Utoljára több mint három évvel ezelőtt járt a podcastban Nemes Jeles László, azóta leforgatta a Napszálltát, járta vele a világot, kiköltözött Londonba, feltöltötte a spájzt forgatókönyvekkel, próbálta összehozni az első angol nyelvű filmjét, és végignézett legalább egy népszerű tévésorozatot.

Az egyik korábbi ádásban mondta, hogy gyerekkori álma, hogy filmet csináljon A Gyűrűk Urából. Bejelentkezett az Amazonhoz a készülő tévés verzió rendezésére? Spielberg mondta neki, hogy csináljon horrort. Megfogadja a tanácsot? Apropó Spielberg. Most is ment a name-dropping. Kinek az üzenetét adta át neki a Schlinder listája rendezője? Miről beszélgetett a The Irishman londoni premierje előtt "Marty"-val? Hogyan hatott Scorsese-re a Napszállta? Mit tanult meg László a kollégákkal kapcsolatban Tarr Bélától? Meghívta már Terrence Malick brunchra?

Elárulta azt is, hogy melyik színházi előadás hatott rá elementáris erővel gyerekkorában, kinek a könyveit olvassa mostanában, és ki a kedvenc visual artistja. Beszélt arról, hogy miért filmiskola-ellenes ("kis nárciszokat nevelnek ki"), mi a baj a Netflixszel ("kilóra megvesznek mindenkit"), szóba jött még Paul Thomas Anderson, mint új Kubrick ("nem bocsátom meg neki, hogy Daniel Day-Lewist eltette láb alól"), az álomgyári tapasztalatok ("nem filmes élményt, hanem tartalmat kell gyártani"), illetve, hogy mit szól Röhrig Géza hollywoodi szárnyalásáról ("Én Gézus Krisztusnak hívtam őt"). Min szokott nevetni? Hogyan érintette Andy Vajna halála? Bizakodó az emberiség jövőjével kapcsolatban?

Pár hónapja a francia Premiere magazinban László leszólta az elmúlt évtized filmes felhozatalát. "Nehéz nekem olyat találni, ami igazából tetszik." Azért nézi az új filmeket, de meghökkentően hamar ki szokta szúrni, hogy valami nem lesz jó.

Van magyar filmterve is, és nem fogja kudarcként megélni, ha a harmadik filmjét is itthon készíti el. A járvány miatt most praktikus is lenne.

Az adás előtt megkérdeztünk pár magyar rendezőt és forgatókönyvírót, hogy milyen közegben tudnak elképzelni egy jelenben játszódó Nemes Jeles-filmet. László kommentálta az ötleteket.

"Az arccal a kassza felé most nekem nem elég" - mondta Kormos Anett, az ország egyik legismertebb stand-up komikusa, aki mostanában megválogatja, hogy milyen fellépéseket vállal el. Egy anyagot addig tud jól előadni a színpadon, amíg az a csúcsra ér, ezért is van az, hogy csak egyetlen estjének a felvétele érhető el a YouTube-on. A következő műsorát színházi körülmények közé vinné, amúgy meg semmiféle kompromisszumkészség nincs benne: már nem akar megfelelni a közönségnek, inkább olyan közönség előtt akar fellépni, aminek megfelel.
Nagyon jó családból jött, ezért nem bolondult meg a showbiznisz világában, ahol “dobálja a rendszer, hogy hogyan lehetne az ember inkorrekt”. Szereti megszólítani a közönséget, felhívni embereket a színpadra, legtöbbször ez jól sül el, néha nem. Egyszer elvette a sulykot, és nagyon kinevettetett valakit, pedig állítja, hogy "ha lealázod a nézőt, azt nem fogják szórakoztatónak találni". Ha meg be kell vonni a biztonságiakat, az régen rossz.
Beszélgettünk a furán nevető emberekről, a színpadi rögtönzésről, a közlési válságáról, arról, hogy milyen poénok működnek a fiatalkorúak börtönében, és milyenek egy céges haknin. Elárulta azt is, mit tenne, ha megtudná, hogy egy óra múlva meg fog halni.
Sajnálta, hogy a színészek távozása után is folytatódott a Mintaapák? És azt, hogy nem valósult meg a Pappa pia 2, aminek ő írta a forgatókönyvét. Mit szólt a Bödörék lehúzó kritikáihoz? Milyen sorozatot írna a legszívesebben? Hogyan zajlott első és egyetlen találkozása Andy Vajnával? Nyert volna Oscart a Saul fia, ha Kormos Anett is szerepel benne?

