Az utóbbi két évtized második legsikeresebb magyar filmrendezője volt a vendégünk, már amennyiben a sikert mozinézettségben mérjük. Goda Krisztina első válaszából kiderült, hogy nem alibizni jött a podcastba, hanem őszintén válaszolgatni, és később egy csomó meglepő dolgot mesélt magáról, olyanokat is, amikre eszünkbe nem jutott volna rákérdezni. Lássuk, mik derültek ki például!

Nem akkor született, ami mindenütt szerepel, hanem két évvel korábban.

Nem vágyik arra, hogy a cannes-i vörös szőnyegen vonuljon, nem akar két évet szánni az életéből egy művészfilmre, ő a közönségfilmet szereti. Annak viszont örülne, ha a mozikban óriásit bukó Veszetteket többen látnák.

Kiterjedt orvosfamíliába született, egy elképesztő képességű húga van, ezért ki kellett találnia, hogy ő miben jó.

A gimnázium után a 80-as évek közepén elvégzett egy filmgyári kurzust, aminek a végén csinálhatott egy kisfilmet, és lehelyezkedhetett a Filmgyárban.

Hardcore művészfilmben nyomta, Jarmuschért rajongott, a nihilista korszakát gyorsan kinőtte, az alteres szubkultúrában nem találta meg önmagát.

Csinált egy A portré című kisfilmet, nem volt benne dialóg, csak Szervét Tibor még sok hajjal.

Szabó István mellett volt rendezőasszisztens-gyakornok a Hanussenben, egyik feladata az volt, hogy szőke fiúkat kellett leszólítania az utcán.

A kilencvenes évek legelején nyáron egy táskaboltban dolgozott Londonban, meglátta Szabó Istvánt az utcán, utánaszaladt, a legendás rendező épp a National Film and Television Schoolba ment kurzust tartani. Goda kivett egy szabadnapot, megnézte milyen ez a suli, és beleszeretett. 5000 ember jelentkezett, harmincat vettek fel, abból hat volt a rendező -közülük az egyik Goda ("Volt egy jó szemüvegem, amivel nagyon okosnak tűntem"). Négy évig járt oda, egy négy négyzetméteres koleszszobában lakott.

Kinyílt a világ, Richard Gere is jött órát tartani, de nem ezért imádta a sulit, hanem mert az megpróbálta imitálni a szakmát, és nem alanyi zsenikként kezelte a hallgatókat. Megtanították határidőn és költségvetésen belül dolgozni, nagyon sok volt a gyakorlat. Egyszer egy színészosztállyal helyett cseréltek, színpadon találta magát, angolul játszotta Irinát.

Négy év után hazajött, megnézte, itthon mi van ("Hát, semmi"), tévénél is dolgozott, írni próbált, de ez ment neki a legnehezebben. Szerette volna megtanulni.

Kapott egy ösztöndíjat az HBO-tól, felvették a UCLA-re egy kétéves forgatókönyvírói kurzusra. Nagyon kemény volt, de született egy csomó forgatókönyv, amik közül a legtöbb fiókban maradt.

Az iskola mellett dolgozott is, junior Návai Anikóként csinálta a sztárinterjúkat haza lapokba, például Sandra Bullockkal, Ben Affleckkel, és George Clooneyval. Ez utóbbival kapcsolatban nem értette, miért vannak oda érte, de élőben annyira lenyűgözően sármos volt, hogy muszáj volt jót írnia róla.

1999-ben jött haza megint, tele volt tettvággyal, megtalálta a reklám, elindult a szekér. Rendezte a Cinemátrix című tévéműsort, amiben Görög Zita beszélt filmekről, közben írta a forgatókönyveket önszorgalomból, pár részt írt a Barátok köztbe is, de szigorúan név nélkül.

Divinyi Rékával egy brainstormingon találkozott, arra lett figyelmes, hogy pont azokat a mondatokat mondja el, amiket ő akart. Elkezdtek beszélgetni, és ebből lett egy hosszú szakmai kapcsolat.

Tökéletes gének volt a Csak szex és más semmi első címe, még a UCLA-n írta havi dolgozatnak, Heller Gáborral kezdtek dolgozni rajta, aztán beszállt Divinyi is. Négy év volt, mire megvalósult, sok helyre elvitték, mindenütt mondták, hogy végülis nem rossz, de aztán csinált belőle egy felolvasást színészekkel, és futótűzkémnt terjedt el a híre. Aztán ugyanazok az emberek, akik két hete még fanyalogtak, azt mondták, hogy ez az évtized forgatókönyve. Kálomistát választotta producernek.

A King Konggal és az aktuális Harry Potterrel jött ki egyszerre, mindkettőt