"A Marvel képregények olyanok, mint a szappanopera" - nyilatkozta Frank Miller egyszer. Téved vagy igaza van?

Bizonyos értelemben mindkettő. A szappanoperának van egy klasszikus értelmezése, amihez negatív jelzőt társítunk, pedig mögött a koncepció valójában zseniális. Arról szól, hogy időt akarunk tölteni a karakterekkel, megakarjuk ismerni a világukat és az életük részévé szeretnénk válni. Pont mint egy jó tévésorozat esetében.

Ám a XXI. században a képregény mintha kezdené elveszíteni ezen értékét és egyre inkább egy mozi pitchként szeretne tetszelegni, amivel egyszerre akarja Hollywoodot táplálni és a kötetfalókat. Van még funkciója a havi füzeteknek vagy azok teljesen elveszítették létjogosultságukat?