Ez az adás a múlt héten készült a miskolci CineFest filmfesztiválon. A műsor első felében Reisz Gáborral és Adonyi-Walsh Gáspárral beszélgetünk, a Magyarázat mindenre rendezőjével és főszereplőjével, a második felében pedig Dér Asiát faggatom ki a Nem halok meg című dokumentumfilmjéről, amelynek főhőse Einspach Gábor műkereskedő, akinél hasnyálmirigy-rákot diagnosztizálnak, majd végül dumálunk kicsit Szakonyi Noémivel is, annak a filmnek a producerével.

Emlegetünk egy Töketlen című kisfilmet, amit Adonyi-Walsh Gáspár írt és rendezett, azt itt lehet megnézni.

Jó szórakozást az adáshoz, és ha tetszik, kérlek ⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nemrég került fel a Patreon-oldalunkra egy közel kétórás beszélgetés Reisz Gáborral, azt lehet, hogy érdekesnek találnád.

Fotó: Horváth Csongor (CineFest)

A Filmklub podcast Patreon-oldalán meghallgathatsz egy közel kétórás beszélgetést Reisz Gáborral, akinek a Magyarázat mindenre című filmjét a velencei filmfesztiválon mutatták be és ott elnyerte a szekciója fődíját. Madarász Isti azt írta a Twitteren erről az adásról, hogy "nem csak nagyon érdekes, de meggyőződésem, hogy egy kicsit mindenki jobb ember lesz már attól, hogy végighallgatja."

https://www.patreon.com/filmklubpodcast

Új adásunkban Aradi Péterrel, A csend, amire vágytál című nagyon szórakoztató könyv írójával beszélgetünk. A tavaly ősszel megjelent, már a harmadik kiadásánál tartó regény főhőse a 27 éves Dénes, aki nappal kelletlenül tolja a NER szekerét egy kommunikációs ügynökségnél, esténként viszont annál lelkesebben tolja a drogot a budapesti éjszakában, illetve rabol ki dohányboltokat barátjával.

Péter, aki újságíróként megfordult az Origo, a Blikk, a Blikk, a 168 óra és az Azonnali szerkesztőségében, (sőt aztán még a Magyar Turisztikai Ügynökségnél is), mesél arról, hogy milyen lelkiállapotban írta ezt a rendkívül dühös regényt, milyen visszajelzéseket kapott rá Fidesz-szavazóktól, miről nehéz írnia, mit hajlandó megtenni a hitelesség érdekében, de megvitatjuk azt is, hogy van-e értelme az oknyomozó újságírásnak ma Magyarországon. 

Szó esik továbbá arról, hogy milyen filmet lehetne csinálni ebből a könyvből, és ehhez egy profi segítségét is igénybe vettük: Reisz Gábor, a Rossz versek, a VAN és a hamarosan érkező Magyarázat mindenre rendezője magyarázza el, hogy milyen buktatói lehetnek egy esetleges adaptációnak.

Péter Orbán táncolt egyet az ördöggel sápadt holdfénynél című cikkét, amit emlegetünk az adásban, itt lehet elolvasni.

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

Új adásunkban Aradi Péterrel, A csend, amire vágytál című nagyon szórakoztató könyv írójával beszélgetünk. A tavaly ősszel megjelent, már a harmadik kiadásánál tartó regény főhőse a 27 éves Dénes, aki nappal kelletlenül tolja a NER szekerét egy kommunikációs ügynökségnél, esténként viszont annál lelkesebben tolja a drogot a budapesti éjszakában, illetve rabol ki dohányboltokat barátjával.

Péter, aki újságíróként megfordult az Origo, a Blikk, a Blikk, a 168 óra és az Azonnali szerkesztőségében, (sőt aztán még a Magyar Turisztikai Ügynökségnél is), mesél arról, hogy milyen lelkiállapotban írta ezt a rendkívül dühös regényt, milyen visszajelzéseket kapott rá Fidesz-szavazóktól, miről nehéz írnia, mit hajlandó megtenni a hitelesség érdekében, de megvitatjuk azt is, hogy van-e értelme az oknyomozó újságírásnak ma Magyarországon. 

Szó esik továbbá arról, hogy milyen filmet lehetne csinálni ebből a könyvből, és ehhez egy profi segítségét is igénybe vettük: Reisz Gábor, a Rossz versek, a VAN és a hamarosan érkező Magyarázat mindenre rendezője magyarázza el, hogy milyen buktatói lehetnek egy esetleges adaptációnak.

