113.adás

Váradi Katalin történésszel, a Déri Múzeum muzeológusával és Sápi Leventével beszélgettünk a nagybátyjáról, Sápi Lajos építészről és a hagyatékáról.

Dr. Sápi Levente (Debrecen, 1951) agrármérnök, növényvédő szakmérnök, vadgazdálkodási szakmérnök, környezetvédelmi- és környezetgazdálkodási szakmérnök, mezőgazdaságtudományi doktori címet szerzett, 40 éve dolgozik a felnőttoktatásban.

A Sápi család nemesi származású, Földesről költöztek Debrecenbe. Sápi Lajos (1909–1993) építészmérnök, édesapja Sápi István kőművesmester volt (Sápi István testvére Sápi Zoltán, Levente édesapja). Sápi Lajos 1931-ben diplomázott a Budapesti Magyar Királyi Állami Felső Építő Ipariskolában, majd kivitelező cégeknél dolgozott. 1937-től a városi tanács építési osztályán dolgozott, csoportvezető lett. 1962-től a Debreceni Tervező Vállalatnál dolgozott műszaki vezetőként és tervellenőrként.

1972-ben nyugdíjba vonult, majd műszaki ellenőrként és műemléki felügyelőként is tevékenykedett. 1972-ben jelent meg a Debrecen település- és építéstörténete című, máig nagyhatású és alapműnek számító könyve. Az 1950-es évektől számos hiánypótló tanulmányt és cikket publikált Debrecen épületeiről és várostörténetéről. Kutatta például a cívisházakat, a népi építészeti emlékeket, a faragott kapukat, az újsorosi házakat, a műemlékeket, a régi temetőket, a csatornázást, a városrendezést, illetve Borsos József és Péchy Mihály munkásságát.