A digitális fizetés ma gyors, kényelmes és szinte mindenhol elérhető, de van egy gyenge pontja: áram és hálózat nélkül könnyen működésképtelenné válhat. A Fintech Világa legutóbbi adásában Érczfalvi András műsorvezető Siklós Bencével, a Peak tanácsadójával és Szabolcsi András kriptográfussal, pénzügyi IT szakemberrel beszélgetett arról, lehet-e olyan digitális pénzt létrehozni, amely a készpénz előnyeit és a modern elektronikus fizetések gyorsaságát egyszerre tudja biztosítani.

A digitális fizetésnek van egy kellemetlen gyenge pontja

A mai pénzügyi rendszerben alapvetően két pénzformát használunk. Az egyik a fizikai készpénz, a másik a számlapénz, amelyet banki rendszereken keresztül mozgatunk. A bankkártyás fizetés, az azonnali átutalás, a QR-kódos fizetés vagy akár egy fizetési gyűrű mögött is számlapénz és valamilyen digitális infrastruktúra dolgozik.

Ez azonban azt jelenti, hogy ezek a rendszerek hálózati és energiaellátási függőséggel működnek. Ha nincs áram vagy kommunikációs kapcsolat, a digitális fizetési lánc könnyen megszakadhat. A műsorban példaként az Ibériai-félsziget áramszünete került elő, ahol egy komolyabb leállás idején az ATM-ek és az elektronikus fizetések is problémássá váltak. Ilyen helyzetben a készpénz marad az egyik legbiztosabb menekülőút.

Csakhogy a készpénznek is megvannak a maga hátrányai. Drága előállítani, szállítani, őrizni és kezelni, távolra nem lehet vele fizetni, anonimitása pedig pénzmosási és hamisítási kockázatokat is hordoz. A számlapénz ezzel szemben gyors és bárhonnan használható, viszont sok szereplőn keresztül halad, így a tranzakciók jóval kevésbé anonimak.

A digitális készpénz egy harmadik pénzforma lenne

Szabolcsi András szerint éppen ebből a kettősségből következik a digitális készpénz ötlete. A cél nem az, hogy egyszerűen digitalizáljuk a készpénzt, hanem hogy létrejöjjön egy harmadik forma, amely egyszerre hordozza a készpénz és a számlapénz előnyeit.

A digitális készpénz távolról is működhetne, gyors és azonnali lenne, ugyanakkor offline fizetést is lehetővé tenne. Nem lenne szükség minden tranzakciónál központi kapcsolatfelvételre, miközben a rendszer képes lenne azonnal felismerni a visszaéléseket.

Ez különbözteti meg a jelenlegi digitális jegybankpénz (CBDC) koncepciók jelentős részétől is. A digitális jegybankpénzek többnyire továbbra is számlaalapú rendszerekre épülnek, vagyis nem szakítanak teljesen a jelenlegi digitális banki infrastruktúrával. A digitális készpénz ezzel szemben új működési modellt igényelne.

Az anonimitás addig marad, amíg valaki nem próbál csalni

A legérdekesebb kérdés az, hogyan lehet egyszerre anonim és mégis biztonságos egy ilyen rendszer.

Szabolcsi András egy egyszerű hasonlattal magyarázta el a működést. Egy digitális bankjegybe úgy kerülne bele a tulajdonoshoz kapcsolódó kriptográfiai információ, hogy abból önmagában ne lehessen visszafejteni a személyazonosságát. Egy szabályos fizetés során ez továbbra sem tenné azonosíthatóvá a felhasználót.

Ha azonban valaki ugyanazt a digitális bankjegyet kétszer próbálná elkölteni, a két tranzakcióból már összeállhatna az a kriptográfiai információ, amely felfedi a csaló kilétét. Vagyis a rendszer normál használat mellett megőrizné a készpénzszerű anonimitást, visszaélés esetén viszont képes lenne azonosítani az elkövetőt.

A tulajdon átruházása szintén kriptográfiai módon történne. Minden fizetésnél új információ adódna hozzá a digitális bankjegyhez, amely igazolja, hogy az már az új tulajdonoshoz tartozik. Így egyfajta fizetési láncolat alakulna ki, amely önmagában anonim maradhat, de megfelelő jogi eljárás esetén visszafejthető lenne.

A legnagyobb kihívás a kettős költés problémája

Az offline digitális pénz egyik legnehezebb technológiai kérdése a double spending, vagyis a kettős költés. Digitális adatot ugyanis alapvetően könnyű lemásolni, ezért elméletil...