Péter Orbán táncolt egyet az ördöggel sápadt holdfénynél című cikkét, amit emlegetünk az adásban, itt lehet elolvasni.

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

Itt Varga Ferenc. Elkezdtem csinálni egy új podcastot, amiben magyar filmkritikusok mesélnek a munkájukról, az ars poeticájukról, a hozzáállásukról, az ízlésükről, arról, hogy hogyan írnak kritikát, mit gondolnak a spoilerekről és az osztályzásról, hogy elnézőbbek-e a magyar filmekkel, illetve hogy hogyan látják a szakmájuk jövőjét. De még egy csomó minden másról is. Nem ígérem, hogy minden egyes magyar filmkritikussal lesz adás, de azzal a pár tucattal mindenképpen, akiknek követem a dolgait.

Az első két adás már meghallgatható a Filmklub podcast Patreon-csatornáján, az egyikben Onozó Róbert a vendég, a másikban Huber Zoltán - mindkettőből kapsz egy kis ízelítőt most.

A műsor vizuálját a kislányom, Varga Fanni csinálta. Ha összejön tíz epizód, akkor elkezdem kinyomni őket a Filmklub podcast feedjére, de addig is: https://www.patreon.com/filmklubpodcast

Vendégünk Erdély Mátyás, az Oscar-díjas Saul fia Kossuth-díjas operatőre, aki az utóbbi pár évben olyan embereket fényképezett, mint Jude Law, Carrie Coon, Paul Mescal, Saoirse Ronan, Zac Efron, Cate Blanchett, Jeremy Allen White, Billie Eilish, Harris Dickinson, Lily James és Holt McCallany.

Matyival legutóbb 2016 januárjában, pár hónappal a Saul fia Oscar-győzelme előtt beszélgettünk, így először arról a fantasztikus estéről számolt be, majd mesélt az azt követő kevésbé fantasztikus pár évről, amikor nem jöttek az izgalmas megkeresések, hiába vált olyan szinten hivatkozási alappá a Saul fia vizuális megközelítése, hogy még a Trónok harca egyik részének a forgatókönyvében is emlegették. Milyen tanulságokat vont le ebből az időszakból? Melyik később nagyon sikeressé vált filmet nem vállalta el akkoriban?

Később befutottak csodás feladatok: Jude Law-val és Carrie Coonnal Angliában (The Nest), Paul Mescallal és Saoirse Ronannan az ausztrál préri közepén (Foe), illetve forgatott New Orleans mellett egy pankrátoros filmet Zac Efronnal és A mackóból ismert Jeremy Allen White-tal (The Iron Claw). Nemrég beszállt tartalékos operatőrként a háromszoros Oscar-díjas istenség, Emmanuel Lubezki mellé a Disclaimer című sorozatban, amit Alfonso Cuarón rendezett. Itt volt, amikor egy poharat kellett fényképezni, de volt, amikor Cate Blanchettet.

Beszélgetünk az operatőrök alkotói válságáról és a színészek hiúságáról is, illetve arról, hogy hogyan élte meg, hogy nem készülhetett el Nemes Jeles László harmadik filmje, Az árva (ami körül a podcast felvétele óta eltelt időszakban újra mozgolódás van).

Filmek/sorozatok, amikről szó esik az adásban:

• Saul fia (Nemes Jeles László, 2015)
• Call Me by Your Name (Luca Guadagnino, 2017)
• Napszállta (Nemes Jeles László, 2018)
• The Nest (Sean Durkin, 2020)
• The Iron Claw (Sean Durkin, 2023)
• Foe (Garth Davis, 2024)
• Disclaimer (Alfonso Cuarón, 2024)

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

Utoljára két héttel ezelőtt találkoztunk a 27 című kisfilm rendezőjével, Buda Flóra Annával itt a podcastban, de rögtön másnap elnyerte a filmvilág egyik legrangosabb elismerését, a cannes-i Arany Pálma-díjat, úgyhogy természetesen muszáj volt még egy adást csinálni vele, amiben alaposan (de tényleg, isssszonyatosan alaposan) kifaggatjuk arról az estéről, amikor a fesztiválpalota legnagyobb termének színpadán olyan legendák szeme láttára mondott köszönőbeszédet, mint Jane Fonda, Wim Wenders, Quentin Tarantino (aki gratulált is neki utána), a 97 éves Roger Corman, illetve Geri Halliwell a Spice Girlsből.

