Budapest mértani középpontjában, egy metróvégállomás és egy tervezett vasútállomás közelében van egy 36 hektáros erdő. Többek között erről az erdőről is mesélt nekünk Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze, sok más tervezett és megvalósult park, illetve természetvédelmi terület mellett. Meglepő módon nem csak az került szóba, hogyan lehetne még több fa a fővárosban, de az is, hol beszélhetünk túl sok fáról. 

Bardóczi kezdetektől főszervezője volt az Év Tájépítésze Díjnak, a szakma legrangosabb hazai elismerésének. Itt végzett munkájáért 2014-ben elnöki különdíjat kapott. Mivel évek óta visszavonult ettől a tevékenységtől, idén már őt is jelölhették a díjra: 2022-ben őt választotta a szakmai zsűri az Év tájépítészének.

Olvass még többet az Építészfórumon! https://epiteszforum.hu/auditorium-podcast--bardoczi-sandor

Kétszintes Nyugati pályaudvar, Duna alatt suhanó HÉV-ek és vonatok, kerékpáros agglomeráció. Folytatódik a Magyar Építőművészek Szövetségének a podcastja: az Auditórium harmadik évadának első adásában utópisztikusnak hangzó témák kerülnek terítékre. Vendégünk Vitézy Dávid közlekedési szakember, a Budapest Fejlesztési Központ vezérigazgatója, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója. 

A 21. századi városok a problémáiról már többször beszéltünk az Auditóriumban, s láthattuk azt is: a szétterülő metropoliszok élhetetlensége leglátványosabban a közlekedésben jelenik meg. Sokszor elhangzik, hogy az ingázáson alapuló életmód tömeges méretben fenntarthatatlan – főleg, ha többség ezt kénytelen autóval végezni.

A megoldás csak az lehet, ha összekapcsoljuk a vasutat és a kerékpárt az agglomerációban, ezzel jelentősen csökkenthetjük a felesleges autóforgalmat Budapesten. Ahhoz, hogy a hálózat csúcsidőben ki tudja szolgálni az ingázókat, óránként 93 vonatot kellene fogadnia a fővárosi pályaudvaroknak. Jelenleg 42-t tudnak. Hogy több mint a duplájára növeljük a forgalmat, nagy léptékű átalakításokra lenne szükség ezen a téren is.

Olvass még többet az Építészfórumon: https://epiteszforum.hu/auditorium-podcast--vitezy-david

Az Auditórium, a Magyar Építőművészek Szövetségének podcastjának harmadik évadában is arra a kérdésre keressük a választ neves szakemberekkel, vajon mitől lesz fenntartható egy épület, egy város, egy falu vagy épp egy közterület. Mit is jelent ez a kissé elcsépelt kifejezés: fenntartható építészet? Természetesen minden vendégünknek mást. Abban azonban talán valamennyien egyetérthetünk, hogy az építészet nem pusztán házak tervezését jelenti. Így közlekedési problémákról, oktatásról és civil szerveződésekről épp úgy szó esik majd az elkövetkező adásokban, mint a városi természetvédelemről.

Megosztó és elgondolkodtató kérdéseket feszegetünk majd. Tényleg a bambusz lehet a jövő egyik építőanyaga Magyarországon? Mire lehet használni az üresen álló üzlethelyiségeket? Pláne, ha azok egy lakótelepi szabványépületben vannak. Lehet-e egy városi köztéren túl sok a fa? Szükség van-e újabb házakra egyáltalán? És milyen esetekben szolgálhatja a fenntarthatóságot az, ha nem a legtakarékosabb megoldáshoz ragaszkodunk?

A 3. évadban is izgalmas témákkal, érdekes vendégekkel készülünk, tartsanak Zubreczki Dávid építészeti mesemondóval!

Szabó Levente diplomáját a BME Középülettervezési Tanszékén szerezte, ahol később főállású oktató, majd tanszékvezető egyetemi tanár lett, elméleti munkássága mellett több fontos terve valósult meg az elmúlt években.

