A képregény nem csak szövegből meg képekből áll. Sokkal összetettebb médium, és alkotói oldalról még nagyon sok apróságra van szükség ahhoz, hogy egy történet működjön. Az író és rajzoló között kell, hogy legyen egy összhang, de vajon az olvasó miért olvas inkább képregényt: a történet érdekli vagy a rajzok? Felmerül a kérdés, ha ugyanaz marad az író, de a rajzoló menet közben megváltozik, akkor még mindig ugyanazt a történetet olvassuk?

Ki ezért, ki azért olvas képregényeket. Mindenkinek mások az okai, de mégis ugyanarra vágyunk olvasóként. Ragadjon magával a történet, a vizualitása pedig keltse életre a fantáziánk. Ha csak az egyik van meg belőle, attól még lehet jó egy képregény? Egy gyengébb történetet tud feljavítani egy erős vizuális világ, de vajon ez fordítva is igaz? Mitől lesz jó egy képregény képi világa? Ma ezeken gondolkodom.