Számomra mindig is egy nagy kérdés, hogy megéri-e egy folytatást készíteni egy olyan alkotáshoz, ami önmagában egy kerek, teljes egészet munka. Valóban egy kreatív ötlet áll mögötte vagy csak a pénzt motiválja az alkotót? A Szél Árnyéka mind a kettőnknek egy meghatározó alkotás, éppen ezért voltunk kíváncsiak, hogy Az Angyali Játszma mennyire fog működni.

Ezen az utazáson sem vagyok egyedül, itt van velem tettestársam, Dani, hogy beszéljünk egy kicsit a könyvvel kapcsolatos benyomásainkról.

Imádom a fura könyvek. Különösen a nagyon fura könyveket. Ha viszont az történetesen még egy horror könyv is, akkor az a csillagok csodálatos együttállása. A Végzet Tébolyult Kereke túltett minden elvárásaimon. Ugyan korábban a Ház a Tó Mélyénnel már volt szerencsém, így volt elképzelésem, hogy mire is lehet számítani, azonban ez a regény sokkal komplexebb, nyomasztóbb, elvontabb és őrültebb.

Te jóságos ég, egy igazi rémálom generátor, a szó legjobb értelmében.

Elérkeztünk a következő Primarcha könyvhöz, amit rendkívül vártam, mert ahogy az előző adásban mondtam is, Russ az egyik kedvenc primarchám és Űrviking... akarom mondani, az Űrfarkasok nagyon fontos helyet töltenek be a szívemben. Tomboló farkasok, féktelen harcosok, tiszteletreméltó űrgárdisták.

Ezúttal is szeretném megköszönni a Tuan Kiadónak, hogy a rendelkezésemre bocsátott egy példányt a könyvből. Nagyon jó fejek vagytok, srácok! Az Császár oltalmazzon benneteket!

Minden a végső felvonás felé halad, a tét egyre nagyobb, a karakterek elfoglalják a helyüket. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a történet lezárása, mert igencsak sok kérdés maradt bennem. Mind a három szálon (Adamat felügyelő, Tamás tábornagy, Kétlövetű Tániel) komoly feladatok rajzolódtak ki, szóval már csak az a kérdés, hogy megbirkóznak-e velük? Illetve McClellan képes volt-e venni az akadályt és képes volt-e minden szálat elvarrni?

Tudjátok vannak azok a könyvek, amiket ha elolvastatok és becsuktátok, valójában nem fejeztétek be. Mert bekúszott a gondolataidba, kavarog tőle a fejed és az érzelmeid teljesen felkavarodnak. Ennek a jelenségnek ékes példája a Metro 2033. Különös, fojtogató, felkavaró és elgondolkodtató olvasmány. Azóta is a hatása alatt vagyok.

Nagyon köszönöm az Európa Kiadónak, hogy egy recenziós példányt a rendelkezésemre bocsátottak, ezzel támogatva a podcast munkáját.

Nagyon jó fejek vagytok, még egyszer köszönöm!

Ahogy mondtam korábban, maradok még egy kicsit a Hórusz Eretnekségének idején (igen, tudom, ez az időszak még nem az, de mégis idetartozik, mert... szóval tudjátok), és mivel az Ultragárda eddig komoly vakfoltot képzett a WH40K látómezőmben, gondoltam remek kezdés lenne, hogy a Primarcha sorozatot venném elő és pótolnám ezt a hiányosságomat.

Ezúton szeretném megköszönni a Tuan Kiadónak, hogy egy példányt a rendelkezésemre bocsátott és emiatt születhetett meg ez az adást. A Császár fénye ragyogjon be benneteket, srácok!

Az utóbbi időszakban erősen megválogatom, hogy mely képregényekre repülök rá. Azt vettem észre magamon, hogy újabban vagy túlságosan nagyon az elvárásaim egy-egy alkotással szemben vagy csak egyszerűen nem találtam meg azokat a köteteket, amik konkrétan az én zsánereim. Aztán végre rátaláltam a Parázsló Mélységre, aminek mind a grafikája, története könnyedén magával ragadott, de az igazi érdeme, hogy olyan mondanivalóval látta el a szerző, ami számomra egyszerre újszerű és különleges.

Ahogy korábban beharangoztuk, ismét egy Star Wars regénnyel jelentkeztünk, azonban ezúttal nem csak a messzi-messzi galaxisba, hanem a réges-régi időkbe is elutaztunk, hogy egy nagy hírnévnek örvendő (vagy hírhedt) alak történetéről olvashassunk. Ezzel egyúttal próbáltunk választ találni arra a kérdésre is, hogy mennyire szükséges ismerni a KOTOR játékok történetét, hogy belevágjunk a könyvbe.

Amióta belevágtam a Warhammer univerzumába, valamiért mindig is vonzott az az időszak, amikor az Impérium még csak épp felemelkedőben volt. Amikor még nincsenek űrgárdisták, az Inkvizíció még csak hírből sem létezik, de már léteznek olyan hősök, mint Constantin Valdor. Bevallom, az eddigi olvasmányaim sokan nem sokat tudtam meg a Legio Custodes főkapitányáról és pont ezért voltam nagyon kíváncsi Chris Wraight regényére, a Valdorra, ami nem mellesleg a The Horus Heresy: Karakterek sorozat nyitódarabja is egyben. De mennyire kapcsolódik ez a Hórusz Eretnekségéhez?

Meg is érkeztünk a sorozat feléhez. A viták egyre inkább elmérgesednek és már nem lehet játszani "svájcot", mindenkinek oldalt kell választania ebben a családi perpatvarban. Persze a horror oldala sincs elfelejtve ennek a sztorinak, ugyanis a budoár melletti ajtó titka is kezd egyre inkább közvonalazódni.

Nagyon köszönöm az Európa Kiadónak, hogy egy recenziós példányt a rendelkezésemre bocsátottak, ezzel támogatva a podcast munkáját.

Nagyon jó fejek vagytok, még egyszer köszönöm!