Magyar nyelvű filmes műsor minden második héten, amelyben a popkultúra kötelezőit pótoljuk. Olyan híres, kultikus filmeket tekintünk meg, amelyeket életünkben először látunk. Minden évadban más és más tematikával jelentkezünk. A műsorvezetők Huszár András és Frivalszky-Mayer Péter.
Ma végére érünk a számtalan kérdésnek, amelyeket idén kaptunk tőletek. Az első adagot szerdán tettük közzé, a másodikat csütörtökön, ma pedig az utolsó adag, de nem kevésbé izgalmas kérdésen zúzunk végig. A végére olyan megválaszolnivalók maradtak, mint a kedvenc videójátékunk a kilencvenes évekből, milyen filmet forgatnánk és kikkel, ha mi bármennyi pénzünk lenne rá, és megpróbáljuk megoldani a kritikai és a laikus filmnézés közti különbségeket is.
A mai kérdések:
Linkek
További kérdéseket válaszolunk meg, amelyeket az elmúlt két hét alatt kaptunk tőletek a közösségi médiában. Az első adagot szerdán tettük közzé, a mai etapban újabb szenzációs kérdésekre adunk banális válaszokat. Olyan fogós kérdésekkel küzdünk meg az adásban, kik az all-time kedvenc színészeink, melyik a kedvenc mozink, továbbá elmeséljük a legszörnyűbb mozis élményeinket, és rábízunk egy hollywoodi blockbustert egy-egy idegen nyelvű rendezőre, akire nem számítanátok.
A mai kérdések:
Linkek
Az elmúlt két hét alatt a közösségi médiában gyűjtött kérdéseiteket válaszoljuk meg a mai adásban. Nagyon köszönjük a rengeteg briliáns kérdést, amellyel elhalmoztatok bennünket! Annyira sok ideig tartott, mire mindet megválaszoltuk, hogy nem is tudjuk egy hosszú adás formájában közzétenni a felvett anyagot. A mai felvonásban a kérdések első egyharmadára kerítünk sort, aztán a hét további részében érkezünk a hátralévő két blokkal. Ebbe a háromnegyed órába belefért pár fogas kérdés, amelyeken el kellett idéznünk egy darabig, de a legbolondabb kérdéseiteket sem sumákoltuk el, így például végre kiderül, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? És maradjatok a végefőcím utáni bónusz jelenetig, meglepetés vendégszereplővel!
A mai kérdések:
Linkek
Színészes évadunk záró adásában Marlon Brando ikonikus szerepével foglalkozunk. Az 1954-es On the Waterfront (A rakparton) című filmben nyújtott alakításáért életében először Oscarral jutalmazták Brandót. Mellette még hét kategóriában nyert a dokkmunkásokról szóló társadalmi dráma, köztük a legjobb film és a legjobb rendező díját is.
A rakparton újabb politikai témájú történet Elia Kazan rendezőtől, akinek az amerikai kommunista párttal és a hatóságokkal folytatott viharos kapcsolata több filmjét is meghatározta. A vágy villamosa után vallomást tett a HUAC, vagyis az amerikai képviselőház kommunistaellenes bizottsága előtt, majd leforgatott két USA-barátabb filmet, köztük szintén Brandóval a Viva Zapatá!-t. Ezek után jött A rakparton, amely a szorosan összezárkózó maffia ellen vallomást tevő hétköznapi hősről szól. Marlon Brando játssza a bokszolóból lett kikötői rakodómunkást, aki egy személyben áll ki a szervezett bűnözés ellen. Mennyire feleltethető meg Elia Kazan (és a film írója, Budd Schulberg) élményeinek a történet? Milyen rendezői megoldásokat sikerül felfedeznünk immáron a harmadik Kazan-filmünkben? És mi újat tanulunk Brando színészetéről? Működik a film pátoszos befejezése? És hányszor sikerül Péternek Marlon Brandót hitelesen utánoznia?