Ezek egy része műemlékvédelmi rekonstrukció volt, mint amilyen a Móricz Zsigmond körtéri Gomba, vagy a régi Budai Városháza épületének újragondolása. A Gomba esetében egy háború után épült, funkcióját vesztett építmény értékeinek megmentése volt a cél. A városházánál viszont sok száz év egymásra rakódott építészeti rétegeiből kellett megőrizni és megmutatni minél többet – ügyesen kiegészítve a mai kor igényeinek megfelelő terekkel – úgy, hogy a végeredmény harmonikus egészet alkosson. Szintén egy történelmi emlék élhetővé és használhatóvá tételéről szólt a soproni Várkerület revitalizációja is.

Másik fontos alkotói területe az emlékművek tervezése. Társalkotója volt az ELTE Trefort-kertjében kialakított „Bevésett nevek” című alkotásnak, majd a reformáció 500. évfordulójára készült Kálvin téri installációnak is. Az előbbinél az egyetem homlokzatán a téglák közti fugát cserélték ki egy 280 méter hosszú bronz csíkra az áldozatok neveivel. Az utóbbinál 95 térkövet helyettesítették betonelemekkel, melyeken külföldi prédikátorok és magyar szerzők egy-egy idézete olvasható, s amelyek másolatait később 95 különböző helyen illesztették burkolatba, szerte a Kárpát-medencében. Ezek az alkotások új irányt mutattak a magyar emlékműépítészetben, a Reform 500 pedig elnyerte a Magyar Formatervezési Díjat.

Olvass még többet az Építészfórumon! https://epiteszforum.hu/auditorium-podcast--szabo-levente

Smiló Dávidnak már egyetemistaként is egyedi és markáns véleménye volt az építészetről, amit előbb saját blogján, majd különböző újságok szerzőjeként fogalmazott meg. Építészhallgatóként alapítója és éveken át egyik műsorvezető-szerkesztője volt a Heti beton rádióműsornak, az Építész Szakkollégium tagjaként pedig szervezett konferenciát, beszélgetéssorozatot, alkotóhetet és tábort.

Egyből az egyetem elvégzése után, 2016-ban Csóka Attila Róberttel és Molnár Szabolccsal létrehozták a Paradigma Ariadné építészirodát, melynek máig egyik vezetője. A tervezési tevékenység mellett működésük jelentős részét teszi ki a tudásmegosztás és az ebből származó szakmai innováció: kiállításokat szerveznek, valamint tanulmányokat és oktatási anyagokat állítanak össze. 

Első megvalósult munkáik építészeti installációk és kisebb léptékű munkák voltak, melyek közül a 2017-es frankfurti könyvvásár magyar pavilonjának tervezése és kivitelezése emelkedik ki. A közelmúltban készült el az egyik első nagyléptékű munkájuk, a sándorfalvi bivalyos tanösvény épületei, melyek az Alföld építészeti hagyományait gondolják újra – meglepő módon már a huszadik század második felének örökségéből is merítve. A Paradigma Ariadné munkásságának sokszínűségét jellemzi, hogy szinte ezzel párhuzamosan készítették el Terézváros Településfejlesztési Koncepcióját is. A Dortmundi Műszaki Egyetem felkérésére most épp az európai gangos házak témájában tartanak tervezési kurzust. Egy olyan szerkezet értékeivel és újragondolásával foglalkoznak tehát, amely pont Terézváros egyik legjellegzetesebb épülettípusa.

Olvass még többet az Építészfórumon! https://epiteszforum.hu/auditorium-podcast--smilo-david

Az Auditorium elmúlt két adásában azt vizsgáltuk, mit tehet egy építész a fenntarthatóbb településekért, és közben a világvárosoktól eljutottunk a legkisebb, elnéptelenedő magyar falvakig. Most megint egy új nézőpontot, sőt egy új szakmát hozunk be a képbe. Tihanyi Dominikával utcákat, tereket, parkokat és úgy általában közterületeket veszünk szemügyre. Ha valaki azt hiszi, hogy a fenntartható tájépítészet pusztán több növényt vagy természetes anyaghasználatot jelent, akkor biztos meg fog lepődni ezen a beszélgetésen. Ugyanis nem feltétlenül az építésen, sokkal inkább a társadalmi változáson van a hangsúly.

