Reggel azzal a kérdéssel ébredtem fel: Melyik a XXI. század legjobb történetmesélő médiuma? Hogyan jutottunk el idáig, az emberiség történelme során milyen fejlődéseken ment át, és azok hogyan változtatták meg a történetekhez való viszonyunkat?

Mert hatalmas utat jártunk be a kezdetektől, de a képregény (és annak ősei) mindvégig elkísértek bennünket ezen az úton. Mégsem volt a történetelemnek egyetlen olyan pontja sem, amikor ez lett volna a legmeghatározóbb történetmesélési médium. Hogyan tudta a képregény elkerülni több ezer év alatt, hogy a legfontosabb médiummá váljon?

Valószínűleg sokat számít(ott) az is, hogy a képregény hosszú időn keresztül kapott egy erős gyerek-/ifjúsági címkét. Amivel önmagában nem lenne szabad, hogy bármi gond is legyen, de ha hozzávesszük a szappanopera-érzetű szuperhős korszakot, ami a teljes XX. századot meghatározta, miközben olyan erkölcsi tanulságokat sajátíthatunk el tőlük, amit csak nagyon kevés történettől... A válasz komplex, de úton vagyok oda, hogy megfejtsem.