők, ruszalkák, kelpik és még egy csomó izgalmas, kevésbe rongyosra használt fantasy élőlény. Csakhogy van rendesen kunkor a dologban, mivel ez a könyv a megtévesztések nagymestere és sokkal több minden van ebben a kötetben, mint azt elsőre gondolná az ember.

A mostani adás igencsak különösre sikeredett "valaki" miatt és a megszokott menet is fel lett rúgva. Mindent meg fogtok érteni, de addig is meg kell tennem amit kér, hogy szabadulhassak innen. Nem lesz egyszerű, de addig is, elhoztam nektek A Holnap Határát. Loopra fel!

Ezzel lezárul egy korszak. Ugyan a sorozatnak itt nincsen vége, azonban a kisregény formátumot Wells ezután el fogja hagyni, így nemcsak egy formai, hanem egy logikai fordulóponthoz érkeztünk. Szóval emiatt nem csak a Kilépési Stratégiát, nem az egész eddigi szériát górcső alá vettem. Nem mondom, elég nehéz helyzetben volt ez a könyv, mert volt rendesen elvarratlan szál, szóval a kérdés jogosan merül fel az olvasóban, hogy végül minden válasz meg fogunk kapni?

Egyszerre rendkívül hálás és egyszerre rendkívül nehéz beszélni Robert Jordan grandiózus fantasy sorozatának, Az Idő Kerekének nyitókötetéről beszélni. Hálás dolog, mert rengeteg mindenről lehet beszélni: a remek világépítéséről, a különös mágiarendszeréről, a kidolgozott történelméről vagy a csodásan megalkotott karakterekről. Csakhogy a gond itt kezdődik, mert bármennyit is beszélek róluk, valójában csak a felszínt kapargatom miközben igyekszek nem felbukni a lában előtt százával heverő spoilerekben. Egy dolog viszont messziről látszik, hogy mennyire kiválóan és alaposan át van gondolva ez a világ és ezt profin szervírozza a szerző az olvasónak.