Hetekig tudnám sorolni a képregények nehezítő körülményeit. Ez a médium a kihalás szélén áll - állítják sokan. De vajon tényleg? És ami még ennél is fontosabb, visszafordítható ez a folyamat?

Ma globálisan próbáltam elgondolkodni a képregények helyzetén, megítélésén, és azokon a nehezítő körülményeken, amikkel a médium nap mint nap megküzd. Megpróbálom megkeresni arra a választ, hogy vajon itthon 30 év alatt miért nem alakult ki egy fajta kulturális elfogadottság körülötte, miközben felnőtt már lassan két generáció körülötte. Könnyen beszerezhetőek, mégis egy lenézett médium, ami miatt nagyon nehezen tudja áttörni az ingerküszöböt, pedig a benne rejlő potenciálok hatalmasak.

Kicsit kitekintve Európába és Amerikába is, hogy ott vajon miért és hogyan tudott kialakulni az a kulturális környezet, ami hozzásegítette a médium elismertségét .Megkeresem azokat a területeket, melyek fejlesztendőek itthon, hogy pár évtized múlva már ne ez legyen a helyzet.

Régen minden szebb volt? Nem tudom, hisz én is egy viszonylag "fiatal" olvasónak számítok, miközben valójában már én sem...