Miután véget ért a podcast felvétele, beszélgettünk még egy kicsit Kovács Patríciával. Hagyomány ebben a műsorban, hogy ha olyan színésznő a vendég, aki már dolgozott együtt Szász Attilával, akkor megkérjük a Félvilág és az Apró mesék rendezőjét (ő különben Szász Attila, csak nem akartam még egyszer leírni a nevét), hogy írjon egy rövid jellemzést róla, amit felolvasok neki. Most is ez történt, aztán arról kezdtünk el beszélgetni Patríciával, hogy miért ilyen iszonyú jófej az emberekkel, és hogy ez a stratégia mindig bevált-e, aztán szóba jött még a dohányzás, a jobb karján lévő tetkója, a reggeli tévés műsorvezetői korszaka, illetve bocsánatot kértem tőle, amiért egykor túlszexualizált, tárgyiasító cikkcímekben használtam a nevét. A felvétel egy konyhában indul, aztán kisétálunk az épületből, hosszasan baktatunk egy forgalmas út szélén, majd beszállunk egy kocsiba és azzal megyünk egy darabig, úgyhogy a hangminőség hagy kivetnivalókat maga után, de azért lehet érteni, amit mondunk.