Tihanyi Dominika tájépítész, egyetemi oktató, az Újirány csoport alapítója és vezető tervezője. A Szent István Egyetem Tájépítészeti, -védelmi és -fejlesztési Karán végzett. 2000-ben, friss diplomásként, négy társával együtt nyílt lehetőségük a Millenáris Park megtervezésére. Az eredmény egy olyan közpark lett, amilyenhez hasonló azelőtt még nem született Magyarországon. Az azóta sajnos, gyakorlatilag felszámolt tájépítészeti alkotást 2003-ban Europa Nostra díjjal jutalmazták.

Erre a feladatra állt össze az Újirány csoport, amely azóta is meghatározó szereplője a hazai tájépítészetnek. Munkáik között számos hagyományos értelemben vett tájépítészeti megbízás szerepel – például a Zsolnay-negyed –, ugyanakkor nagyon sok különutas, teljesen egyedi munkájuk is született. Ilyen volt többek között a minimális anyagi ráfordítással, saját kivitelezésben létrehozott Budapest Plázs, amely a rakpart humanizálásának egyik igen korai példája volt.

Tihanyi Dominika 2012-ben szerzett DLA fokozatot a MOME Doktori Iskolájában, jelenleg is oktat, publikál, de nem távolodott el a gyakorlati tervezéstől sem. Most is folyik egy izgalmas kísérletük egy új irodaház parkjában, ahol egy ökológiai szempontból is fenntartható vizes élőhelyet hoznak létre.

Olvass még többet az Építészfórumon! https://epiteszforum.hu/auditorium-podcast--tihanyi-dominika

Az Auditorium előző adásában a nagyvárosok legfőbb problémájáról esett szó Erő Zoltánnal, amellyel Budapest is küzd. Ez a szétterülés, amelynek során nem csak a termőföld és a természetes élőhelyek csökkenése jelent problémát. A metropoliszoknak már lassan lehetetlen feladat a közlekedés, a közművek és a közszolgáltatások fenntartása egy ilyen kiterjedt területen. 

De hogyan jelenik meg mindez a másik oldalon – már amennyiben beszélhetünk egyáltalán „másik oldalról”? Mi lesz az elnéptelenedő magyar falvakkal? Meg kell-e és meg lehet-e állítani az elvándorlást? Mihez kezdjenek a kis önkormányzatok az üresen álló, düledező házakkal? Fajcsák Dénes Heves megye főépítészeként nagyon sokat találkozik ezzel a problémával, ugyanakkor – mint gyakorló építész – rendszeresen szembesül vele tervezőként is. Vajon, hogy látja ő a fenntarthatóságot?

És milyen volt magánemberként egy üresen álló épületet újrahasznosítani? Ugyanis a Fajcsák-család hétvégi házává alakítottak át egy régi parasztházat Cserépfalun, finom kortárs megoldásokkal, de megtartva annak eredeti értékeit.

Olvass még többet az Építészfórumon! https://epiteszforum.hu/auditorium-podcast--fajcsak-denes

Hogy hol tanulmányozhatjuk a legtöbbféle építészeti irányzatot és beépítési módot? Természetesen egy nagyvárosban. Hát a legtöbbféle ökológiai problémát? Természetesen azt is egy nagyvárosban. Nem véletlen, hogy az Auditórium második évadát hazánk legnagyobb városával, Budapesttel kezdjük. Már csak azért is, mert az itt megoldásra váró környezetvédelmi kérdések a legtöbb magyar nagyvárosban felbukkannak.

