Nincs új a nap alatt, de akad újabb fordulat:

Évi 30 mozifilm, legalább 45 napos mozis ablak 3 évig. Ez David Ellison ígérete, amennyiben megkaparinthatja a 111 milliárdért a Warner Bros. Discoveryt.

A tárgyalást a 12 állammal 2027 márciusára tűzték ki, de már október elsejétől napi 7 millió dollárt kell fizetnie a Warner részvényeseinek, ha nem tud lezárulni az ügylet szeptember végéig. Hiába fogadta el a márciusi tárgyalást, a gőg ismét győzedelmesekedett.

A BNV Shorts - Showbusinessben ezúttal David Ellison tervét szedjük szét: vajon tényleg több mozifilmre van szüksége Hollywoodnak, vagy a 30 film évente elsősorban egy politikai és üzleti érv a Paramount–Warner merger mellett?

Megnézzük, miért ragaszkodik Ellison a mozifilmekhez és a legalább 45 napos mozis ablakhoz, és miért lehet ez fontos az antitröszteljárásban. A Paramount 2026-ban már 15 filmet tervezett a mozikba, szemben a 2025-ös nyolccal – miközben a vállalat maga is arra számít, hogy a 2026-os mozis bevételei jelentősen alacsonyabbak lesznek.

De ez még csak a kezdet.

Miért fenyegeti David Ellison Kalifornia elhagyásával a helyi vezetést? És miért lehet 2027. június 4. az egyik legfontosabb dátum a teljes üzlet történetében?

A háttérben ugyanis nem egyszerűen egy stúdiófelvásárlás zajlik. Az egész szórakoztatóipar jövője forog kockán. Ez már nem csak a mozifilmekről szól, de már rég túlléptünk egy médiatranzakció szintjén is, a politikai akadályokon-segítőkön, a streaming és a mozi örök konfliktusán, ez már inkább szól arról, hogy lehet-e pusztán több filmmel újra növekedési pályára állítani Hollywoodot.

A nagy kérdés pedig:

Mi történik, ha David Ellison terve működik – és mi történik, ha nem?