Párszor már elhangzott adásokban, hogy nagyon nagyon oda vagyok a Silent Hill szériáért és annak idején komoly erőfeszítést fordítottam arra, hogy felkutassak olyan könyveket, amiknek vagy a hangulata, a settingje vagy a történetvezetése emlékeztet erre a videójátékra. Ekkor futottam rá a Veszett Lelkek Városára. Ez évekkel ezelőtt volt, mégis a könyv a bőröm alá kúszott és a mai napig nem eresztett. Nagyon meghatározó élmény volt számomra, ezért vettem a bátorságot és felkeressem Benyák Zoltánt, a szerzőt, hogy beszélgessünk első könyvéről, ami nemsokára tölti be a huszadik évét.

Szóval a (majdnem) jubileumi évfordulót megkoronáztuk egy beszélgetéssel, amiért rendkívül hálás vagyok. Innen is még egyszer nagyon nagyon köszönöm Zoli!

Veteránabb hallgatóknak már korábban feltűnhetett az adásokban sokszor utalok popkulturális dolgokra, filmekre vagy videójátékokra. Szóval szinte borítékolható volt, hogy előbb vagy utóbb terítékre fog kerülni Ernest Cline regénye, a Ready Player One, ami roskadásig tele van geek utalásokkal és lényegében a könyv egy kisebb fajta paradicsom a hozzám hasonlóknak.

Azonban éreztem, hogy ehhez a bulihoz egyedül kevés leszek, ezért erősítést hívtam, így ebben az adásban velem tartott Pipp, akinek ezúton szeretném ismét megköszönni, hogy fel tudtuk együtt dolgozni ezt a regényt.

Nem tagadom, hogy a The Horus Heresy sorozaton belül a kedvenc kötetem a Fulgrim. A mai napig libabőrös vagyok, ha csak rágondolok arra a könyvre. Szóval a mérce magasan volt és nyilván ezúttal nem a HH, hanem a Primarcha sorozat van terítéken, azonban a címszereplő azonos. Node, a kérdés adott: hogyan tudott teljesíteni a könyv?

Ezúton ismét szeretném megköszönni a Tuan Kiadónak, hogy a rendelkezésemre bocsátott egy példányt a könyvből. Pokolian jó fejek vagytok. Nagyon nagyon köszönöm és azt is, hogy ezzel a támogatással megszülethetett a Warhammer-7 eseménye.

Guilliman felébredt, az Impérium kettészakadt. A Birodalmat a belső viszályok és intrikák gyötrik, miközben a Császár által felépített uradalom rohad. A bajok sora itt még csak épphogy elkezdődik. Szükség van a vezetésre és az iránymutatásra. Éppen ezért hirdetik ki az Indomitus Hadjáratot, hogy az Impérium visszaszerezze régi fényét.

Ezúton szeretném ismét megköszönni a Tuan Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátott egy példányt a könyvből és egyúttal ezzel roboghat tovább a Warhammer-7.

Vannak bőven viták azzal kapcsolatban, hogy a primarchák megalkotása során miért volt szükség egy olyan félistenre, mint Lorgar. Mert akárhogy nézzük, a fanatizmusa és a Császár istenként való imádata erőteljesen tévútra vitte. Lett is ebből baj rendesen. Szóval pont ezért voltam kíváncsi erre a könyvre, mert valahol mélyen reméltem, hogy választ fogok kapni vagy ha ez nem is valósul meg, a szerzőnek sikerül kissé közelebb hoznia hozzám a XVII. légió primarcájának karakterét.

Ezúton szeretném ismét megköszönni a Tuan Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátott egy példányt a könyvből és egyúttal ezzel roboghat tovább a Warhammer-7.

Kíváncsi szurikáta módjára kaptam fel a fejem, amikor a GW bejelentette az Warhammer Crime névre keresztelt alsorozatát. Alapjáraton imádom, hogy ebben az univerzumban egy csomó zsáner megfér, viszont eddig krimi elemeket tartalmazó történeteket csakis inkvizítor könyvekben olvastam. Ezért is voltam igazán kíváncsi, hogy hogyan tud muzsikálni egy olyan történet, ami kizárólag ezzel a koncepcióval dolgozik és mennyire fogja tudni megállni a helyét a Warhammer 40k világán belül.

A széria korábbi regénye, a Vörös Magnusban már találkozhattunk Perturaboval, ami nagyon meghozta a kedvem, hogy közelebbről is megismerkedjek a primarchával. Ezért is voltam rendkívül boldog, amikor realizáltam, hogy a sorozat következő darabja vele fog foglalkozni. Bevallom, nem voltak nagy elvárásaim, mert számomra a személye egy hatalmas nagy vakfolt volt, de azt gondolom, hogy a regény képes volt mindenféle elvárásomat megugrani. Mert önmagában is egy nagyon pörgős, feszült könyv, csakhogy mindezek mellett rendkívül nagy hangsúlyt helyez arra, hogy valóban bemutassa Perturabo jellemét.

Ezúton szeretném ismét megköszönni a Tuan Kiadónak, hogy rendelkezésemre bocsátott egy példányt a könyvből és egyúttal ezzel roboghat tovább a Warhammer-7.

Amikor kiötlöttem a Warhammer-7-et, akkor mindenképpen szerettem volna elővenni egy olyan alkotást, ami a WH40k tekintetében egy igencsak fajsúlyos sztori. És mi lehetne a Hórusz Eretnekségénél komolyabb esemény? Nagyon régóta gondolkodom azon, hogy újra nekifussak a HH-nak, és talán ennél, keresve sem találnék jobb alkalmat.

Boltereket kézbe, energiakardokat aktiválni, csatatestérek!

Ezzel kezdetét vette a Warhammer-7!

Nagyon vártam ezt a könyvet és nem csak azért, mert Magnus, a Vörös az egyik primarchám, hanem mert egy igazi, veterán 40k szerző keze munkája. Graham McNeill számomra az egyik top alkotóm a Warhammer 40.000 világán belül és azt kell, hogy mondjam, ezúttal sem okozott csalódást. Nyilván nem egy HH könyvről van szó, mivel olyan, mintha annak a sorozatnak a "kistestvére" lenne ez a széria, viszont ezt a regény akár már azok mellé is bátran beilleszthető.

Ezúton szeretném megköszönni a Tuan Kiadónak, hogy a rendelkezésemre bocsátott egy példányt a könyvből! Nagyon nagyok vagytok, srácok!

Megérkeztünk a 100. adáshoz. Te jóságos ég! Szinte el sem hiszem. Szóval ezen jeles alkalom keretein belül szerettem volna valami igencsak különleges könyvvel előrukkolni, így esett a választásom a Khtonra. Mi? Hogy senki sem hallott róla? No, ennek a podcastnak pont az lenne a célja, hogy elvigye a hírét olyan könyveknek, amik lehet, hogy eddig elkerülte az olvasók figyelmét, de megérdemelnék a reflektorfényt.

És a Khton pont ilyen, mert egyszerre különleges élmény, egy mély pszichedelikus utazás és egy furcsa, kifordított sci-fi. Egy biztos. A Khton egy egyedi élmény.