A gyűjtő kívülről nézve képregényfüzeteket, köteteket, kiadásokat, borítókat és ritkaságokat gyűjt. A legtöbben így fogyasztják a képregényeket és élik le az életüket, gyűjtőként. Ma azt a kérdéskört járom be, hogy vajon mit és miért gyűjtenek azok, akik gyűjtők?

Mert van aki egy történet teljes magyar kiadását szeretné megszerezni. Másvalaki minden borítót begyűjt egy adott képregényből (ez főleg Amerikában igaz). A harmadik típus egy gyerekkori élményt próbál újra átélni. A negyedik a képregénytörténet egy korszakát dokumentálja. Ám akad ötödik is, aki azért vásárol meg mindent egy alkotótól, mert kíváncsi arra, hogyan alakult és fejlődött a munkássága.

Ahány ember, annyiféle szokás. És pont ez vonz annyira ebben a kérdéskörben, hiszen a gyűjtemény tárgyai láthatók és büszkék is vagyunk rá, ám a gyűjtés valódi okai és logikája gyakran láthatatlan, mert a felszín alatt húzódik meg. Ránézve egymás gyűjteményére lehetnek sejtéseink róla, de vajon jól sejtjük miért azok a címek és kötetek alkotják valaki gyűjteményét?

Ma azt vizsgálom meg, hogy a gyűjtésben mi adja a valódi értéket: maga a tárgy, a mögötte lévő történet, a teljesség érzése, a megszerzés élménye vagy az a jelentés, amit a gyűjtő a tárgyakhoz kapcsol.