Miután véget ért a podcast felvétele, beszélgettünk még egy kicsit Kovács Patríciával. Hagyomány ebben a műsorban, hogy ha olyan színésznő a vendég, aki már dolgozott együtt Szász Attilával, akkor megkérjük a Félvilág és az Apró mesék rendezőjét (ő különben Szász Attila, csak nem akartam még egyszer leírni a nevét), hogy írjon egy rövid jellemzést róla, amit felolvasok neki. Most is ez történt, aztán arról kezdtünk el beszélgetni Patríciával, hogy miért ilyen iszonyú jófej az emberekkel, és hogy ez a stratégia mindig bevált-e, aztán szóba jött még a dohányzás, a jobb karján lévő tetkója, a reggeli tévés műsorvezetői korszaka, illetve bocsánatot kértem tőle, amiért egykor túlszexualizált, tárgyiasító cikkcímekben használtam a nevét. A felvétel egy konyhában indul, aztán kisétálunk az épületből, hosszasan baktatunk egy forgalmas út szélén, majd beszállunk egy kocsiba és azzal megyünk egy darabig, úgyhogy a hangminőség hagy kivetnivalókat maga után, de azért lehet érteni, amit mondunk.

A mainstream arc, akit rendezett már Mundruczó Kornél bevállalós szexjelenetben egy panellakásban. Tinédzserként Anasztázia hercegnőt játszotta egy nemzetközi produkcióban Alan Rickman oldalán, akit a Die Hardból ismert. Négy filmet csinált Sas Tamással, az utolsót már biztos, hogy nem kellett volna. Magánéletének fordulatait egy időben ijesztő részletességgel közvetítette a bulvár. Pár hónapja bejelentette, hogy egy évig nem akar új előadást próbálni, aztán kiszállt a Mintaapák című napi sorozatból, majd beszerezte élete első (két) tetoválását. Az újratervezésben lévő Kovács Patríciával beszélgettünk többek között az Eszenyi-ügyről, a TV2 vállalhatóságáról, a siker magányossságáról, illetve arról, hogy miért nem szerepelt egyetlen mozifilmben sem a Vajna-korszakban, tervezi-e, hogy visszamegy a Vígszínházba egyszer, és miért húzna el legszívesebben Balira, ha tehetné. (Patríciával a műsor után is dumáltunk még úgy fél órát, azt majd egy bónusz epizódban tesszük közzé a jövő héten.)

A Cinego-ügyvezető Gyenis Ajándokkal és Jakab Julival beszélgettünk arról, hogyan lehet rávenni az  embereket, hogy fizessenek olyan dolgokért, amiket szeretnek nézni. Május közepén, a cannes-i filmfesztivállal egyidőben akarták elindítani Ajándokék ezt a streaming-szolgáltatást, amin több művészfilmes forgalmazó filmjeit is el lehet érni. A fesztivál végül a koronavírus-járvány miatt elmaradt, de a Cinego elindult, és egy hónap alatt annyi előfizetőt gyűjtött, amenyit az első fél évre reméltek.

Magyarországon a legális online filmfogyasztásnak nincsenek meg a hagyományai, az illegálisnak viszont annál inkább, amiben közrejátszik az is, hogy az nCore sokkal nagyobb választékkal rendelkezik, mint bármelyik legális hazai online videótéka. "Miért fizessek a filmért, amikor le is lehet tölteni" - kapja meg gyakran a kérdést Ajándok a kommentelőktől, és most a műsorban meg is adja rá a választ.

Két szakmabeli betelefonálónk is volt. Az egyik Madarász Isti rendező, akit arról a bizsergésről kérdeztünk, amit akkor érez az ember, ha legálisan fogyaszt kultúrát. Isti igazi fekete öves filmőrült és filmtámogató: DVD-ket és Blurayeket vásárol, előfizet egy csomó streaming szolgáltatásra (HBO GO, Netflix, Cinego, Criterion Chanel stb.), és ha magyar filmet néz a moziban, akkor mindig vesz egy jegyet a kabátjának is. Mindezek mellett torrentezik is, és nagy boldogságot okozott neki, amikor azt látta, hogy a Hurok című filmje hasít az nCore-on.

Továbbá bejelentkezett az adásba Török-Illyés Orsolya is, aki a Hajdu Szabolccsal közös Békeidő című filmjük online bemutatójának a tapasztalatairól számolt be. Bezártak a mozik, kiestek a fesztiválok, Orsiéknak pedig volt egy kész filmjük, és nem akartak ülni rajta még hónapokig, így lett a Békeidő az első magyar fikciós nagyjátékfilm, ami az interneten debütált.

