Ma a tudatos és tudattalan gyűjtés öröméről beszélek - saját tapasztalatokon és nézőpontokon keresztül.

A képregénygyűjtés ugyanis többféle élményt kapcsolhat össze. Egyszerre lehet olvasás, felfedezés, rendszerezés, emlékezés, önkifejezés és egy személyes könyvtár építése. A polc nem csupán azt mutatja, mit vásároltunk meg, hanem azt is, milyen történetekhez akarunk újra meg újra visszatérni.

Ám a történet ezen a ponton nem ér véget: a képregények olyan kulturális tárgyak, amelyekben a történet és a fizikai forma szorosan összekapcsolódik. Egy rajzoló vonalvezetése, egy borító kompozíciója, a papír, a színezés, a méret vagy egy adott kiadás mind része lehet annak, amit szeretünk bennük.

A gyűjtés egyik legszebb része talán az, hogy a történetből személyes tárgy lesz, a tárgyakból pedig egy saját világ.