Erő Zoltán, Budapest főépítésze koordinálta 2004-től a négyes metró építészeti kialakítását, emellett irodája, a Palatium Studio dolgozta ki több állomás, így a Kelenföldi pályaudvar, a Bikás park és a Kálvin tér arculatát is. Részt vett Budapest első fejlesztési, majd rehabilitációs koncepciójának elkészítésében, majd ő álmodta újra az azóta mintaként emlegetett Bartók Béla utat és a Kosztolányi Dezső teret is.

Miért is olyan nagy gond, ha szétterül egy város? Hogyan kéne orvosolni ezt a problémát? A belső kerületeket kéne vonzóbbá tenni és visszacsalogatni a kiköltözőket, vagy ha már kinn vannak, akkor ott kellene új központokat létrehozni, hogy ne kelljen ingázni? Miért jobb a barnamezős beruházás, mint a zöld? És az örök kérdés: mégis mit kellene kezdenünk a panelekkel?

Olvass még többet az Építészfórumon! https://epiteszforum.hu/auditorium-podcast-ero-zoltan

Folytatódik a Magyar Építőművészek Szövetségének a podcastja: az Auditóriumban idén tavasszal öt adáson keresztül arról beszélgettünk építészekkel, hogy miért is fontos megtartani egy régi épületet, ahelyett, hogy lebontanánk és egy újat építenénk a helyére. Röviden: mit is jelent a fenntartható építészet? A téma, és a műsorvezető: Zubreczki Dávid, ősszel sem változott, csak épp hátra lépünk egyet, hogy messzebbről vizsgálhassuk a kérdést. 

Már nem csak egyetlen épület, de egy köztér, egy városrész, egy város, sőt akár egy egész megye szintjén nézzük meg, mit is jelent a fenntarthatóság. És persze azt is, mit tehetünk az élhető környezetért ezeken a szinteken. Az elkövetkező adásokban szó lesz arról, mit is kezdjünk a barnamezős övezetekkel, a panellakótelepekkel, vagy épp a rettenetesen túlépített belvárosokkal. Bemutatjuk, miért kell megfékezni a nagyvárosok szétterülését. 

És persze nem csak a miértre, de a hogyanra is igyekszünk választ találni. Megnézzük mit jelent a fenntarthatóság egy falusi portán, egy gangos bérházban, egy városi parkban vagy épp az egyre élhetetlenebbé váló agglomerációban. 

Izgalmas beszélgetéseknek nézünk elébe, tartsatok velünk! 

"Minden építés továbbépítés, mindig valamit folytatni kell." Mekkora aranytartalék van a kiürített, üresen álló épületekben? Hogy lehet ezeket újra élővé, befogadhatóvá tenni? Hogyan lehet a nem-helyek láncolatát hellyé értelmezni újra? Hogy lehet a romkocsmát áttenni jazzbe?

Egy hajdani ipartelepből a világ egyik legismertebb építészirodája reprezentatív rendezényközpontot csinál. Egy hatvanas években épült kőbányai szerelőcsarnokot a DILLER SCOFIDIO and RENFRO tervei szerint építenek újjá. Az Északi Járműjavító úgynevezett Diesel-csarnokában kap helyet ugyanis Közlekedési Múzeum. A tervezőcsapat magyar partnere Golda János építész, akinek nem csak számos eredeti épülete van, de rengeteg eredeti gondolata is az építészetről.

A világ egyik legrégebbi Közlekedési Múzeuma a pesti. Az Északi Járműjavító jelenleg az egyik legizgalmasabb terület Budapesten: ez volt a főváros legtöbb munkást foglalkoztató üzeme, szinte egy önálló város, saját kultúrotthonnal, templommal, vasutaskolóniával.  Olyan fejlesztési lehetőséget rejt magában, mint a Millenáris az ezredfordulón, és jó látni, hogy nem jut mondjuk a Közvágóhíd szomorú sorsára. Vagyis a lerombolás helyett az ipari értékek megőrzése történik, miközben egy 21. századi igényeket kiszolgáló múzeum is épül Budapesten. 

Olvass még többet az Építészfórumon: https://epiteszforum.hu/golda-janos-es-a-kozlekedesi-muzeum