A Hetedik ecloga az utolsó időszak verse, Radnóti legtragikusabb verseinek egyike, a bori notesz egy darabja, amelyet Radnóti 1944 júliusában írt a bori munkatáborban.

Radnótit és fogoly társait Szerbiába vitték kőtermelésre, útépítésre. A tábornak Lager Heidenau volt a neve, és Žagubica fölött a hegyekben helyezkedett el. Innen a táborból küldte haza verseit a költő.

A Hetedik ecloga szögesdrótos kerítések között, a munkatáborban született néhány hónappal Radnóti halála előtt. A vers egy utolsó szerelmi vallomás feleségéhez, amelyet a legelkeseredettebb állapotban, a legkilátástalanabb helyzetben tett. A magyar irodalom egyik legszebb vallomáslírája.

A műfaj csak a címe szerint ecloga, valójában inkább életkép. Az eclogák párbeszédesek, de ez a vers nem az. „Levélnek” szokták tartani, de az ecloga címre tekintettel inkább párbeszédszerű monológnak lehet fordítani. A lírai én többször is elhangzó kérdéseire csak az emlékek, a belső hang válaszolhat.

A vers a munkatáborban lévő költő valós helyzetét és álmait, képzelődéseit mondja el. Mindvégig kettősség jellemzi: valóság és álom világa, tények és vágyak élesen elkülönülnek.

A jelen, a valóság nem érthető, hiszen a költő helyzetét semmilyen észérvvel nem lehet megindokolni. Egy kiszolgáltatott ember szavait olvassuk a versben, aki csupán játékszer volt a történelem kezében. Élete kettétört, jövőjét elvették, ugyanakkor felháborodásnak, lázadásnak nyoma sincs a hangjában. A sorok mögött egy hatalmas tragédia húzódik meg, amely az emberiség szégyene: a háború.

http://blog.verselemzes.hu/jegyzet/radnoti-miklos-hetedik-ecloga-elemzes/

https://hu.wikipedia.org/wiki/Radn%C3%B3ti_Mikl%C3%B3s

Illusztráció: Fodor Katus

http://instagram.com/fodorkata_illustrations/