A műsorban Flóra elmeséli, hogy milyen jelek utaltak arra, hogy esetleg ő fog nyerni, hogy miért tartotta pár napig a vécében a díjat, és hogy mennyi pénzt kaphatna érte, ha eladná, illetve hogy mit tartott arról, ahogy a magyar sajtó kezelte ezt témát. A díj óta máshogy viszonyulnak hozzá az emberek? Megbánt valamit Cannes-nal kapcsolatban? Szó esik a film Oscar-esélyeiről, és arról is, hogy miről csinálna filmet ezután, végezetül pedig jótanáccsal szolgál a magyar filmesek számára.

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

Cannes-i gonzó podcastsorozatunk utolsó utáni része csütörtök délután indul, amikor Quentin Tarantino társaságában töltöttünk el több mint három órát: először vele együtt néztük meg (természetesen 35mm-es kópiáról) az egyik kedvenc filmjét (Rolling Thunder, 1977), majd végighallgattuk a vele folytatott másfél órás beszélgetést, utána pedig megbeszéltük egymás közt, hogy milyen volt ez az esemény. Pénteken délelőtt a legelső cannes-i adásban megismert Buda Flóra Anna csodálatos kisfilmjét, a 27-et tekintettük meg a második legnagyobb cannes-i moziban, és rögtön a vetítés után már dugtuk is a mikrofont a fiatal rendező orra alá, hogy megtudjuk, milyen élmény volt számára. Az adás egy adag hardcore cinefilkedéssel zárul: Hong Sang-soo két nagy rajongója talál egymásra.

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

A borítóképet Varga Emma rajzolta.

A második héten egy kicsit nyugisabb a hangulat Cannes-ban, érezhetően kevesebben vannak, viszont aki maradt, az egyre kimerültebb. Podcastunk legújabb adásából kiderül, hogy mi is türelmetlenebbek vagyunk és kevésbé elnézőek egy hét tömény mozizással a hátunk mögött. Éppen ezért ajándék egy nyolcvanperces film a finnek megunhatatlan mizantrópjától, Aki Kaurismäkitól.

A Hulló levelek két magányos emberről szól, akik véletlenül találkoznak a helsinki éjszakában, és megpróbálják egymás mellett megtalálni a boldogságot. A körülmények viszont nem játszanak a kezükre, a nő elveszíti a munkáját, a férfi pedig még a beismerés stádiuma előtt járó alkoholista. A film némileg leegyszerűsíti a gödörből való kimászást, de a jellegzetes Kaurismäki-humor, a keserédes hangulat és a vicces zenés betétek miatt lehetetlenség nem szeretni ezt a filmet.

Csak rá jellemző stílussal, kedvességgel és cukiskodással próbálkozik egy másik rendező-bálvány, Wes Anderson is az Asteroid City-vel. Előző filmjéhez, A francia kiadáshoz hasonlóan most is fél Hollywood feltűnik pasztellszínű díszletei között. Mélyebb benyomást azonban csak Scarlett Johansson és Jason Swartzmann szála képes kiváltani, őket néztük volna szívesen tovább is, míg a földönkívüli látogatással kapcsolatos jópofa gegek sorozata azonnal törlődik a fesztivál egy hete után egyébként is egyre tompább agyunkból. Tom Hanks, Margot Robbie, Edward Norton vagy Bryan Cranston rajongói ne számítsanak pár mondatos beköszönésnél többre. Uma Thurman és Ethan Hawke lánya, Maya Hawke viszont szépen profitálhat majd a viszonylag hangsúlyos szerepéből és az idei Cannes eleve a második generációs nepobébikről szól.

A versenyprogram egyik utolsónak ígérkező nagy meglepetése pedig Anh Hung Tran (A zöld papaya illata, A riksás fiú) visszatérése, a The Pot au Feu (magyarul kábé: Húsleves). Először nem nagyon tudtuk mire vélni, hogy hosszú perceken keresztül csak gusztábbnál gusztább ételeket készítenek és szolgálnak fel egy 19. századi kúriában. A két főszereplő Juliette Binoche és Benoit Magimel, akik mindketten a francia film már itt, Cannes-ban is díjazott ikonjai, ráadásul közös romantikus múltjuk (és egy közös lányuk) is van több mint húsz évvel ezelőttről. A gyengéden izzó kémia tehát valós, a konyhai magasművészet bemutatása pedig lassan, de biztosan értelmet nyer. Egy dologra viszont előre figyelmeztetünk mindenkit: korgó, üres gyomorral semmiképp se üljünk be rá!

