Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter.
Ha már untátok a csapongásunkat a témák közt, nem kell tovább elégedetlenkednetek: új blokkba kezdünk a héten. Igaz, a következő három filmünk között a vékonyka kötőszövet csupán annyi, hogy mindhárom rendezőjének német az anyanyelve. Közülük az első a legendás Rainer Werner Fassbinder, akitől A félelem megeszi a lelket (Angst essen Seele auf) című filmet néztük meg.
Az 1974-ben megjelent film az idős német takarítónő és a fiatal marokkói bevándorló, Emmi és Ali szerelméről egyből meghozta a nemzetközi elismerést Fassbindernek. Megnézzük, milyen filmek ihlették a rendezőt, és összevetjük későbbi alkotásokkal egyaránt, amelyekre Fassbinder gyakorolt hatást. A stiláris döntéseit is megpróbáljuk megérteni, amelyekkel eléri, hogy az elfogadásról szóló története autentikus és megható maradjon. De vajon naiv-e A félelem megeszi a lelket? Sikerül Fassbindernek egyenrangúan ábrázolnia a két főszereplőjét? Min múlik végső soron, hogy a film működik?
Linkek
Ezen a héten Jiří Menzel cseh rendezőtől tekintettük meg egy régi pótolnivalónkat, a Szigorúan ellenőrzött vonatok-at (eredetileg Ostře sledované vlaky). A film több szempontból is személyes jelentőséggel bír barátunk, Veres Szilárd számára, ezért újra meghívtuk a podcastba, hogy beszélgessünk egyet.
Hogyan fér meg a coming-of-age a második világháborús film műfaja mellett? Mit keres egy filmben az egészséges erotika és a nyomasztó disztópia? Százmillió áthallást fedezünk fel a különféle jelképekben, a vasútállomástól a ruhadarabokon át a háziállatokig. Milyen módszert választanak a szereplőink, hogy ellenálljanak az elnyomó rendszernek? Miért nem lett Szilárd Jiří Menzel legjobb barátja? És hogy lehet összehasonlítani Menzel feldolgozását Bohumil Hrabal azonos című kisregényével?
Figyelem: Valamelyikünk telefonja rakoncátlankodott a felvétel során, elnézést kérünk a zörgésért.
Linkek
A 21. század eleji román új hullámhoz térünk vissza egy adás erejéig, hogy megnézzük Cristian Mungiu 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjét. Ismét két fiatal lány a főszereplőnk, mint a múlt heti Redvás Amalban, ám ezúttal nem éppen a humor és a románc helyezkedik el a középpontban.
A rendszerváltás előtt, a Ceausescu-korszakban játszódó sztori történelmi hátterének feltárásával kezdjük az adást, aztán rátérünk a fajsúlyos drámára, amelyet feszeget. Hogy lehet minimális rendezői eszköztárral maximális feszültséget teremteni? Hogyan tudja egy pici film Kelet-Európából felforgatni az Oscar-díjakat? Megvitatjuk, hogy Mungiu a két női főszereplő közül kit tart fontosabbnak, és ingoványos talajra lép-e azzal, ha nem egyenlő arányban foglalkokozik velük. Feláldozhatja-e az izgalmas karakterábrázolást egy történet a társadalmi kommentár oltárán? Végül megnézzük a film szereplőinek utóéletét, amely során kellemes meglepetésekbe botlunk.
Linkek
Köszönöm, blokkot nem kérek! Az évad közepére egy különösebb ok nélküli válogatást biggyesztettünk, persze maradunk Európában, de nem tematizáljuk a következő néhány adásunkat ennél konkrétabban. Elsőként a svéd Lukas Moodysson első filmjével, a Fucking Amal-lal, vagyis a Redvás Amallal ismerkedtünk meg 1998-ból, amely az amerikai mozikban Show Me Love címmel ment (bizony van köze Robyn dalához, ha már így kérdezitek).
A két kamaszlány szerelméről szóló felnövéstörténetről nem tudunk úgy beszélni, hogy ne hasonlítanánk össze a megoldásait a közelmúlt nagy sikerű coming of age darabjaival, így The Edge of Seventeen mellett szóba kerül a Lady Bird is, de még a The Perks of Being a Wallflower is idekeveredik valahogyan. Mitől olyan borzasztóan nehéz kamasz karaktereket nemcsak hitelesen, de azonosulhatóan ábrázolni? Miben nyújt többet Moodysson filmje, mint a hollywoodi produkciók? Mielőtt szokás szerint végleg a kedvenc poénjaink elsorolásába csapnánk át, vetünk egy pillantást a film stílusbeli megoldásaira is. Végignézzük Lukas Moodysson alkotói kézjegyeit egészen a legutóbbi filmjéig, a We Are the Best-ig, a befejezést pedig az LGBTQ-filmek tágabb kontextusában értékeljük.
