Idei utolsó adásunkban átbeszéltük ezt a kihívásokkal teli évet. Ehhez nem is választhattunk volna ideálisabb alanyt, mint a Magyar Narancs szüntelenül derülátó újságíróját, Köves Gábort, akinek tarsolyában mindig van egy megnyugtató útmutatás, lelkesítő történet vagy revelatív erejű bölcsesség.

Ez a fránya 2020 még Gábor messze földön híres optimizmusát is kikezdte: valahogy nem tudott maradéktalanul feloldódni a kenyérsütés és a Netflix-bámulás tevékenységében, mert hiányzott neki a szerkesztőség, a négyeshatos, a mozi, meg úgy általában az élet. Hogy eltereljük a figyelmét létezése megváltozott körülményeiről, elmeséltettük vele iszonyatos részletességgel az interjút, amit nagy kedvencével, Woody Allennel csinált, és visszaröpítettük pályája kezdetére, amikor a Filmvilágba írta a fergeteges minikritikákat csillogó szemű zöldfülűként.

Pár éve Gábor egy kötetben (Mi az, hogy nagymenők?) gyűjtötte össze a legjobban sikerült sztárinterjúit, és a karantén hónapjaiban elkezdte összerakni a második könyvet, amiben olyan beszélgetések is helyet kapnak majd, amik nem jelentek meg sehol korábban. A világjárvány ellenére ő szakadatlanul készítette az interjúkat híres emberekkel, csak idén Zoom-végre kapta többek között Michael Palint, Hugh Grantet, Ellen Burstynt, Margaret Atwoodot, Patti Smith-t és Werner Herzogot.

Szóba jöttek a dolgok, amikkel kapcsolatban rájöttünk idén, hogy megvagyunk nélkülük, beszélgettünk az írói válságról, a meghatározó filmélményekről, a feel good sorozatokról és a nem csak télen sálas emberekről, illetve a végére jártunk annak is, hogy kevésbé vagy jobban megbocsájtottunk magunknak ebben az évben. Próbáltunk megvonni a nemrég kimúlt Filmalap tevékenységének mérlegét, de Gábor ehelyett az SZFE bedaralásáról akart beszélni.

163 percen keresztül jártattuk a szánkat (ez minden idők leghosszabb Filmklub podcastja), persze a Köves-puzzle kirakásával még ennyi idő alatt sem végeztünk, de azért a helyére került néhány újabb darab.