Az Európai Unió az elmúlt években elsősorban szabályozóként vált meghatározó szereplővé a digitális gazdaságban. Miközben az Egyesült Államok a Big Tech vállalatokra és a kockázati tőkére, Kína pedig állami koordinációra és hosszú távú iparpolitikára épített, Európa a jogbiztonságot, az interoperabilitást és az alapjogokat helyezte előtérbe. A Fintech Világa legutóbbi adásában Érczfalvi András műsorvezető Siklós Bencével és Qayum Dániellel, a Peak tanácsadóival arról beszélgetett, meddig elég ez a szerep, és hogyan próbál az EU saját digitális infrastruktúrát építeni.

Három digitális modell versenyez egymással

A beszélgetésben három markáns fejlődési modell rajzolódott ki. Az amerikai rendszer vállalat- és piacvezérelt: a Big Tech cégek, az AI-vállalatok, a kockázati tőke és egyre inkább a dolláralapú stablecoinok alkotják az ökoszisztéma gerincét. Ennek legnagyobb ereje a gyors skálázhatóság, ugyanakkor jelentős piaci hatalom koncentrálódik néhány óriásvállalat kezében.

Kínában ezzel szemben az állami koordináció jóval erősebb. A technológiai fejlesztések, az iparpolitika és a stratégiai állami célok szorosabban kapcsolódnak egymáshoz.

Az európai modell más logikát követ. Az EU jogalapúságra, versenyre, interoperabilitásra és erős fogyasztói jogokra épít. Ez bizalmat teremthet a piacon, de könnyen vissza is üthet, ha a szabályozási környezet annyira összetetté válik, hogy lassítja az innovációt. A fő kérdés ezért az, hogy Európa képes-e egyszerre megőrizni a saját értékeit és versenyképes technológiai környezetet teremteni.

A „brüsszeli hatás” önmagában már nem lesz elég

Az EU egyik legerősebb eszköze ma az egységes, fizetőképes piac. Ha egy globális technológiai vállalat hozzá akar férni az európai fogyasztókhoz, kénytelen megfelelni az uniós szabályoknak.

Ebből alakult ki az úgynevezett „Brussels effect”, vagyis a brüsszeli hatás: sok vállalatnak egyszerűbb ugyanazokat a magasabb európai standardokat más piacokon is alkalmaznia, mint külön rendszereket fenntartania az EU-ra és a világ többi részére. Így az uniós szabályozás a kontinens határain túl is éreztetheti a hatását.

Csakhogy arra nem lehet hosszú távú stratégiát építeni, hogy Európa örökké a világ egyik legvonzóbb piaca marad. Délkelet-Ázsia, Afrika és Dél-Amerika gazdasági súlyának növekedésével más piacok is egyre fontosabbá válhatnak. Ha az EU meg akarja őrizni a globális befolyását, a szabályozás mellett saját technológiára, infrastruktúrára és exportálható megoldásokra is szüksége lesz.

Fizetésben és digitális pénzben is csökkentenék a külső függést

Ennek a váltásnak már láthatók a konkrét jelei. A műsorban szóba került a Wero, az európai bankszektor által épített account-to-account fizetési rendszer, amelynek egyik célja, hogy alternatívát teremtsen az amerikai kártyatársaságokkal szemben. A megoldás több európai országban már működik, és több tízmilliós felhasználói bázist ért el.

Hasonló törekvés jelenik meg az euróalapú stablecoinok területén is. A dollárhoz kötött digitális pénzek jelenleg messze dominálják a stablecoinpiacot, ezért európai bankok saját euróalapú alternatívákon dolgoznak.

Ennél is messzebbre mutatnak azok a projektek, amelyek tokenizált infrastruktúrára helyeznék át az európai pénzügyi rendszer egyes részeit. A cél az, hogy a jövőben kötvények, betétek és más pénzügyi eszközök gyorsabban, rendszereken átívelően és rugalmasabban legyenek mozgathatók. Ebben az esetben már nem pusztán egy új fizetési szolgáltatásról van szó, hanem a pénzügyi infrastruktúra újragondolásáról.

Először védekezés, később globális terjeszkedés

A beszélgetés alapján az EU jelenleg még nem ott tart, hogy digitális vagy pénzügyi értelemben közvetlen kihívója legyen az Egyesült Államoknak. Az első lépés inkább a saját függőségek csökkentése.

Ez jól látható a fizetések, a mesterséges intelligencia, a chipgyártás és a dig...