Évtizedeken át a nyitóhétvége határozta meg egy film sikerét vagy bukását - nem csak anyagilag. Régen az egyenlet egyszerű volt: Ha nem az első helyen nyitott, bukás - tisztelet a kivételnek, amik mindig akadtak. Viszont sokszor az első hétvégi hírneve lendíthet egy hatalmasat egy filmen, ami hosszabb életet jelenthet a filmszínházak műsorán, és nagyobb bevételt a gyártójának. A második hétvége egy sokkal árnyaltabb képet fest egy film minőségéről, és a közönség hozzáállásáról. Ma már nem annyira domináns, hogy hányadik helyen landol a második hétvégéjén, hanem hogy mekkorát zuhant. 

Az 50-60% közötti esés nevezhető átlagosnak, minden ami annál magasabb arra utal, hogy a közönség nem kedveli a filmet, és bizonyos mértékegységek tükrében még akár bukásnak is elkönyvelhető. De mikor lett a második hétvége egy film sikere szempontjából meghatározó tényező? Ezen tűnődtem mostanában.