Eltöprengtünk azon, vajon milyen lesz majd megint moziba járni, és persze megkérdeztük Ajándoktól, hogyan kapta ezt a különleges nevet.

A magyar film nagy reménységével, a fenséges Csodapunci és a remekműgyanús Élesztő forgatókönyvírójával, az Édes szorongásaim zine alkotójával, három nagyszerű animációs kisfilm mindenesével beszélgettünk. A legtöbb tanárába halálosan szerelmes volt, és ezt közölte is velük. Egy ilyen szituációt dolgoz fel a Tanár úr című filmterve, amit egy egész estés animációként fog megrendezni. Akkor is, ha nem kap rá állami pénzt. Minden, amit csinál iszonyúan személyes. Minden munkájában lemezteleníti magát, legyen szó az önéletrajzi animációs kisfilmjeiről, vagy a saját magáról készített aktfotóiról, amik a honlapját díszítik. Sosem alakoskodik, brutálisan őszinte a megnyilvánulásaiban, és erős benne a "cringe-re való hajlam", azaz gondolkodás nélkül belemegy olyan helyzetekbe, amiket a legtöbb ember rémesen kínosnak tartana. Életszemléletét az apukájától vette át, aki művészi ambíciókat dédelgetett, de sosem élte ki azokat, majd három évvel ezelőtt hirtelen meghalt. Richolm Orsolya az önkifejezésre tette fel az életét.

(A 100. adásra kitaláltam egy vendéget, ő el is vállalta, a 99. adásban már utalgattunk is rá, de sajnos nem tudtuk egyelőre összehozni a felvételt, úgyhogy most megyünk tovább a 101. adással, de később majd még megcsináljuk azt is)

Piti Emőke sokáig nem érezte jól magát a bőrében. Sokáig arról szólt számára a színészet, hogy azt a fájdalmat, aminek nem találta a helyét, bele tudja vinni a munkájába. Hogy ne temesse maga alá ez a fájdalom. Szentesen nőtt fel, a drámatagozatos gimi után sodródott egy darabig, feljött Pestre, dolgozott kocsmában, Marosvásárhelyen járt egy évet színiskolába, önpusztított, tapasztalgatta magát.

Aztán a kaposvári egyetemen kötött ki, és még a suli alatt kapott egy szuper szerepet a Terápia című HBO-sorozatban, aztán egy még jobbat a Hajnali láz című mozifilmben. Azt mondja, egy szerepért bármit meg lehet vele tenni, de majdnem elsírta magát, amikor meglátta, hogy milyen frizurát csináltak neki a Terápiához.

Jó pár éve együtt vannak Király Danival (aki tavaly nyáron már volt vendég a podcastban), akkor vállalták fel nyilvánosan a kapcsolatukat, amikor az Egynyári kaland sajtótájákoztatóján egy újságíró rákérdezett. Amíg Dani a Vígszínházban dolgozott, alig volt közös estéjük, de most, hogy már egy éve ugyanabban a társulatban vannak (k2) munka közben is gyakran egymást nézegetik. Egyelőre nem látják ennek a hátrányait, az előnyeit élvezik.

A karantén alatt próbálta kideríteni Emőke, hogy mi érdekli a színészkedésen kívül. Kereste a dolgot, ami igazán jól esik neki. Ez nem volt könnyű, mert úgy van kódolva, hogy ha nem olyat csinál, ami hasznos, akkor egyből megszólal a fejében a vészharang. Beszélgettünk arról is, hogy mi a hasznos.

A karrierjében hamar fantasztikusan jó lehetőségekhez jutott. Már az egyetem alatt ott volt az Enyedi Ildikó rendezte Terápia-epizód, amiben egyenrangú partnerként szópárbajozott Mácsai Pállal és Máté Gáborral. Aztán a holokauszttúlélő szerelmes lány a Hajnali lázban. És persze a kifürkészhetetlen Enikő minden idők magyar tévésorozatában, az Egynyári kalandban.

Nem zsizseg mindenhol, nem jó kapcsolatépítő, túl szégyenlős, szemérmes, valószínűleg ezért is hívják olyan keveset castingra. De nincs elkeseredve emiatt, mert megnézi a magyar tévésorozatokat, és nem sajnálja különösebben, hogy nem szerepel bennük. Azt hitte, a Hajnali láz után majd dőlnek a szerepajánlatok, de hamar rájött, hogy Magyarországon ez nem így működik.