Mivel a fesztivál már a végéhez közeledik és maximum egy tarantinós illetve a magyar jelenlétet megörökítő bónusz epizódra van még esély, most tekintjük át a díjra esélyes filmeket, a személyes kedvenceinket és a csalódásainkat is.

Jó szórakozást hozzá, és ha tetszik az adás, kérlek ⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠támogasd a Filmklub podcastot a Patreonon⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠⁠, ahol beállíthatod, hogy havonta hány dollárt szeretnél erre szánni. Nagyon köszi előre is!

A borítóképet Varga Emma rajzolta.

A cannes-i filmfesztivál hagyományosan bemutat minden évben egy-egy nagy dobásnak ígérkező tévéprodukciót a hivatalos programjában. Idén az HBO júniusban érkező botránysorozata, Az idol (The Idol) című kapott versenyen kívüli gálavetítést. Az első két rész alapján szórakoztató bűnös élvezetre számíthatunk, amelyben Johnny Depp és Vanessa Paradis lánya, Lily-Rose Depp minden gátlásától megszabadul Rév Marcell kamerája előtt.

Cannes hagyományosan a mozifilmekről szól, de a határok elmosódását jelzi, hogy David Lynch (Twin Peaks - A visszatérés), Jane Campion (A tó tükre) vagy Olivier Assayas (Irma Vep) sorozatait is itt ünnepelhettük az előző években. Sam Levinson ugyan még messze van attól, hogy ebben a sorban emlegethessük a nevét, de az Eufória sikere miatt óriási várakozás előzte meg Az idolt. Némileg belerondít az elvárásokba, hogy a forgatásról csupa negatív hír került be a filmes sajtóba: kirúgták az eredeti női rendezőt (Amy Seimetz), szinte mindent újra kellett forgatni és a rengeteg meztelenkedéshez állítólag toxikus légkör társult.

Ehhez képest a sorozat első epizódja felhőtlen szórakozást és bűnös élvezetet vetít előre, ami pontosan tisztában van saját nevetségességével és egyértelmű inspirációival (Britney, Miley, Madonna, Elemi ösztön vagy éppen Lily-Rose Depp édesanyja, Vanessa Paradis). A showbusiness cinikus ábrázolása vicces és egy rakás szenzációs mellékszereplőnek ad jutalomjáték lehetőséget. Lily-Rose Depp pedig nem hogy nem szégyenlős, de ritkán látott magabiztossággal és nagylelkűséggel ajándékozza meg a nézőket tökéletes testének majdnem minden porcikájával.

A problémák a férfi főszereplő, az egészen pár nappal ezelőttig a The Weeknd néven futó popsztár, Abel Tesfaya feltűnésével kezdődnek. A sorozat producereként is közreműködő énekes jóllakott napközis-sármja egyáltalán nem alkalmas arra, hogy elhitesse a nézővel, hogy egy ördögi, manipulatív szexistennel van dolgunk. A podcastben hallható azonnali reakciónkban eljátszunk a gondolattal, hogy ki lehetett volna tökéletes erre a szerepre és találgatunk, hogy merre mehet tovább ez a felcsigázó, de egyelőre nagyon vegyes élménynek tűnő sorozat.

Az idol első két részének megtekintése után pár órával már egy cannes-i parkban üldögéltünk a sorozat operatőrével, Rév Marcell-lel, és minden kérdésünkre megkaptuk tőle a választ. Még azt is elárulta, hogy az egyik jelenetben szándékos-e az utalás Miley Cyrus Flowers című klipjére, amit szintén ő fényképezett. Marci először az Itt vagyokkal járt Cannes-ban tizenhárom évvel ezelőtt, majd 2014-ben a szekciója fődíját elnyerő Fehér Istennel, később pedig két általa felvett film is versenyben volt: a Will Smith által méltatott Jupiter holdja 2017-ben, illetve A feleségem története tavalyelőtt. Az ezekhez a premierekhez fűződő élményeiről is mesél podcastunkban.