Nem egyformán éljük meg a gyászunkat, de mindig nehéz feldolgozni valakinek a halálát, főleg, ha ennyire fiatal volt.

Edgar Allan Poe (1809 – 1849) amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismerté vált szerzőt az első amerikai novellistaként tarják számon, és bizony ő a detektívregények apukája is, valamint az akkoriban még szintén ismeretlen sci-fi műfajában is alkotott. Mivel pusztán az írásból kívánt megélni, folyton anyagi nehézségei adódtak. Halálának körülményei épp olyan rejtélyesek, mint némely írása. 1849. október 3-án találták meg egy padon ücsörögve Baltimore-ban. Négy nappal később halt meg, de közben sosem volt teljesen magánál, összefüggéstelenül motyogott, többször is említett egy bizonyos Reynoldsot, akinek személyét a mai napig sem fejtették meg. Ezt a momentumot ragadta meg A holló című film is, és egy jó kis Poe-s történetet kreáltak köré. Ötletként felmerült a saját önpusztító életformája, öngyilkosság, erőszakos leitatása is.

Poe-ra nagy hatással volt feleségének korai elvesztése. Ez a motívum gyakran visszaköszön verseiben, ahogyan a Lee Annácskában is. Nem egyformán éljük meg a gyászunkat, de mindig nehéz feldolgozni valakinek a halálát, főleg, ha ennyire fiatal volt. Mégis, amíg drága kincsként őrizzük a szívünkben, sosem hagy el igazán a boldogság. Akkor sem, ha az élet megy tovább, és másfelé sodor a végzet. Az emlékeinket nem vehetik el, magunkkal vihetjük azokat, amíg csak akarjuk, vagy amíg csak bírjuk.

http://ekultura.hu/2015/02/10/heti-vers-edgar-allan-poe-lee-annacska

https://hu.wikipedia.org/wiki/Edgar_Allan_Poe

Illusztráció: Fodor Katus

http://instagram.com/fodorkata_illustrations/

Edgar Allan Poe: Lee Annácska

Sok-sok hosszú esztendeje már

tengerpart bús mezején

élt egy kis lány – ismerhetitek

Lee Annácska nevén

s csak azzal a gondolattal élt,

hogy szeret s szeretem én.

Gyermek volt s gyermek voltam én,

Lee Annácska meg én.

De szerelmünk több volt mint szerelem

tengerpart bús mezején.

Irigyeltek még az angyalok is

fenn a felhők tetején.

S ez lett oka, hogy, sok éve már,

tengerpart bús mezején

felhők közül jött egy csunya szél

s meghült Annácska, szegény;

s elvitték úri rokonai

s egyedül maradtam én:

koporsóba csukták el őt

tengerpart bús mezején.

Irigyeltek az égi angyalok,

hogy boldogabb ő meg én,

az lett oka (mind jól tudjuk ezt

tengerpart bús mezején)

hogy jött felhőből éjjel a szél

s meghült s meghalt a szegény.

De szerelmünk több volt mint soké

ki nagyobb mint ő meg én,

okosabb mint ő meg én

s sem az angyalok a felhők felett,

sem az ördögök tenger fenekén

nem tehetik, hogy, szívtől a szív,

elváljunk, ő meg én.

Mert ha kel a hold, nekem álmokat hoz

Annácska küldi felém:

s csillag ha ragyog, már véle vagyok,

Annácska szemét lesem én;

s igy az éj idején veled éldelek én,

jegyesem, szivem élete, szép kicsikém,

melletted a sir fenekén,

tengerpart bús mezején.

(Fordította: Babits Mihály)