"Emőke nem tudja, hogy ő mennyire szép" - mondta Dani, és dumáltunk arról, hogy mik az előnyei és hátrányai annak, ha szép az ember. Aztán rákanyarodtunk a Gothár-ügyre, és azon tanakodtunk, hogyan lehetne megbüntetni azokat az embereket, akik visszaélnek a hatalmukkal. Az adás utolsó negyedórájában pedig feltettem egy csomó kérdést abból a két interjúsorozatból, amiket fiatal színészekkel és színésznőkkel csináltam korábban, és amikbe azért nem került be Emőke és Dani, mert 1990 előtt születtek. És hát újfent elmerengtünk az Egynyári kaland zsenialitásán.

Korosztályának egyik legtehetségesebb színésznője + azon kevés magyar rendezők egyike, akinek nem Tarr Béla a példaképe, hanem Steven Spielberg. Rujder Viviennel és Madarász Istivel beszélgettünk, akik sok nehézség után februárban végre elkezdték forgatni az Átjáróház című hullaházas romantikus komédiájukat, hogy aztán március közepén kénytelenek legyenek félbehagyni a munkát a járvány miatt.

Vivien telefonon jelentkezett be szülővárosából, Mosonmagyaróvárról, Isti viszont személyesen megjelent a stúdióban a frissen vágott hajával, mert amíg a legtöbb színész az országban éhkoppon van, ő a velejéig gonosz sztárfotóst, Emánuel Grandét játssza a Barátok köztben. Vivien viszont arról számolt be, hogy jelenleg semmilyen lehetősége nincs dolgozni. Az egyik nap el tudja fogadni a megváltozott helyzetet, másik nap meg zokog a zuhany alatt, de nem hagyja magát ellustulni.

Meglepően sok szó esett pénzügyekről, de arról is beszéltünk, hogy vajon sok színésznő esik-e teherbe karanténban, meg általában arról, hogy mi a helyzet a gyerekvállalással a fiatal színésznőknél. Továbbá: tényleg muszáj halálra dolgoznia magát minden színésznek, valamint, hogyan hogyan lehet feldolgozni az állandó visszautasítást?

A műsor végül egy monológba torkollott, amelyben Isti emléket állított a tavaly elhunyt Andy Vajnának, akivel az idők során bizalmas viszonyba került.

A koronavírus-járvány miatti távolságtartás harmadik hetében beszélgettünk Kurta Nikével, akinek teljesen megváltozott az élete, és úgy érzi, pofátlanul jó most neki. "Minden pillanat olyan, ami egy színházi évad közben nem lenne" - mondta. Próbál a rutinokból eseményt csinálni, és valami olyan tudást megszerezni, ami majd mindent megold a későbbiekben. Átállt manuálra, saját maga csinálja a tejet, a kecskesajtot meg a kenyeret, és gondolkozik azon, milyen munkát vállalhatna.

Még a Színművészetire járt, amikor egy szuperjó szerepet kapott a Terápia című HBO-sorozatban. Ez egy nagyon ideális és örömteli munka volt, ami magasra tette a lécet. Az ő epizódjait Gigor Attila rendezte, akivel később öt évig együtt élt, de ez nem egy tipikus alkotó/múzsája-kapcsolat volt, nem terveztek állandóan közös munkákat. Gigor Kút című filmjének főszerepét is casting útján nyerte el Niké.

A casting amúgy nagyon megy neki. Szerinte ennek az a titka, hogy nem parázik rajtuk egyáltalán, úgy megy oda, hogy fejben már elengedte a dolgot. Öt és fél millióan nézték a brit tévében, ahogy sztriptíztáncosnőként ledominálja Rowan Atkinsont a Maigret és az éjszaka örömei című tévéfilmben.

Minden bizonnyal kamaszlányok százezrei irigykednek rá amiatt, hogy a The King című Netflix-filmben kétszer is ágyba bújt az Oscar-jelölt tinibálvány Timothée Chalamet-val. Amikor arról beszélt, hogy Atkinson mennyire izgult a forgatáson, maga is dadogni kezdett, illetve elárulta, miért kellett kiszaladnia szettből mikor nekiláttak az ágyjelenetnek Chalamet-val.

Specialitása, hogy egy-egy előadásban több különböző szerepet is alakít (Rendezői változat, Megyek utánad stb.), vagy meghasadt személyiségű karaktert, mint például a Rebekában, amit éppen csak elkezdtek játszani, amikor beütött a járvány. Helyben futva tanul szöveget, dallamok ülnek be a fejébe, nem feltétlenül a szavak értelme, és mire a végére ér, minden egyes szóhoz érzelmi kötődése lesz.