Linkek
Itt a díjszezon vége, a hétvégén osztják az Oscarokat. Idén a Vakfolt podcastban is kivesszük a részünket az eseményből, és vendégünk, CyClotronic segítségével végignézzük, kiket jelölt az Akadémia a főbb kategóriákban, majd saját jelöltlistákat is állítunk, esélyeket latolgatunk, saját győzteseket hirdetünk. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a magyar jelölt, Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről mellett sem, de az adásban a színészi kategóriákat is megvitatjuk tinédzserektől öregmaszkokig. A nagyszabású eseményt két részletben adjuk ki, ebben a felében a technikai kategóriák egy részével foglalkozunk még, a néhány nap múlva várható második részben pedig eljutunk a legjobb rendezőig és a legjobb filmig is. Kezdődjön hát az Első Vakfolt díjátadó, jó szórakozást!
Linkek
Folytatjuk a Vakfolt díjátadó-t, olyan izgalmas kategóriák következnek a második részben, mint a legjobb operatőr, legjobb forgatókönyv és az elmaradhatatlan legjobb rendezői teljesítmény és legjobb film. Vendégünkkel, CyClóval latolgatjuk az Oscar-esélyeket, saját jelöltlistát állítunk, és összecsapunk olyan kategóriákon, mint a legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb filmzene. Ha lemaradtatok róla, pótoljátok a Vakfolt díjátadó első részét, és utána térjetek vissza erre az epizódra!
Linkek
A menetrend szerinti epizódunk szerdán érkezik, előtte viszont különkiadást szentelünk a Marvel stúdió új blockbusterének, a Black Panther, magyarul a Fekete párduc című filmnek. Nem mintha nem lehetne több tízezer karakternyi esszét találni arról, hogy történelmi jelentőségű-e a túlnyomórészt fekete stábbal leforgatott mozifilm, vagy hogy mennyire eredeti a cselekménye, képtelenek voltunk megállni, hogy egy órában mi is kiszellőztessük a gondolatainkat a Black Pantherről. A spoilerek 13:30 percnél kezdődnek!
Az András által ígért olvasinvalók listája:
Linkek
A rendszerváltás idejére röpít bennünket a magyar filmes blokkunk utolsó darabja: Enyedi Ildikó első nagyjátékfilmjét, Az én XX. századom-at néztük meg 1989-ből. Az Új budapesti tizenkettő nevű válogatás darabjára már régóta kíváncsiak voltunk, és a Testről és lélekről Oscar-jelölése egyébként is jó apropó volt, hogy a filmmel foglalkozzunk.
Az 1900-as évek elején játszódó film egyszerre kíván egyfajta történelmi tabló és romantikus komédia lenni, de melyik értelmezése működik jobban? A férfi és a nő vagy a természet és a tudomány párharca izgalmasabb? Mi a jelentősége a különféle állatoknak a történetben? Felfedezzük a történet mesebeli elemeit, mégis nehezen térünk napirendre a film stílusa és hangulata felett. A Kitekintőben pedig szokásunk szerint újracastingoljuk a filmet, többek közt egy idei Oscar-jelölt film színészpárosával.
Linkek
Újabb magyar filmmel ismerkedtünk meg a héten, ez pedig Kovács András 1966-os fajsúlyos világháborús drámája, a Hideg napok. Az 1942-es újvidéki vérengzés eseményeit feldolgozó történet négy főszereplőjét, az ítéletükre váró háborús bűnösöket Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Szilágyi Tibor és Szirtes Ádám játsszák.
Mitől nehéz egy történelmi traumát befogadhatóan, mégis autentikusan filmre vinni? Hogy sikerül ezt teljesítenie Kovács Andrásnak úgy, hogy négy vádlott a főszereplője és rengeteg monológgal kell megbirkóznia? Megnézzük a különböző szemszögeket, amelyek szót kapnak a világháborús tragédia eseményeinek feltárása során. A film legbrutálisabb drámájára mégis a háttérben megbújva lelünk rá, sőt, a színfalak mögött is találunk szomorú eseményeket. A Kitekintőben aztán jobb szerepet osztunk Michael Fassbenderre, mint amilyeneket az utóbbi két évben magának sikerült megkaparintania.
Linkek
Visszatérünk Európába, és rögtön egy olyan országot látogatunk meg, ahol magunk is jobban kiigazodunk: "Három évtized, három magyar film" című blokkunk első darabjában Makk Károly 1959-es filmje, a Ház a sziklák alatt a téma.
Lehet-e vígjátéki elemeket felfedezni egy ilyen pesszimista történetben? Hát horrort? Hogyan lehet árnyaltan megírni és empatikusan eljátszani egy púpos boszorkát? Az adásban körbejárjuk, hogy Makk Károly milyen eszközökkel festi nyomasztóra a jól ismert badacsonyi tájat, és elhelyezzük a magyar (film)történelemben ezt a világháború után játszódó lélektani drámát, Tatay Sándor azonos című novellájától a szocialista cenzúrával való hadakozásig. A nagy kontextualizálásban eljutunk az ókori Görögországtól egészen a mai Hollywoodig, sőt, a visszatérő Kitekintő rovatban arra vetemedünk, hogy képzeletben újraforgassuk a filmet kortárs alkotókkal.
Linkek