Otthonukban látogattuk meg az On the Spot alkotóit, Cseke Esztert és S. Takács Andrást, akik együtt találták ki és működtetik ezt az egyedi megközelítésű dokumentumfilm-sorozatot, ami egyszerre munka, szenvedély és életforma számukra. Az utóbbi öt évben a sorozattal párhuzamosan forgatták első egész estés dokumentumfilmjüket, a Born in Auschwitzot, ami január közepén debütált a francia ARTE tévécsatornán, később nézettségi rekordot döntött itthon a Spektrumon, lelkes kritikát közölt róla a német Der Spiegel magazin, legközelebb pedig a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon lehet megtekinteni március 7. és 10. között.

Ugyanolyan szabadsággal készült a film is, mint a sorozat epizódjai, de kipróbáltak egy csomó új dolgot. A legizgalmasabb ezek közül talán az, hogy Jeruzsálemben leültették egy stúdióban a film két főszereplőjét, az auschwitzi haláltáborban született Angelát, és ultra-orthodox zsidó lányát, Katit, hogy nyugodt körülmények között beszélhessék ki a sérelmeiket.

Hogyan veszik rá a szereplőiket, hogy beengedjék őket az életükbe? Előfordult olyan helyzet forgatáson, amikor a személyes oldal felülkerekedett a szakmain? Kell néha hazudni, hogy elérjék a céljaikat? Miért nem vonzzák őket a könnyedebb témák? És mi az, ami a legnagyobb aggodalommal tölti el őket a jövőt illetően? Megtudjuk azt is, hogy melyik szerintük a legjobb és a legrosszabb On the Spot-epizód.

András felidézi a pillanatot, amikor életében először látta meg Esztert. Kitárgyaljuk, hogy gát volt-e köztük eleinte a hétéves korkülönbség, hogy melyikük miben domináns, hogy óvatosabbak lettek-e a gyerekük születése után, illetve, hogy miért gyűlölik, ha álompárként utalnak rájuk.

Olyan az egész, mint egy vasárnapi ebéd utáni nyugis, szerteágazó beszélgetés (valóban akkor is vettük fel), amit kábé félóránként felrázott a szobába berontó ötéves kisfiuk. Eszter és András lebilincselő riportalanyok: együtt szövik a történeteket, kijavítják egymást, vitatkoznak, máshogy emlékeznek dolgokra. Hamar el fog röppenni ez a két és fél óra.