Linkek
Színészes évadunk nem lenne teljes Marlon Brando nélkül, akinek a hatását máig is tetten lehet érni Hollywoodon. 1951-es szerepe az A Streetcar Named Desire (A vágy villamosa) című filmben akkora erővel robbant be, hogy egyszer s mindenkorra felforgatta az egész világ színészetről alkotott képét.
Brando kiszámíthatatlan játéka még az olyan sokat látott színpadi színésztársait is meg tudta lepni, mint Karl Maldent, hát még a klasszikus Old Hollywood éra nagy neveit, mint Vivien Leigh-t. Hogyan csapódik le ebben a filmben ez, az évad során többször megfigyelt disszonancia a két színészgeneráció között? Erősítik vagy zavarják egymást az ütköző alakítások? Nemcsak a filmbeli szereplőtársaival, hanem az Actors Studio-beli pályatársaival is összevetjük Brandót: mik a közös pontok az ő, James Dean és Montgomery Clift színésztechnikája között? Milyen fiatalabb színészekre volt a legnagyobb hatással az általa forradalmasított method acting? Beszélünk a fim alapjául szolgáló színdarabról is: hogy működik a vásznon Tennessee Williams virágnyelvezete? Kik a valódi főszereplői ennek a történetnek, és mennyire élhető át a konfliktusuk? Végezetül Elia Kazan rendezését is megpiszkáljuk, az Édentől Keletre című film után immár másodszor.
Linkek
Marilyn Monroe-tól a The Misfits (Kallódó emberek) című 1961-es filmjével búcsúzunk. A múlt héten a Gentlemen Prefer Blondes-ban látott, kirobbanó erejű alakítása után ezúttal egy melankolikus, introspektív szerepben látjuk, amely szinte baljóslatúan vetíti előre a színésznő korai halálát.
A The Misfits olyan sztárokat vonultat fel, mint Clark Gable (Elfújta a szél), Montgomery Clift (Most és mindörökké), Eli Wallach (Babuci, A hét mesterlövész, később pedig a Jó, a rossz és a csúf), valamint Thelma Ritter (Beszéljünk Éváról!), a rendezője pedig a sikert sikerre halmozó John Huston. Mégis hatalmasat bukott a maga idejében, és kritikailag is csupán az utókor értékelte fel. Mi lehetett a szomorkás történet meg nem értettségének az oka? Mennyire lehetett szokatlan a kor nézőjének Marilyn Monroe-t komolyabb szerepben látni? Sikerült a sztárnak megbirkóznia a szereppel, amelyet akkori férje, Arthur Miller (Salemi boszorkányok, Az ügynök halála) írt a számára? A többi főszereplőt is értékeljük aszerint, mennyire szerethetően ragadták meg a kallódó karaktereiket, és John Huston képi megoldásait is előszeretettel vizsgálgatjuk.
Linkek
Marilyn Monroe ikonikus szerepeivel ismerkedünk meg a most következő blokkunkban. Elsőként Gentlemen Prefer Blondes (Szőkék előnyben) című filmjére esett a választásunk, az adáshoz pedig vendéget is hívtunk, aki nem más, mint Rácz Viktória, az IGN munkatársa.
Az 1953-as Howard Hawks film egy csapásra sztárt csinált a platinaszőke üdvöskéből, de muszáj megnéznünk, milyen út vezetett idáig. A tragikusan fiatalon elhunyt Marilyn Monroe életét rengeteg nyomasztó élmény terhelte, amelyektől nem lehet eltekinteni, ha a munkásságáról akarunk beszélni. Persze a film alapjául szolgáló, 1920-as évekbeli történetet is felidézzük: hogyan lett befolyásos forgatókönyvíróvá a Gentlemen Prefer Blondes szerzőnője a kibontakozó Hollywood patriarchális rendszerében? Mi az, ami még ma is forradalminak számít ebben a két női főszereplős történetben? Apropó, női főszereplők, egymással versengve fejtegetjük, Jane Russell vagy Marilyn Monroe vett-e le bennünket jobban a lábunkról, és megpróbáljuk kitalálni, mi a párosuk titka, és miért nehéz hozzájuk foghatót találni a mai filmekben.
