Kevés iparág változott annyit az elmúlt évtizedben, mint a fintech. Ami tíz éve még izgalmas, de sokak számára nehezen értelmezhető újdonságnak számított, mára a mindennapjaink részévé vált. Azonnali utalások, digitális pénztárcák, mobilfizetés, neobankok, mesterséges intelligencia - ma már ezek nélkül nehéz lenne elképzelni a modern pénzügyi ökoszisztémát. A Fintech Világa legújabb adása különleges alkalomból tekintett vissza: a műsor 10. évfordulója apropóján Érczfalvi András műsorvezető és Suppan Márton, a Peak alapítója és ügyvezetője arról beszélgettek, hol tartott a fintech piac egy évtizeddel ezelőtt, mi minden változott azóta, és mit tartogathat a következő tíz év.

Amikor a fintech még csak ébredezett

Tíz éve a fintech még korántsem volt annyira magától értetődő fogalom, mint ma. Sőt, a banki felsővezetők jelentős része akkoriban még magát a kifejezést sem ismerte. Eközben azonban már körvonalazódott, hogy a pénzügyi szektor előtt komoly átalakulás áll.

A korai témák között ott volt a klasszikus kérdés: kártya vagy mobil? De szó esett chatbotokról, a fintech cégek térnyeréséről és arról is, hogy valóban létezik-e „ingyen ebéd” a pénzügyi szolgáltatások világában. Ez utóbbi kérdés különösen fontosnak bizonyult, hiszen az elmúlt tíz év egyik nagy tanulsága éppen az lett, hogy az ingyenesség önmagában nem üzleti modell.

A freemium logika sok szereplőnél működött a felhasználószerzés időszakában, de hosszú távon csak azok maradtak talpon, akik képesek voltak fizetős szolgáltatásokat is felépíteni az ingyenes ajánlat köré. Aki ezt nem tudta megugrani, vagy nem tudott újabb tőkét bevonni, eltűnt a piacról. Mások pedig akkor veszítették el ügyfeleiket, amikor túl későn vagy rosszul próbálták fizetőssé tenni a szolgáltatásaikat.

A fintech egyik legnagyobb újítása: a kísérletezés kultúrája

Suppan Márton szerint a fintech talán legfontosabb hozzájárulása nem is egy konkrét termék vagy szolgáltatás volt, hanem egy szemléletmód meghonosítása: a folyamatos kísérletezésé.

A klasszikus banki világ hosszú időn keresztül viszonylag merev termékstruktúrák mentén működött. Számlacsomagok, hitelek, treasury, időnként néhány akciós ajánlat - a fejlesztés jellemzően lassú, a változás pedig ritka volt. Ezzel szemben a fintech cégek, különösen a neobankok, technológiai vállalatokra emlékeztető működési logikát hoztak be a pénzügyi szektorba.

Az A/B tesztelés, a felhasználói viselkedés folyamatos elemzése, az alkalmazásokon belüli apró, de állandó finomhangolás mind olyan módszerek, amelyek ma már természetesnek hatnak, de a fintech megjelenése előtt elképzelhetetlenek lettek volna a pénzügyi szolgáltatásokban. A Revolut jó példája ennek: nemcsak ügyesen építette fel freemium modelljét, hanem rendkívül tudatosan lavírozott a termékfejlesztés és az üzleti modell folyamatos alakításában is.

Ami nem váltotta be a reményeket: az open banking

Ha volt olyan terület, amelytől a piac sokkal többet várt, mint amit végül hozott, az az open banking.

A PSD2-re épülő nyílt bankolás koncepciója eredetileg azt ígérte, hogy a pénzügyi adatok megnyitásával új, innovatív szolgáltatások születhetnek, és a felhasználók végre könnyebben átláthatják pénzügyeiket. A gyakorlat azonban főként a kontinentális Európában jóval kiábrándítóbb lett.

A szabályozás nem volt elég koherens, a tagállami implementáció nem sikerült egységesre, technológiailag sem álltak össze megfelelően a keretek, és a banki oldalról is folyamatos ellenállás kísérte a nyitást. A bankok érthető módon nem lelkesedtek azért, hogy harmadik felek betekinthessenek ügyfeleik pénzügyi adataiba, még akkor sem, ha ez hosszabb távon a piac fejlődését szolgálta volna.

A következő lépcső a PSD3 és az open finance lehet, amely már nemcsak a bankszámlaadatok, hanem más pénzügyi termékek (például befektetések, értékpapírszámlák vagy biztosítások) megosztását is leh...