Lustább annál, hogy az életben színészkedjen, de az ügyintézéshez jól jön néha az átlényegülés. Egyszer magassarkú cipőben, sötét rúzzsal a száján, hátrazselézett hajjal, powernőnek öltözve be vonult be egy hivatalba, és nem hagyta, hogy eltiporják. Sokszor ideges reggelente, ilyenkor egy fakanállal vitatkozva vezeti le a feszültséget.

Mesélt arról, hogyan élte meg a Kút körüli botrányt, és hogy szerinte szabad-e szerepet vállalni köztévés vagy TV2-s sorozatban. Az Eszenyi-ügy kapcsán elmesélte, hogy neki sem sikerült mindig eredményesen harcolni azok ellen, akik visszaéltek a hatalmukkal, de most már keményebb. Nagyon hamar kikéri magának, ha rosszul bánnak vele.

A kilencvenes évek elején kibicelt a Sátántangó forgatásán, itt csapta meg először az alkotás eufóriája. Magasra lett téve a léc, mindig sajnálja, ha nem ilyen hőfokon zajlik a filmkészítés, és legtöbbször nem ilyen hőfokon zajlik.

Először egy Charlie-klipben állt kamera elé, meg volt illetődve. 1996-ban hirtelen nagyon beindultak a dolgok, három mozifilmben is fontos szerepet játszott, közülük az Érzekek iskolája számított igazán (a másik kettő a Csajok és a Honfoglalás volt). Nagyon erős volt az erotikus vonal abban a filmben, mindenki ezzel foglalkozott, kikiáltották szexszimbólumnak. Híres lett, de sok időbe telt elérni, hogy a színésznőt is lássák benne.

Amikor a huszas évei elején járt, minden átalakulóban volt, nem lehetett tudni, hogy mik a szabályok. Ő volt a Bravo TV első műsorvezetője, amikor még nem tudta senki, mi fán terem a kereskedelmi tévézés. Egy idő után megtört a lendület, ritkábban jöttek jó ajánlatok. "Így megy ez: egy kicsit te vagy, aztán jön helyetted más." Ekkor fogta magát, beleugrott az ismeretlenbe, és elment Németországba.

Sokáig nem ment neki az önpromóció, mindenért bocsánatot kért, most már javult a helyzet. A közösségi média szerinte az ő generációjának sosem lesz már természetes, pedig fontos lenne jól használni, mert egy csomó projektnek semmi pénze hirdetni. "Nem vagyok egy online guru, de azért hetente egyszer összeszedem magam, és posztolok valamit."

Már tíz éve Simon Kornél az élettársa, akinek a létezéséről akkor szerzett tudomást, amikor Dorka anyukája elhívta abba a Varsói melódia-előadásba, amiben aztán sok éven át együtt szerepeltek. Játszottak rossz viszonyban lévő házaspárt a Víkend című filmben és az Ízig-vérig című tévésorozatban, ez megviseli az embert, mert "ott állsz, és üvöltesz a másikkal, hiába tudod, hogy film, attól még ott állsz, és üvöltesz".

Fáj neki, ha egy film nem úgy jön össze, mint várta (Nyugalom, Igazából apa stb.), és szenved, ha azt érzi, hogy nem figyelnek az ötleteire, de annyira imádja a forgatást, hogy még közepes végeredménynél is bőven megéri.

Jóban van az első férjével, Geszti Péterrel is, volt bent castingon a BÚÉK-ra (aminek Geszti volt a producere), de végül más kapta meg a szerepet. A Wikipédia szerint volt egy férje 2006 és 2008 között is, szerinte nem volt.

Amikor 2012-ben anya lett, abbahagyta az éneklést, új élet kezdődött. Vége lett a szombat esti partizásnak, és sok barátságnak is. A kamera sosem zavarta, őt a közönség zavarja. A legújabb kedvence, hogy elkezdenek fényképezni előadás közben.

Gyerekkorában Whitney Houstonért rajongott. Egy csomó rajongói üzenetet kap Dél-Amerikából, mert a brazil Netflixen hasít a Félvilág (ott az a címe, hogy A magyar lány). Szó esett a #metoo-ról is, szerinte Németországban világosabbak a határvonalak, mint itthon.

Dramaturg agya van. Inkább producer lenne, mint rendező. Nagyon szeretne összehozni egy Domján Edit életéről szóló filmet, mert sürget az idő (Domján 40 évesen halt meg, Dorka 46 volt a beszélgetés idején).