Már az első rész lezárása után lehetett érezni, hogy itt egy jóval nagyobb történetnek csak a bemelegítő felvonását kaptuk meg, ami a második epizód lendülete be is bizonyít. Sokkal nagyobb léptékben telik az idő, a karakterek sokkal nagyobb konfliktusokkal néznek szembe és az is egy hatalmas kérdés, hogy képes lesz-e még egy családként funkcionálni a Caskey família.

Nagyon köszönöm az Európa Kiadónak, hogy egy recenziós példányt a rendelkezésemre bocsátottak, ezzel támogatva a podcast munkáját.

Nagyon jó fejek vagytok, még egyszer köszönöm!

Lenyűgöznek az olyan fúziók, amelyek két olyan komponenst ötvöznek, amik első ránézésre semennyire sem passzolnak össze: édes a savanyúval, kellemes a hasznossal, a horrort a humorral. Node az az ötlet, hogy rakjuk össze a Scooby-Doo alapkoncepcióját Lovecraft univerzumával... Apám, ide nekem! No, ezt az ötletet hivatott meglovagolni a Kotnyeles Kölykök. És hogyan muzsikál?

Az adásban sokat emlegetett és méltatott H. P. Lovecraftról, ha többet szeretnél tudni: https://open.spotify.com/episode/1i7GnbW8nK3J1OIJnVhBTx?si=613ad6c3ad55467c

Odavagyok az olyan történetekért, mint a Silent Hill, a Rule of Rose, a Kontroll vagy a Khton. Ezek mindegyike egy kidolgozott szimbólumrendszerrel dolgozik és ezáltal lehetőségem van felfejteni a történet sejtelmes szálait. És amikor összeáll a kép... az megfizethetetlen. Viszont sajnos mostanában túl kevés ilyen alkotással találkozok és ezért voltam nagyon hálás, amikor rátaláltam Susanna Clarke könyvére, a Piranesire.

Már a korábbi részek is igencsak monumentálisra sikeredtek, itt a harmadik részre még inkább kinyílt a világ. Számtalan megkezdett történetszál indult útnak, a karakterek elkezdtek igazán változni és a tét ismét csak nagyobb lett. Remek látni, ahogyan Jordan képzelete szárnyal és van egy olyan érzésem, hogy ez még mindig csak a kezdet és lesz még itt meglepetés bőven. Lássuk, milyen irányba változtatja az Újjászületett Sárkány a világ menetét. Kerék sző, a Minta jő.

Sosem gondoltam volna, hogy egy kisregény (vagy inkább egy combosabb novella) ennyire magával tud ragadni. Nyilván az a tény már kevésbé meglepő, hogy King ismét hatalmasat alkotott, azonban az már sokkal inkább szemöldök húzogatásra adhat okot, hogy mindezt úgy, hogy a történetében semmiféle horrorisztikus eszközt nem alkalmaz. Nemhiába, évek óta mondogatjuk, hogy a Mester nem csupán egy egyszerű rémtörténet mesélő, hanem egy nagyszerű író, aki remekül tud érzelmeket közvetíteni, megalkotni karaktereket és úgy átadni a mondanivalóját, hogy az napokig az olvasó fejében kavarog. És most ismét csodálatos munkát tett le az asztalra, amit jól ki is beszéltünk, de azok is bátran hallgassanak bele, akik eddig hezitáltak, mert nem lövünk le semmilyen poént az adás elején, a hardcore rajongók pedig csatlakozzanak a végéig, mivel feltárjuk Chuch 39 remek évét.

Ez a sorozat megérdemli, hogy beszéljünk róla. Habár már egy kicsit előrébb járunk, mégis megálltunk egy kicsit, hogy elmélkedjünk A Világ Szemének érdemeiről és sajátosságairól és még egy icipici teóriára is futotta tőlünk. Már csak így megy, hogyha mikrofont ragadunk könnyen szárba szökken a képzeletünk is.

A mostani adás igencsak különösre sikeredett "valaki" miatt és a megszokott menet is fel lett rúgva. Mindent meg fogtok érteni, de addig is meg kell tennem amit kér, hogy szabadulhassak innen. Nem lesz egyszerű, de addig is, elhoztam nektek A Holnap Határát. Loopra fel!

Olvastam már sok különös, fura és meghökkentő könyvet, de Michel Faber alkotása valamiért rendkívül emlékezetes volt és óriási hatással volt rám. Ugyan még nincs vége az évnek, de meg merem kockáztatni, hogy nálam az idei éve befutója a "Legjobb könyvek" versenyben. Hipnotikus, melankólikus, felkavaró és maradandó élmény.

Vannak olyan művek, amik egy életen át elkísérnek. Számomra A Holló ilyen. Számtalanszor olvastam már az évek során és ha már így alakult és amúgy is Halloween van, remek alkalom újra elővenni. És azt kell, hogy mondjam, semmit nem veszített az erejéből és pontosan akkorát üt, mint annak idején, amikor először került a kezembe.

A sorozat robog tovább, idegenek mindenhol, az M41-esek megállás nélkül szórják a muníciót. Ennyivel le is rendezhetném ezt az epizódot, csakhogy azért van még itt miről beszélni. Mivel a sorozat második része képes volt fejlődni az első részhez képest. Ha lehet, még izgalmasabb és feszesebb a sztori, de az igazi meglepetést és fejtörést ezúttal nem az Alienek fogják okozni.