Linkek
Jack Nicholson-blokkunkban ezúttal óriási hiányosságunkat pótoljuk be, a témánk ugyanis a Chinatown (Kínai negyed) 1974-ből. Minden idők egyik legjobb forgatókönyvéből Roman Polanski rendezett film noirt.
Mint a film noir irtózatos tudású szakértői, azonnal nekiveselkedünk, hogy megvizsgáljuk, melyik karakter melyik archetípusnak feleltethető meg. Faye Dunaway karaktere femme fatale? Jack Nicholson karaktere antihős? Mennyire dekonstruálja a műfajt Robert Towne forgatókönyve? A nyomozás cselekményszála a vízművekkel csak elsőre hangzik rém unalmasnak, vagy rejteget izgalmas áthallásokat? Mi a jelentősége a híres utolsó mondatnak? Az is kiderül, mivel vesz le bennünket a lábunkról Jack Nicholson, mivel hozza ránk a frászt John Huston, és mivel ejti rabul a figyelmünket Roman Polanski kamerakezelése.
Linkek
Jack Nicholson! A 81 éves színészlegenda a most következő blokkunk főszereplője, amelyet a Five Easy Pieces (Öt könnyű darab) című 1970-es filmmel nyitunk meg. A kaján vigyorú nőcsábász 80-as, 90-es évekbeli szerepein nőttünk fel, ezért úgy döntöttünk, visszatekintünk a karrierje kezdetére. Bár Nicholson a 60-as évektől kezdve dolgozott, mégis a Five Easy Pieces főszerepe hozta meg számára az igazi elismerést, amellyel kiléphetett a karakterszínészek skatulyájából.
Gyerekkorunk Jokerjéről és kamaszkorunk Jack Torrence-éről lévén szó, azzal kezdjük az adást, hogy melyikünknek mennyit jelent Jack, és melyik szerepében volt számunkra a legkedvesebb. Végigtekintünk az ötven évet felölelő karrierjén, hogy aztán elmélyedjünk ebben az ifjúkori szerepében. Azonnal sikerül párhuzamokat felfedeznünk a blokkunk másik sztárcsináló filmjével, a James Dean nevével fémjelzett Rebel Without a Cause-zal. De Nicholsonnak mi oka van haragban lenni a világgal? Mi fűti a dühét ebben a filmben, és egyébként is, hogyan dühös állandóan ez a Jack? Arról is beszélünk, hogy Bob Rafelson filmje micsoda fordulópont részese Hollywood történelmében, és milyen politikai légkör kellett ahhoz, hogy zajos sikert arasson a korában. Az adásból az is kiderül, valójában ki volt a kedvenc színésze ebben a filmben Andrásnak.
Linkek
Deborah Kell filmográfiájával foglalkozó rövidke blokkunkat a From Here to Eternity (Most és mindörökké) című 1953-as filmmel zárjuk. Fred Zinneman háborús drámájában a főbb szerepeket Burt Lancaster, Montgomery Clift és Frank Sinatra játszották Kerr mellett.
Mit tudunk meg Deborah Kerr-ról az egyik legjelentősebb amerikai filmszerepében? Bár szerepe nem a legfontosabb a filmben, de hozzá kötődik a film leghírhedtebb jelenete, amelynek a korszak botrányosan erotikus képkockáit köszönhetjük. Ennek kapcsán elmerengünk azon, hogy milyen megvizsgálni a filmtörténelem híres nagyjeleneteit kontextusukban. A férfi főszereplőkön is muszáj elidőznünk: James Dean filmjeivel egy időben járunk, és azokhoz hasonlóan itt is egymásnak feszül két generáció, két színiiskola, a Burt Lancaster által képviselt Old Hollywood és az Actors Studio fénylő csillaga, a method színész Montgomery Clift. Nemcsak a felállásuk hasonló, mint a nemrég tárgyalt Giant két főszereplőjéé, de a kettejüket övező legendák is legalább olyan izgalmasak, mint a Rock Hudson és James Dean körüli sztorik. De melyikük ejtette inkább rabul a szívünket, Lancaster vagy Clift?
Linkek